Torontóba, Kanadába most már nem érkeznek nagy számban romák Magyarországról, tavaly összesen 116 roma menedékkérőt regisztráltak, nagy részüket a leggyakoribb kivándorlási célpontnak számító Ontario tartományban . A város most az ott élő roma bevándorlók integrációjával van elfoglalva. Ez azért is nehéz feladat, mert sok roma család menedékkérelméről még nem is döntöttek.
Van, akinek az ügyében 6-7 év után születik döntés, ennyi, bizonytalanságban eltöltött év pedig idegileg is tönkreteszi a családokat.
Pedig tény, hogy az elutasító határozat után még számos út vezethet a maradáshoz, igaz, van, amelyik pénzbe kerül. A torontói romák annak ellenére ragaszkodnak kanadai életükhöz, hogy nagyon valószínű, majd csak gyerekeik vagy unokáik profitálnak igazán az országváltásból, az ő jövőjük viszont százszor fényesebbnek tűnik Kanadában – írja az Abcúgon Neuberger Eszter.
Hogy mennyire nehéz megmaradni, azt mutatja egy 2012-ben kitelepült család ügye, akik nem régen kapták meg az elutasítást a kanadai bevűndorlási és menekültügyi testülettől. Ők Miskolcról, a Szondi-telepről jöttek, amit már évekkel ezelőtt ledózerolt a város szegénynegyedeit felszámolni igyekvő helyi önkormányzat. Éppen ezért már visszamenniük sem lenne hova.
Kétségbe vagyunk esve, mert már itt van az életünk, minden, Magyarországon már semmink nem maradt.
A semminél viszont még az is jobb, amilyen lakóhelye most van a családnak.
Van még lehetőségük
Az, hogy a család most elutasító határozatot kapott, persze még nem jelenti, hogy nem maradt más választásuk, mint szedni a sátorfájukat, és hazamenni. Fellebbezhetnek, vagy esetleg humanitárius alapon kérhetik az engedélyt a maradásra. Sőt, akkor is lehetőségük van az országban maradni, ha egy úgynevezett eltávolítás előtti kockázatelemzés (Pre-removal Risk Assessment, PRRA) során bebizonyosodik, hogy testi-lelki épségüket veszélyeztetné a visszatérés anyaországukba. A humanitárius alapú letelepedési engedély igénylése viszont pénzbe kerül, fejenként 500 dollár, ami egy családnál már komoly összeg.
Lehet, hogy kezdetben a legrosszabb minőségű lakásokat tudják csak kivenni, és angoltudás híján itt is csak építkezéseken akad munka, de legalább úgy érzik, hogy a kanadai állam és az azt képviselő hivatalok: az iskola, az egészségügy, az igazságszolgáltatás nem kezeli őket másodrendű polgárokként.
A megtapasztalt másféle bánásmód miatt már most látszik, hogy a kivándorló nemzedék után következő második, de leginkább a harmadik generációnak már sokkal jobb életesélyei lesznek, mint a szüleiknek.
Kiemelt kép: Roma járókelők Parkdale utcáin. A városrészben mászkálva szinte percenként hallani magyar szót. Fotó: Neuberger Eszter
