Gazdaság

Luxusnyugdíjról álmodik a magyar, de nem tervez különösebben előre

Unokáktól nyüzsgő családi házat, gleccsertúrát, luxusautót, kávézót kívánnak maguknak a magyarok, ha öregkoruk vágyálmairól kérdezik őket. A hazai lakosság fejében még mindig él a boldog és nyugodt nyugdíjas évek illúziója, miközben az időskori juttatás vásárlóereje igencsak lemaradt az átlagfizetésekétől, a magyarok nyugdíjmegtakarításai pedig csökkenő tendenciát mutatnak. De vajon mennyit és mikor kell félretenni, hogy 20-30 év múlva is biztonságban élvezni lehessen az életet? Mutatjuk a kőkemény valóságot.

A Generali Biztosító átlagos fiatalokat, középkorúakat és a nyugdíjhoz közelebb álló időseket kérdezett arról, hogyan képzelik a munkával töltött évek után következő jól megérdemelt pihenést. A válaszolók alaposan elengedték a fantáziájukat, és csupa olyan vágyálmot említettek, amit még a mostani fizetésük mellett is csak tudatos tervezéssel tudnának megvalósítani, vagy egyáltalán nem.

Tervek tehát bőven vannak, ugyanakkor a magyarok egyre kevésbé fektetnek a jövőjükbe. Az életbiztosításokba 6 éve, a nyugdíjpénztárakba 7 éve nem áramlott olyan kevés friss megtakarítás, mint tavaly, a következő időszakra pedig minden bizonnyal rányomja majd a bélyegét a koronavírus-válság.

Egyre kevésbé jön ki a matek

A valóságban számos bizonytalanság övezi azt, hogyan alakulnak majd át a nyugdíjrendszerek egy fenntarthatóbb modellre. A világ legnagyobb részén általános probléma a lakosság öregedése, Magyarországon a prognózisok szerint 2050-re minden negyedik ember 65 éven felüli lesz, ezt a jelenséget pedig a népességszám folyamatos csökkenése is súlyosbítja. A magyar nyugdíjasok számára az is rossz hír, hogy az időskori juttatás egyre inkább elmarad a nettó átlagkeresettől – az évezred eleji 60 százalékról, 2019-re 50 százalékra esett vissza –, a nyugdíjak vásárlóereje pedig alig változott az elmúlt 10 évben.

Ha a gazdasági és demográfiai trendeket nem is könnyű értelmezni minden esetben, elegendő azt megnéznünk, hogyan változott az utóbbi években a nyugdíjas korosztály elégedettsége a házi költségvetésük kapcsán. Amíg 2013-ban a KSH adatai szerint a 65 év felettiek értékelték a legpozitívabban pénzügyi mérlegüket, addig 2019-re az utolsó helyre csúsztak vissza a többi korcsoporthoz viszonyítva.

Jobb később, mint soha – de a legjobb mielőbb

A biztosító szétnézett a saját háza táján is: meglepő jó hír, hogy a nyugdíjbiztosítással rendelkező ügyfelei körében a 30 év alattiak is megjelennek már. A megtakarításokat illetően az összes befizető átlagosan havonta 22 670 forintot tesz félre nyugdíjaskorára, ez azt jelenti, hogy ha valaki 50 évesen kezd el ennyit félretenni, akkor több mint 7 millió forintot, 40 éves korban kezdve közel 17 millió forintot, és 30 évesen indítva több mint 33 millió forintot vehet majd fel, amikor az aktív munkaerőpiaci évei végére ér. A biztosító nem győzi felhívni a figyelmet arra, mennyit nyerhet egy átlagos magyar fiatal, ha mihamarabb elkezd gondolni a jövőjére.

Az emberek többsége csak egy bizonyos kor után kezd el gondolkodni a nyugdíj-takarékosságon, hiába hall annyit róla a környezetében és a médiában. Aztán jön a megdöbbenés. Hogy konkrét példát nézzünk, a 30 évesen kezdett és összesen összegyűjtött 33 millió forint a nyugdíjas években körülbelül 160 000 forintos járadékbiztosításnak felel meg, míg ugyanez a konstrukció 50 évesen indítva, összegyűjtött 7 millió forinttal csupán havi körülbelül 34 000 forint járadékot jelent. A tanulság viszont látványos: minél hamarabb, akár már az első fizetésünktől kezdjük az öngondoskodást, annál kisebb havi teherrel érhetünk el jelentősebb megtakarítást – állítja a biztosító személybiztosításokért és ügyfélkapcsolatokért felelős igazgatósági tagja, Schaub Erika.

Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu

Ajánlott videó

Olvasói sztorik