Hiába állítja a kormány, hogy Magyarországon nagyot csökkent a szegénység, valójában a gyakran hangoztatott tízszázalékos aránynál több embernek kell nélkülöznie. Dupla ennyinek – ez derül ki a Népszava összeállításából, amely Pitti Zoltánnak, az adóhatóság egykori elnökének az elemzésére támaszkodik, és amely a nemzetközi szakirodalomban bevett három tényezőt veszi figyelembe a szegénység megállapítására.
Egyszerre kell nézni a relatív jövedelmi szegénységben élőket, valamint a nagyon alacsony munkaintenzitású családokat és végül a súlyos anyagi nehézségekkel küzdőket. A kormányzati sikerjelentés csak az utóbbi adatot vette alapul, így jött ki, hogy a valóságosnak csak a fele a szegények aránya.
Relatív szegénységben bő 1,2 millió magyar él. (Az ő jövedelmük – munkabért, segélyeket, pótlékokat is beleértve – havonta kevesebb 130 ezer forintnál.
Ma Magyarországon 974 ezer ember tartozik a súlyos anyagi nehézségekkel küzdők közé (itt azt vizsgálják, hogy tud-e kétnaponta húst enni, van-e közüzemi tartozása, autója, tévéje, van-e tartaléka, ha váratlan kiadás ütne be, és ha sok ilyen szempont szerint nélkülözni kényszerül valaki, az súlyos anyagi nehézséggel küzd).
És végül nagyon alacsony munkaintenzitásúnak számít az a háztartás, ahol a 18-59 év közöttiek a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20 százalékát töltötték munkával. Ez ma 398 ezer emberről mondható el.
Kiemelt kép: Nagykanizsa, 2011. december 23. Bableves, kenyér és alma egy tálcán a nagykanizsai Bogdán János Cigány Kisebbségi Közösségi Házban, ahol szegény családoknak, idős embereknek és hajléktalanoknak oszt négy napon át a karácsonyi ünnepek alatt meleg ételt a város önkormányzata, a cigány kisebbségi önkormányzat, a rendőrkapitányság, a Magyar Vöröskereszt helyi szervezete, valamint a Családsegítő és Gyermekjóléti Központ. MTI Fotó: Varga György
