Ha a kormány meg tud állapodni az Európai Unióval a helyreállítási alap (RRF) vissza nem térítendő támogatásáról és a hitel részéről is, akkor a forrásokat döntően az energetika területén szeretné elkölteni – ismertette Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a háromnapos kihelyezett kormányülés egyik fontos megállapítását. (Az alapból elvileg összesen 15,5 milliárd eurót, vagyis 6200 milliárd forintot szabadíthatna fel az ország.)
A tervezett programok között említette a villamosenergia- és földgázhálózat megújítását, valamint a közintézmények energetikai fejlesztéseit, de a konkrét projektek közül csak a Mol Nyrt. várható beruházásairól ejtett szót – ezek a fejlesztések azt a rémisztő helyzetet próbálnák meg kezelni, ha Oroszországból nem érkezne többé kőolaj. Mindez látszólag fordulatot jelent a hivatalos álláspontban, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök tavaly foggal-körömmel harcolt az uniós olajstop ellen, Hernádi Zsolt, Mol-vezér pedig kijelentette, hogy Közép-Európa nem tud leválni az orosz gázról és olajról.
Gulyás szerint az egyik tervezett projekt az Adria-kőolajvezeték kapacitásnövelése, ezáltal tengeri úton szállított nyersanyaggal lehetne megoldani az ország kőolajellátását. A vezeték kapacitása jelenleg csak a 70–80 százalékát teszi ki a szükségesnek, a bővítést pedig Horvátországgal együttműködve szeretnék megvalósítani, rendezve a vitás kérdéseket. A másik fontos kormányzati célkitűzés a Dunai Finomító átállítása többféle forrásból származó kőolaj feldolgozására.
A Molt nem villámcsapásként érte az orosz-ukrán konfliktus, már 2014 óta több lépcsőben dolgozott a diverzifikáción: korábban az Adria-vezetéket összekötötték a Barátság I. vezetékkel, hogy a kikötőkből érkező kőolajat el tudják juttatni a Pozsonyi Finomítóba. Korábban, egy 170 millió forintot felemésztő, és körülbelül 8 évig tartó fejlesztés eredményeként a Dunai Finomító képessé vált arra, hogy a tengeri olaj esetében 30-35 százalékos finomítási és bedolgozási arányt érjen el. Ezen felül az elmúlt években a Mol felújította az Adria magyarországi szakaszát, így az jelentős, 10–12 millió tonnás fogadókapacitást ért el. Lapunk úgy tudja, hogy a társaság kisebb-nagyobb intenzitással jelenleg is dolgozik a százhalombattai finomító átalakításán. (A Mol február 17-én megjelent, 2022-es jelentésében kiemelte, hogy a Pozsonyi Finomítóban lezajlott teszteléssel felkészült arra, hogy növelje a nem orosz eredetű kőolaj bedolgozását.) Az Adria horvát szakaszának bővítéséről pedig tavaly nyár óta tárgyalnak a horvát féllel, amely 2023-tól két és félszeresére emelné a vezeték tranzitdíját.
Hernádi Zsolt tavalyi becslései szerint körülbelül 500–600 millió dollárba (180–220 milliárd forintba) kerülne a Mol-finomítók átalakítása az orosz Ural-típuson kívüli olajfajták kezelésére, az átálláshoz szükséges időt pedig 2–4 évben jelölte meg. Tekintve, hogy a Mol a 2022-es évet 1665 millió dolláros adózott eredménnyel zárta – ezzel a benzinárstop és az extraprofitadó ellenére is rekordot döntött – nem okozna különösebb nehézséget, ha ezt saját erőből fedezné.
Elvetélt ötlet lehet az uniós kalapozás
A tétel korántsem százmilliós nagyságrendű, néhány tízmillió dolláros beruházással megoldható lenne a százhalombattai finomító műszaki struktúrájának megváltoztatása. Az átállás viszont valóban több évet igénybe vehet – osztotta meg értesüléseit a 24.hu-val Deák András György Oroszország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.
Az Adria-vezeték bővítési költségei kapcsán nem bocsátkozott becslésekbe, de elmondta: itt sem a pénzügyi, inkább a politikai dimenzió – a Mol és a horvát állam régóta fennálló konfliktusa – okozza a nehézségeket.
Hasonlóan mérsékelt összegűre saccolta a finomítói fejlesztések költségeit Holoda Attila energiapiaci szakértő, egykori helyettes államtitkár. Megjegyezte, az Adria horvátországi szakaszához ugyanakkor a Molnak és a magyar kormánynak nem sok köze van, mert az a JANAF Plc. – a horvát olajszállító rendszert üzemeltető cég – tulajdonában van. Deákkal egybehangzóan úgy vélekedett, hogy az Európai Unió várhatóan nem lesz hajlandó finanszírozni e projekteket.
A helyreállítási alap forrásait célzottan a zöld átállásra, az energiahatékonysági projektekre és a lakosság támogatására költené elsősorban az unió, nem pedig tőzsdei vállalatok támogatására
– világított rá Holoda. Hozzátette, például az osztrák OMV schwechati finomítóját a cég már korábban saját forrásból átalakította arra, hogy 8–9 különböző típusú kőolajat legyen képes fogadni. Így az olajmultinál jogosan mondhatnák, hogy ne az ő adójukból támogassák az egyik nagy régiós konkurensüket. Mi több, a százhalombattai finomító számára nem csak a más kőolajfajtákra történő teljes átállítás jelenthetné a megoldást. Az üzem hatalmas tartályparkkal rendelkezik, ami lehetővé tenné azt, hogy egyéb típusú olajokból az Uralhoz hasonló olajokat keverjenek ki, a sűrűség és a kéntartalom tekintetében egyaránt.
A magyar kormány részéről viszont súlyos aránytévesztés, hogy az RRF-forrásokhoz hozzárendelni kívánt projektek felsorolását rögtön fosszilis energiahordozók fejlesztéseivel indítják, melyek ráadásul nem közösségi, hanem kizárólag üzleti kérdések
– vélekedett.
Ezzel szemben az alternatív energiaforrásokhoz kapcsolódó fejlesztések másodrangúnak tűnnek: például a Brüsszel által elvárt szélerőműs szabálymódosításról még mindig nem árult el konkrétumokat a kabinet, miközben azt társadalmi egyeztetésre kellene bocsátani. Továbbá szó sem esik például a Megújuló Támogatási Rendszer bővítéséről, amely lehetővé tenné, hogy kedvezőbb árakat kínáljanak a naperőmű-üzemeltetőknek. Mindez egy megnövekedett lakossági igényt elégítene ki, nem pedig egy már korábban megkezdett vállalati stratégiát segítene.
Szakértőink úgy tudják, hogy jelenleg a háttérben már zajlanak a tárgyalások az EU és a kormány között az RRF-keret kitöltéséről. A Gulyás által ismertetett lista korántsem végleges, csak kiindulási alap. Meglehet, hogy az alkufolyamat során a projektek fele-háromnegyede elvérzik majd, és ezek között nagy valószínűséggel ott lesznek a vezetékbővítési és finomítófejlesztési projektek – értékelt Holoda.
A kormány szorosan markolja a Mol extraforintjait
Az unió tavaly decemberben élesítette a tengeri szállítással érkező orosz kőolaj behozatalának tilalmát, ezzel együtt hordónként 60 dolláros árstopot határozott meg az orosz importolajra, amit az idén februárban 45 dollárra csökkentett. Mentességet négy tagállam kapott: Magyarország, a Csehország és Szlovákia továbbra is kaphat nyersolajat a Barátság vezetéken keresztül, míg Bulgária 2024 végéig ideiglenes mentességet élvez az tengeri olajszállítási tilalom alól.
Miközben a többi európai energiavállalat már december előtt is igyekezett mellőzni az Ural-típusú olajat, a Mol továbbra is hozzájut az orosz energiahordozóhoz. Az orosz olaj ára éppen a kereslet beszűkülése miatt lényegesen alacsonyabb a világpiacinál. És miközben a magyar olajmulti termékeinek nagy részét a magas világpiaci árhoz, vagyis a Brent-típusú nyersolajhoz árazza, addig az orosz olaj eladásából hordónként körülbelül 30 dolláros árelőnyt realizál. Ezt a „háborús járadékot” azonban nagyrészt elnyeli a magyar állam a tavaly decemberben 40 százalékról 95 százalékra emelt extraprofitadó formájában.
Mindez bődületesen nagy bevételt jelent a költségvetés számára, amit jól szemléltet az mfor.hu számítása: eszerint a Dunai Finomítóban éves átlagban 50 millió hordó orosz olajat dolgoznak fel, ez nagyságrendileg 1,5 milliárd dollár nyereséget biztosít a cég számára. A 95 százalékos sarc mellett csak ebből az árkülönbözetből az állam 1,425 milliárd dollárnyi adóbevételt realizál, ami 500 milliárd forintot meghaladó többletet jelenthet az idén. (A Mol tavalyi éves jelentéséből annyi derült ki, hogy az üzemanyagár-szabályozások és különadók nyereséget érintő becsült hatása mintegy 1,6 milliárd dollár volt, nagyrészt 40 százalékos adókulcs mellett.)
Attól nem kell tartani, hogy az orosz vagy az ukrán fél elzárja az olajcsapot, hiszen a háború miatt mindkettő rá van szorulva arra a pénzre, amit a tranzitért vagy az eladásért kaphat. A kormány félelme indokoltabb lehet a tekintetben, hogy az EU szigoríthatja az olajstopot. Ám ennél racionálisabb magyarázat, hogy a kabinetnek nem érdeke, hogy csökkentse az extraprofitadót, és a Mol zsebében hagyja azt a pénzt, amelyből végrehajthatja a szükséges fejlesztéseket. Hiszen a mostani helyzetben nem szívesen ereszt el egy fillért sem abból, ami a büdzsébe bekerül – érvelt Holoda Attila. Ezért inkább a korábbi években megszokott modell alapján az uniótól kérnek pénzt ezekre a fejlesztésekre.
Kényelmes helyzetben a magyar kabinet
Deák András György szerint különbséget kell tenni aközött, hogy pusztán az orosz olajcsapról történő leválás technikai lehetőségét teremtik meg, vagy ténylegesen meg is történik az átállás. A Mol már rég döntött, hogy ellátásbiztonsági szempontból ezt a technikai kapacitást létre kell hozni, de nem feltétlenül kell használni is.
A kormányzati üzenetekből sem az derül ki, hogy a lépések eredményeként valóban búcsút akarnak inteni az orosz olajnak. Vélhetően azt tervezik, hogy amennyiben vége lesz a háborúnak és a szankcióknak, akkor az ország rajta maradhat az orosz csövön is. Így a kabinet célja inkább a kivárás lehet, hiszen semmilyen éles határidő nem szorítja, jelen állás szerint az átmenet bármeddig eltarthat.
A mentességek feloldása távolinak tűnik. Magyarországnál nehezebb helyzetben van Csehország, amely mélyen a szárazföldbe beágyazva helyezkedik el. A bolgárok dolga pedig ennél is nehezebb, hiszen nincs vezetékük, csak a Fekete-tengeren keresztül jutnak olajhoz. Jelenleg nem látszik, hogyan teljesíthetik majd a 2024. végi határidőt, hiszen a Boszporuszon és a Dardanellákon át horribilis költséget jelent a behozatal. Vezetéképítési projektekről pedig egyelőre nem hallani, az ország olyan állapotban van, hogy aktuálisan kormánya sincs – jegyezte meg Deák.
