Meddig tarthatjuk a 65 éves nyugdíjkorhatárt?

A Magyarország által benyújtott helyreállítási terv nyugdíjreformmal kapcsolatos vállalásaiból az olvasható ki, hogy Magyarországon a várható élettartamhoz kötnék a nyugdíjkorhatárt. És mivel a várható élettartam komótosan ugyan, de folyamatosan emelkedik, ez idővel nyugdíjkorhatár-emeléshez vezet majd. Nyugdíjszakértőket kérdeztünk, mit szólnak ehhez.

Változatlan formában fenntarthatatlan lesz a nyugdíjrendszer

Farkas András nyugdíjszakértő szerint rövid távon (2035-ig) biztosan nem kell emelni a magyar nyugdíjkorhatárt, mert éppen véget ért egy tízéves, korhatáremelési ciklus 2022-ben, melynek során 62 évről 65 évre emelkedett a nyugdíjkorhatár. Ugyanebben az időszakban a várható további élettartam növekedése – főként a pandémia élettartamot csökkentő hatása miatt – nem érte el a 3 évet, így most nincs korhatáremelési nyomás demográfiai okokból – tette hozzá. Hosszabb távon azonban valóban célszerű lenne a 65 éves életkorban várható további élettartam alakulásához kötni a nyugdíjkorhatárt, mert a magyar társadalom gyorsan öregszik– fogalmazott. Kitért arra is, hogy ez konkrétan mit jelent.

• Idén minden ötödik magyar,
• 2030-ra majdnem minden negyedik magyar,
• 2060-ra pedig minden harmadik magyar 65 éven felüli lesz.
• Miközben az ország lakossága legalább másfélmillió fővel csökkenhet,
• ebből következően brutálisan romlik a függőségi ráta (a 15–64 évesek aránya a 65 éven felüliekhez képest),
• ami a nyugdíjrendszert a jelenlegi formájában nyilvánvalóan fenntarthatatlanná teszi.

Simonovits András nyugdíjszakértő szerint önmagában jó ötlet a várható élettartamhoz kötni a nyugdíjkorhatárt. Viszont egy aránytalanságra felhívta a figyelmet: míg az 1951-ben születetteknek 2013-ban a normál korhatár 62 év volt, a várható élettartam pedig 75,5 év, addig jelenleg az 1957-ben szültetetteknél 65 év a nyugdíjkorhatár, miközben a várható élettartam csak 76,6 év. Vagyis 10 év alatt három évvel emelték a nyugdíjkorhatárt, miközben a várható élettartam mindössze 1,1 évvel emelkedett. Innen közelítve szerinte sem állunk rosszul. Ő azonban sokkal fontosabbnak tartaná a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének bevezetését – korhatár alatt büntető szabályok beiktatásával, de a lehetőséget biztosítva. Szerinte, ha 65 évnél magasabbra emelik a nyugdíjkorhatárt, mindenképpen biztosítani kellene mellé a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét, vagyis, ha például 67 évre emelik idővel a nyugdíjkorhatárt, azért engedélyezni kellene azt is, hogy, aki akar, elmehessen már 65 évesen nyugdíjba – kicsivel kevesebb járadékkal. Példaként említette Szlovákiát, ahol csak a magas nyugdíjaknál van rugalmas korhatár, illetve Csehországot, ahol nagyon erős büntetés mellett 35 éves szolgálati idő megléte mellett el lehet menni nyugdíjba akkor is, ha valaki még nem érte el a korhatárt. A rugalmas korhatárt azonban szerinte csak fokozatosan lehet bevezetni, különben átmenetileg nagyon sokba kerülne, egyúttal méltánytalan lenne a kihagyott korosztályokkal szemben.

A 27 tagállamból 11 már alkalmazza

Arra is hivatkoznak a tervezetben, hogy más országokban már bevezették a nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz kötését. Mint Farkas András lapunknak kifejtette, a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kötése azt célozza, hogy a hosszabb életre számító évjáratok tagjai tovább dolgozzanak, vagyis az élettartam növekedése ne a nyugdíjas élet hosszát növelje. Azok az EU-tagállamok, amelyekben jelenleg is 65 év vagy magasabb a nyugdíjkorhatár, a jövőbeni emelési terveiket jellemzően a 60 vagy 65 éves korban várható további élettartam alakulásától teszik függővé – a 27 tagállamból 11-en terveznek ezzel:

• Svédország,
• Hollandia,
• Finnország,
• Dánia,
• Ciprus,
• Észtország,
• Olaszország,
• Portugália,
• Szlovákia,
• Cseh Köztársaság
• és Bulgária.

Dánia, Észtország, Görögország és Olaszország nyugdíjrendszereiben a 65 éves (Dániában a 60 éves) életkorban várható egy év további élettartam-emelkedés egy évvel növeli a nyugdíjkorhatárt. Finnország, Hollandia és Portugália a 65 éves korban várható további élettartam-növekedés kétharmadával egyenértékű korhatáremelést alkalmaz, vagyis egy év élettartam-növekedés 8 hónap korhatáremelést indukál. Svédország is áttér erre a kétharmados emelési módszerre.

Farkas András azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyugdíjrendszert érintő pénzügyi egyensúlytalanságot nem képes önmagában kezelni az a megoldás, hogy a nyugdíjkorhatár a várható további élettartamtól is függ, hiszen minél magasabb a nyugdíjkorhatár, az aktív dolgozó annál több nyugdíjjogosultságot halmozhat föl, amelynek nyugdíjjáradékként történő kivétele a rövidebb nyugdíjas élet ellenére további finanszírozási kockázatot teremt. Ezért szerinte ezt a jogosultság-halmozódást is szabályozni szükséges.

Korábban ezt járulékfizetési vagy nyugdíjplafon, degresszió és hasonló módszerek révén valósították meg, de ezek sok esetben ellenérdekeltséget szítottak a járulékfizetésnél. Az újabb reformok során automatikus kiegyenlítő mechanizmusokat vezettek be, amelyek ezt a célt a járulékfizető/nyugdíjas aránytól függő fenntarthatósági szorzók bevezetésével oldják meg. Ilyen például a német rendszer – tette hozzá.

A többség egységesítést tervez

A nyugdíjkorhatár gendersemleges, az összes olyan EU-tagállam, ahol még eltér a két korhatár (férfi-női), egységesítést terveznek. Farkas András szerint az egységes nyugdíjkorhatár a nők érdekeit szolgálja, mert a nyugdíjrendszerekben nincs olyan kiegészítő eljárás, amely a női várható élettartam hosszától tenné függővé a nyugdíj-megállapítást és a nyugdíjkarbantartást. Ahol működnek a várható élettartamtól függő automatikus korrekciók, azok születési évjárat szerint, gendersemlegesen vizsgálják a várható élettartamokat (például Svédországban).

Magyarországon a nők nyugdíjkorhatára – noha a törvény szerint ugyanúgy 65 év, mint a férfiak esetében – de facto mégis csak 62 év körül mozog a nők kedvezményes nyugdíjának (Nők40) tömeges igénybevétele miatt. A tervezett magyar nyugdíjreform egyik fő kérdése lehet a Nők40 jövőjének helyzete – jegyezte meg.

Simonovits András ennél élesebben fogalmazott. Ha rajta múlna, ő kivezetné a Nők40-et nagyjából 6 év alatt, illetve átalakítaná Nők43-ra. Azért így, mert ha a korábbi, 62 éves nyugdíjkorhatár mellé 40 éves szolgálati idő kellett, akkor a mostani, 65 éves nyugdíjkorhatár mellé minimálisan 43 év szolgálati idő passzol. Nem tartja igazságosnak a Nők40-et például azt sem, mert egy 60 éves nő elmehet nyugdíjba 40 év jogviszonnyal, de egy 64 éves, akinek csak 39 éve van, nem. Ha lenne rugalmas nyugdíjba vonulási lehetőség, az tisztább helyzetet teremtene.

A 65 évvel jók vagyunk

Benne vagyunk a fősodorban, a 65 éves nyugdíjkorhatár az uniós államok többségében alkalmazott előírás – írta Farkas András arra a kérdésünkre, hogy szerinte életszerű-e tovább emelni Magyarországon a nyugdíjkorhatárt, illetve hogy miként állunk ezen a téren nemzetközi összehasonlításban.

A nyugdíjban eltöltött idő hossza persze közvetlenül összefügg a fenntarthatósággal, mert minél hosszabb ez az idő, annál magasabbak a nyugdíjköltségek. Az Európai Unióban a becslések szerint (a pandémia előtt) ez az időszak 16,5 év (Bulgária, Románia) és 24,5 év (Franciaország) között mozgott. Magyarországon egy Nők40-ben részesülő hölgy átlagosan 250 hónapon (közel 21 éven) át, egy korhatárát betöltött hölgy 220 hónapon (több mint 18 éven) át, egy nyugdíjas férfi 170 hónapon (több mint 14 éven) át részesül nyugdíjban. A pandémia ideiglenesen néhány hónappal csökkentette a nyugdíjaskor küszöbén várható további élettartamot, de ez a hatás már közép távon is eltűnhet – borítékolja  szakértő.

Farkas András hozzátette, az EU majdnem minden olyan tagállamában tervezik a nyugdíjkorhatárok emelését, ahol a korhatár nem éri el a 65 évet. Jelenleg az osztrák, a horvát, a lengyel és a román nők, továbbá a bolgár, a cseh, az észt, a lett, a litván, valamint az 1961 előtt született finn és máltai férfiak és nők esetében alacsonyabb 65 évnél a nyugdíjkorhatár. Ezekben az országokban jellemzően legkésőbb 2033-ig egységesen 65 évre emelik a korhatárt (Szlovákiában 64 évre).

Spanyolországban 2027-től, Belgiumban 2030-tól, Németországban 2031-től 67 évre, Dániában 2035-től 69 évre, Olaszországban 2050-től 69 év 9 hónapra nő a korhatár. Svédországban rugalmas nyugdíjbavonulási korspektrum érvényesül, jelenleg 62–68 év között, 2023-től 63–69 év között lehet igényelni nyugdíjat, de minél korábbi életkorban igényli valaki, annál kisebb lesz a nyugdíja a várható további élettartamtól függő életjáradék-osztók alkalmazása következtében. Hollandiában az idei 66 év 7 hónapos nyugdíjkorhatár 2024-ben 67 évre emelkedik, de 2025-től teljes mértékben a nyugdíjazás időpontjában várható további átlagos élettartam függvénye lesz (a várható élettartam 12 hónapos növekedése 8 hónapos korhatár-emelkedést von magával).