Úgy érzem, megkárosítottak
– írta egy olvasónk, aki nemrégiben az Etele plázában vásárolt az ausztrál ékszermárka, a Lovisa üzletében. Egy szép fülbevaló tetszett meg neki, azonban az nem derült ki az árcéduláról, hogy pontosan hány forintba kerül, mert azon csak euróban és más pénznemekben adták meg az árat.
Körülnézett, de nem látott árfolyamot kifüggesztve, így az euróból kiindulva józan paraszti ésszel 400 forinttal számolt. Vagyis arra számított, hogy a 11 eurós fülbevalóért 4400 forint körüli forintot fognak tőle kérni a pénztárnál. Ehhez képest igencsak meglepte, hogy a 11 eurós ár a pénztárnál 5295 forintra jött ki. A blokkon csak forintban szerepelt az ár.
Vagyis az eurót 481 forinttal számolták fel az árban akkor, amikor az árfolyam ennél 100 forinttal alacsonyabb volt. Ezért érezte úgy, hogy megkárosították. Hiába kérdezte a boltban, hogyan jött ki az 5295 forintos ár, és ha már forintban nem írták ki, legalább miért nincs feltüntetve az üzletben a használt árfolyam, érdemi választ nem kapott. Az eladó szerint az árcédula csak „leesett” a termékről.
Körülnézve azonban azt látta, hogy számos más árcédulán sem szerepelt forintban az ár. Igaz, olyanok is akadtak, amelyeken feltüntették.
A fenti képen látható árcédulán például nem, az alsón igen.
A cédulák alapján a leesés, mint magyarázat, kizárható, hiszen a címkéken láthatóan egymás alatt szerepel a forintban és a többi fizetőeszközben megadott ár. Szóval, ha tényleg leesett volna, akkor semmilyen ár nem szerepelne a cédulán. Nem mellesleg olvasónk egyetlen leesett árcédulát sem látott az üzlet padlóján.
Kérte, hadd beszéljen az üzletvezetővel, de nem kapta meg az elérhetőségét. Magyar telefonszámot, emailcímet nem talált a céghez, és ebben a pláza sem tudott segíteni neki. Az nem jutott eszébe, hogy elkérje a vásárlók könyvét, de a fogyasztóvédelemnél jelezte, mit tapasztalt.
Mivel nem ez az egyetlen üzlet, ahol úgy árulnak termékeket, hogy azokon számos pénznemben feltüntetik az árat, utánanéztünk, mi a szabály, rendben van-e, ha egy magyarországi üzletben éppen forintban nem tüntetik fel az árat, illetve vajon az belefér-e, hogy az aktuális hivatalos árfolyamnál 100 forinttal drágábban számítsák át az eurós árat forintra.
Forintban kell feltüntetni az árat
Az ár feltüntetése forintban kötelező. Nem megfelelő megoldás tehát az, ha az árcédulán külföldi devizanemben szerepel az ár, mellette meg szerepel az árfolyam
– írta megkeresésünkre a Niveus-csoporthoz tartozó Niveus Legal, Halmos és Jánosi Ügyvédi Irodától Halmos Tamás. A fogyasztóvédelemben illetékes Budapest Főváros Kormányhivatala (BFKH) is megerősítette, hogy a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezései szerint magyar üzletekben az eladási és az egységárat, illetve – határon átnyúló szolgáltatásnyújtás kivételével – a szolgáltatás díját Magyarország törvényes fizetőeszközében kifejezve kell feltüntetni. „Az tehát, ha az üzletben mellőzik forintban az ártájékoztatást, jogszabályellenes” – szögezte le a BFKH.
Azt is írták mindkét helyről, hogy jogszabály nem zárja ki, hogy más ország pénznemében is feltüntessék az árakat (tehát például régiós címke esetén szerepeljen rajta zloty, lej, euró stb.), de a forintösszeg feltüntetése ilyenkor sem mellőzhető. A BFKH hozzátette, az sem jogszabályellenes, ha egy üzlet lehetővé teszi a forinttól eltérő (például eurós) fizetés lehetőségét. Ebben az esetben jól látható helyen tájékoztatást kell adnia az általa alkalmazott átváltási árfolyamról, amelynek meghatározása a vállalkozás szabad mérlegelésének kérdése. Viszont amikor ennél jóval olcsóbb volt az euró, hiszen a vételi és az eladási árfolyam is bőven 400 forint alatt mozgott.
Halmos Tamás azt írta még, hogy ha a forintárat nem tartalmazó címkét a kereskedő nem kívánja módosítani (például felülmatricázással), akkor az árut tartó polcon, akasztón, tárolóeszközön kell egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan feltüntetni az áru vételárát forintban. A forintösszeg mellett szerepelnie kell a „forint” vagy „Ft” megjelölésnek is. A konkrét esetben azonban ilyen módon sem írták ki az árakat.
Nem kell telefonszám, emailcím, weboldal
Arra is kíváncsiak voltunk, mi a teendő, ha egy Magyarországon működő üzlet gyakorlatilag elérhetetlen a vásárló számára, mert nincs sem magyar nyelvű weboldala, sem emailcíme, sem telefonszáma, ahová panaszt lehetne írni. A BFKH azt írta erre, hogy a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló kormányrendelet értelmében az üzlethelyiségben végzett értékesítéskor a kereskedő arra köteles, hogy még a szerződési nyilatkozat megkötése előtt világosan és közérthető módon tájékoztassa a fogyasztót a vállalkozás nevéről, székhelyének postai címéről, és – ha azzal rendelkezik – a telefonszámáról, valamint az elektronikus levelezési címéről.
Önmagában a fogyasztó szerződési nyilatkozatának megtétele előtt tehát az
viszont az üzletben az azt működtető vállalkozás nevét és székhelyének címét világosan és közérthető módon köteles közölni a fogyasztóval. A telefonszámról és az e-mail címről szóló tájékoztatás abban az esetben kötelező, ha ilyennel a vállalkozás rendelkezik. Vagyis
Ugyanakkor a kereskedelemről szóló törvény előírja, hogy az üzletekben – termékértékesítés esetén – jól látható és könnyen hozzáférhető helyen ki kell helyezni a vásárlók könyvét. Jogsértő tehát, ha az üzletben nincs vásárlók könyve. A vállalkozásoknak ezen túl lehetőséget kell biztosítaniuk a fogyasztók számára arra, hogy írásban vagy szóban kifejthessék a panaszukat. Amennyiben ennek a feltételei adottak, akkor az érintett vállalkozás gyakorlata nem tekinthető jogsértőnek.
Kerestük a Lovisát is, kívánnak-e változtatni a jelenlegi, olvasónk által tapasztalt és dokumentált gyakorlatukon. Az ausztrál anyacég weboldalának chatablakán keresztül kapott központi emailcímre írtunk, de választ egyelőre nem kaptunk.
