Farkas Zoltán, a HVG főmunkatársa idézte vissza a tíz éve történteket a Klubrádió Reggeli gyors című adásában. Mint emlékeztetett, Orbán Viktor már első kormányzati ciklusában sem támogatta a kétpilléres nyugdíjrendszert. 2010-ben szembesülnie kellett egy meglehetősen nagy államháztartási hiánnyal, ami miatt eljárás is folyt az ország ellen. Próbáltak tárgyalni az Unió illetékeseivel, hogy a magánnyugdíjra költött költségvetési pénz ne számítson bele a deficitbe, illetve, hogy lassabb ütemben kelljen az adósságot csökkenteni, de nem értek célt. Már csak azért sem, mert Orbán olyan akciótervet hirdetett, amelyet nem tudott elfogadni sem az EU, sem az IMF, mert nem illett az adósságcsökkentésbe. Na, ekkor hirdette meg a miniszterelnök, hogy „pénzt csak onnan lehet elvenni, ahol van”.
Először arról volt szó, hogy észt mintára egy ideiglenes intézkedést hoznak. Átmenetileg nem utalnak a költségvetésből a magán-nyugdíjpénztáraknak. Erről törvény is született. Aztán mégis elkezdték átterelni az embereket az állami nyugdíjrendszerbe. Volt ebben megfélemlítés, vagyonvesztéssel való riogatás, szóval nem éppen a legfinomabb eszközöket használták. Ígértek is sok mindent, például azt, hogy az emberek saját számlája megmarad, az viszi tovább az állami rendszer, ami így sokkal biztonságosabb lesz. Aztán azt is, hogy a nyugdíjszámlán lévő összeg örökölhető lesz, mint a magánrendszerben volt. Ezekből szinte semmi sem teljesült.
A 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíj-pénztári vagyonból végül 900 millió forintot szinte azonnal áttettek az állami nyugdíjkasszába, 1300 milliárd az államadósság gyors csökkentésére ment el. Végül összesen 2000 – 2020 milliárd forintot költött az Orbán-kormány az eredeti célra, a deficit csökkentésére.
Mára négy magánnyugdíjpénztár maradt meg, a vagyon és a tagok töredékével, erősen szabályozott környezetben, ám remek hozammal:
