A hagyományos tepertős pogácsa uniós eredetvédelem alatt álló különleges mezőgazdasági termék, és mint ilyen, pontosan le van írva, hogyan is kell kinéznie, miből, hogyan kell elkészíteni. A „Magyar Pékek Fejedelmi Rendje” szerint azonban a termékleírás nem megfelelő, ezért módosítást nyújtottak be. Amúgy a rend kérte anno az uniós minősítést is.
A pékrend szerint többek között a következő paramétereket kellene megváltoztatni:
- ne 3-5 cm átmérőjű és 25-50 gramm súlyú legyen az igazi tepertős pogi, hanem 3-10 cm-es és 25-100 grammos, mert hogy igény van a nagyobb sütikre is;
- az omlós tepertős pogi csak „kerek, henger alakú” legyen ránézésre, nem kell az „egyenletes” jelző, mivel a kelesztés és sütés során lehetnek kisebb deformációk;
- az alapanyag ne csak tepertőkrém lehessen, hanem darált tepertő is, csak sertésből, lisztkilogrammonként legalább 300 gramm;
- sóból 2,5 százalék helyett legfeljebb 3,5 százalék, borsból 0,001% helyett 0,5% százalék mehessen bele, a jellegzetes íz elérése végett;
- tejföl mellett vizet is lehessen bele tenni a megfelelő állag eléréséhez;
- többé nem szabnák meg, hogy hány percig kell sütni (mert hogy a sütők különböző teljesítményűek), csak hogy meddig kell keleszteni, illetve hány fokon legyen as ütés.
A leírásban a legjobban ez a mondat tetszett nekünk (ami egyébként nem változna): a tepertős pogácsa
felső része fényes, vörösesbarna színű, kereszt alakban sűrűn rovátkolt, oldala homokszínű, matt, alsó lapja vörösesbarna, matt.
Amennyiben valakinek nem tetszik az új tepertőspogi-definició, az két hónapon belül kifogást nyújthat be, írásban.
Ha már megnevezés, és pékáru: korábban a Pékszövetség kóstolgatta az albán pékeket. Elnökük azt állította, hogy a magyar sütőipari cégek versenyhelyzetét a belföldi piacon rendkívüli mértékben rontják az albán pékségek, melyekből mintegy 500 működik Magyarországon. Az albán pékségek ugyanis Septe József szerint nem tartják be a Magyar Élelmiszerkönyv előírásait, így költségeik, ebből következően áraik is alacsonyabbak, mint a magyar vállalkozásoké. S bár kiderült, hogy ez valóban így van, a Nébih szerint mégsem történt jogsértés, mert az albánok nem kenyérnek, hanem bucinak hívják, amit gyártanak, és az nincs benne a nagy könyvben.
A cukrászok meg az albán fagylaltozókkal vívnak harcot, mert szerintük amit ott árulnak, az igaziból nem is fagylalt, hanem hamisítvány. A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének elnöke, Selmeczi László szerint míg a hagyományos fagyizókban 30 százalékos a gyümölcstartalom a fagylaltokban, addig az albán fagyik gyümölcsöt nem nagyon láttak, növényi tejszínt, habosítót, emulgálószereket viszont annál inkább. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha rosszul választunk, színes és mesterséges levegőt eszünk viszonylag olcsón. Persze tele cukorral, egy normál fagylalt levegőmennyiségének a többszörösét fogyaszthatjuk el.
Fotó: Soós Lajos / MTI
