A pénztelenség és az ettől nem független jelenség, hogy „műszaki élettartamuk végén járnak a rendszerek” már a biztonságos ellátást veszélyeztetik. Az ivóvízvezetékeknél a túlnyomóan kockázatos anyagminőség évek óta 50 százalék felett van – olvasható a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) parlament elé benyújtott 2018-as jelentésében, amelyre a Világgazdaság hívta fel a figyelmet.
Mint írják, a víziközmű-szolgáltatói szektor alapkérdése lett mára a biztonságos üzemeltetés műszaki, pénzügyi és személyi feltételeinek megteremtése, elsősorban a veszteséges működés miatt. Hasonló cipőben járnak tehát, mint a szemétszolgáltatók. Az alkalmazott díjak nem fedezik az ivóvízellátással, a szennyvízelvezetéssel és -tisztítással kapcsolatban felmerülő költségeket.
Az ágazat üzemi eredménye az állami támogatások nélkül mínusz 21,9 milliárd forint lett volna 2017-ben a tavalyi adatok szerint. A kis vidéki szolgáltatók folyamatosan veszteségesek, az öt regionális (többségi állami tulajdonú társaság) a „jelentős állami támogatások ellenére veszteséges”, a két nagy budapesti szolgáltató (Fővárosi Vízművek és a Fővárosi Csatornázási Művek) tud nyereséget felmutatni.
Mint ismert, a 2013-as rezsicsökkentés óta nem emelkedtek a vízdíjak. Országosan egységes vízdíj még nincs. Arról is olvashattunk már, hogy a rezsicsökkentés miatt nincs pénz a szükséges felújításokra, valamint hogy gyakorlatilag önköltségi ár alatt kapjuk a vizet, s hogy mindez a vízszolgáltatás összeomlásához vezethet.
Nem csoda, ha a vállalkozásoktól igyekszik több pénzt beszedni a szolgáltató:
