A kíméletlenül magas infláció miatt egyre szűkül a kereslet a hazai élelmiszer-kiskereskedelemben, ezért az üzletláncok nemrégiben árcsökkentési versenybe kezdtek. Ezt a trendet erősíti, hogy a Gazdasági Versenyhivatal hatósági eljárás keretében számos élelmiszeripari termék esetében vizsgálja a láncok üzleti gyakorlatait a jelentős áremelkedés miatt.
A diszkontláncok mostanában egymásra licitálnak:
- a Lidl néhány hete bejelentette, hogy közel 200 termék árát csökkentette tartósan,
- a minap pedig az Aldi verte nagydobra, hogy 20–23 százalékkal alacsonyabb áron kínálja magyar beszerzésű trappista sajtjait.
Ezt a gyakorlatot – ugyan kevésbé látványosan – a többi nagy élelmiszerlánc is igyekszik követni.
A nagy bolthálózatok januárban kezdték el csökkenteni a tejtermékek árát, kezdetben azért, mert a vásárlói érdeklődés csökkenése miatt a nyugati uniós tagállamokban nagy mennyiségben halmozódtak fel eladatlan készletek, főként vajból. Ezeket a termelők igyekeztek mérsékeltebb áron, minél gyorsabban piacra dobni azoknál a kereskedőknél, amelyek nagy volumeneket tudnak átvenni – részletezte lapunknak Neubauer Katalin, a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség (MNKSZ) főtitkára. Erre reagáltak a vezető magyar tejtermelő és -feldolgozó vállalatok, amelyek szintén nagy volumencsökkenést szenvedtek el. Mivel a tejtermelést nem lehetséges olyan hamar visszafogni, mint amilyen gyorsan szűkül a kereslet, ezért a szereplők elkezdték lenyomni az áraikat.
Miután a kereskedelmi láncok tartósan kedvezményes ajánlatokat kaptak a felvásárlási árra a 2–3 legnagyobb szereplőtől, megpróbálták számon kérni az árak letörését a kisebb feldolgozóipari cégeken is. A beszállítói tárgyalások során derült fény arra, hogy a kis- és középvállalkozások jelentős része nem tud árakat csökkenteni, mert hosszabb távú, fixáras energiaszerződéseiket olyan magas árakon kötötték meg, melyek immár nincsenek köszönőviszonyban a jelenleg elérhető piaci tarifákkal. Mint a 24.hu megírta, tavaly szeptember és december között a kkv-k egy jelentős része kötött 1–3 évre szóló, rögzített árú villamosenergia-vásárlási szerződést 180–300 forint/kilowattóra közötti árakon, elsősorban az MVM Next Zrt.-nél, gyakran alternatíva híján. Az áram piaci ára azonban jelenleg 60–70 forint/kilowattóra körüli áron mozog.
A főtitkár szerint a kedvezőtlen feltételekkel megkötött energiaszerződések az egész élelmiszeriparban komoly versenyképesség-csökkenést okoznak a kisebb szereplők körében. Elsősorban a magas energiaigényű ágazatokban – így a tejiparban, a húsiparban, a sütőiparban, valamint a fagyasztott termékeket gyártó és forgalmazó vállalatoknál – jelent ez súlyos problémát, de például a tésztagyártóktól is kapott olyan visszajelzést, hogy a liszt és a tojás árának csökkentése ellenére sem képesek lefaragni az önköltségi árat az energiadíjak miatt. Pontos adat ugyan nem áll rendelkezésre,
Mivel az energiakereskedők igen nagy arányban kötöttek tőzsdei árhoz rögzített energiaszerződéseket is, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a kkv-k többsége érintett lenne. A Magyar Gabonafeldolgozók Szövetségétől megtudtuk, hogy a malomipari szereplők közül csak néhányan ugrottak bele a fixáras szerződésekbe. Az őrlőgépek működtetéséhez rengeteg villamosenergia szükséges, így az ágazatban nagy tapasztalattal rendelkeznek az energiabeszerzéseknél, Lakatos Zoltán elnök szerint azonban a szerencse is segített abban, hogy a többség elkerülje az ilyen kontraktusokat.
A probléma még felszín alatt maradt
Mivel a szerződések között nagy eltérés mutatkozik, és minden alágazat költségszerkezetében eltérő az energia aránya, ezért nem lehet pontosan megbecsülni, hogy milyen inflációs hatással járhatnak a magas szinten rögzített energiaárak. Az biztos, hogy az élelmiszeripar emiatt nem képes arra, hogy egyenletesen csökkentse az árait, ezért
– értékelt Neubauer Katalin.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a leginkább tőkeszegény mikrovállalkozásokat is sújtják a piacit lényegesen felülmúló energiaárak. Az MVM ugyanis január 1-jétől megszüntette az egyetemes szolgáltatásra már nem jogosult fogyasztók végső menedékes ellátását, és azoknak, akik ebből a körből nem tudták más kereskedőnél biztosítani földgáz-, illetve villamosenergia-ellátásukat, az állami cég automatikusan úgynevezett változó fixtarifa-szerződést kínált az idei áram- és gázévre. Azt remélnénk, hogy a konstrukció azért változó fix, mert amikor a piac lehetővé teszi, akkor lejjebb viszik az árakat, de nem:
Ilyen árak mellett sohasem lehetnek versenyképesek azok a cégek, amelyeknek nagy az energiaigénye – jelentette ki Neubauer Katalin.
Megjegyezte, hogy a kereskedelemnek összességében – még a megemelt tarifák mellett is – jócskán alacsonyabb az energiafelhasználása a feldolgozóipari szereplőkhöz képest, ám a szakmai szervezetek egyelőre nem tűzték napirendre a témát. Szerinte sokkal komolyabb jelzésekkel kellene figyelmeztetniük a döntéshozókat. Az MNKSZ ugyanakkor hamarosan uniós anyaszervezete, a brüsszeli székhelyű Independent Retail Europe tagjai körében igyekszik felderíteni, hogy az egyes tagállamokban hogyan kezelik ezt a problémát.
Jöhetnek a trükközések, a minőségromlás
Amennyiben a magyar élelmiszeripari cégek jó része nem lesz képes a következő hónapokban árat csökkenteni, akkor a kiskerláncok igen hamar az importforrások felé fordulhatnak a legtöbb alágazatban. Kivétel a sütőipar, ahol nincsenek külföldi alternatívák, hiszen a termékek 72 órán belül romlandók.
Bár a forint jelenleg érdemi árfolyamerősödésen van túl, elemzők szerint az idén nem kizárt egy újabb leértékelődési hullám, különösen, ha az MNB megfontolja az egynapos betéti kamat csökkentését. A forintgyengülés pedig az importárak növekedését hozná magával, aminek a következménye megint csak az infláció erősödése lehet.
„Januárban egyik napról a másikra a tízszeresére nőtt a villamosenergia-költségünk, ami a magyar piacon egyelőre nem, de az exportpiacokon már komoly versenyhátrányt okoz” – vázolta lapunknak egy 1,5 milliárd forintnyi éves árbevételű húsipari vállalkozás vezetője. Az áramdíj emelkedése miatt kilónként mindössze 20–25 eurócentnyi áremelést jelentettek be egy ausztriai partercégnek, ezt követően viszont megjelent a lengyel konkurencia, amely rögtön alájuk kínált. „Kénytelenek voltunk árat csökkenteni, ám ezzel egy fillér profitot nem realizálhatunk. Az ártárgyalások során egyébként kiderült, hogy a lengyel rivális átszámítva 80 forint/kilowattóra áron szerzi be az áramot, szemben a mi nettó 211 forintos csomagunkkal” – magyarázta.
A cégvezető elismerte, valószínűleg csak a termékminőség rontásával tudják kihúzni a 2023-as az évet. Ez a gyakorlatban úgy fest, hogy csökkentik az energiafelhasználást a termékek fagyasztásánál. A hűtésintenzitás visszafogásának nem lesznek mikrobiológiai kockázatai, ám a húsok víztartalma csökken, a textúrájuk romlik. Így sikerülhet megúszni egy kétszeres szorzóval a tízszeres áremelkedést.
Amennyiben mondjuk egy 40 kilós termékre minőségi reklamáció érkezik, akkor kompenzációképp ingyen leszállítanak egy ugyancsak 40 kilónyi terméket a partnernek.
– magyarázta.
Még kevesen tudják: az EU-szabály a fogyasztót védi
Lapunk kikérte az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. álláspontját is: szerintük a versenypiacon a fogyasztók döntése, hogy melyik kereskedő ajánlatát választják, és kivel, milyen időszakra, milyen feltételekkel kötnek szerződést. A kereskedők, így is nem egy adott napra, hanem egy vagy akár több évre előre, tehát jövőbeni ellátási időszakra, jövőbeni várható deviza árfolyamot figyelembe véve adnak, illetve adtak ajánlatot. Ennek oka, hogy az ügyfelek által igényelt energiát a kereskedőknek a teljes időszakra, előre meg kell vásárolnia, fedezeti ügyletekkel biztosítania, szállítania kell, míg az ügyfél eleve az adott időszaki felhasználást követően 30-60 nappal később fizet csak. Ebből kifolyólag a szerződéses feltételeken a kereskedő nem tud változtatni – szögezték le.
Különösen indokolt esetben az MVM Next fizetési könnyítést tud biztosítani, részletfizetés vagy fizetési haladék formájában.
Az Európai Unió fogyasztóvédelmi rendelkezései ugyanakkor eléggé megengedők az energiapiaci kereskedőváltás tekintetében.
mivel azt vélelmezi, hogy a kis felhasználóknál információs és felkészültségbeli aszimetria állhat fent – árulta el lapunknak egy energiakereskedelmi szakértő. Szerinte abszurd helyzet, hogy erre neki kell felhívnia a figyelmet, miközben a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nem kis létszámú fogyasztóvédelmi főosztállyal rendelkezik, amely eddig igen passzívnak mutatkozott a fix áras szerződések problémakörében
A vonatkozó uniós rendelet a kisfogyasztók egyoldalú szerződésbontása esetén a bizonyítás terhét a kereskedőre helyezi, neki kell bemutatnia, hogy milyen kára származik abból, ha valaki elpártolt tőle. Például bizonyítania kell, hogy valóban vesztesége származik-e, mondjuk amiatt, hogy a szerződés keretében egész évre lefedezett egy nagyobb gáz- vagy árammennyiséget a nagykereskedőnél.
A fogyasztót viszont nem terheli bizonyítási kényszer, ennek ellenére lehet kockázata annak, hogy a kereskedő eljárásban támadja meg – mondta. A fogyasztók többsége azonban nem ismeri a jogait, hanem a szerződésben foglalt vaskos kötbér kifizettetésétől tart. Azt sem szívesen vállalják be a cégeknél, hogy az MVM-mel pereskedjenek. Erre a megoldást pertársaságok létrehozása jelentheti a jövőben.
