Évek óta probléma a munkaerőhiány, ami súlyosan érinti a vendéglátókat, nehezen tudnak felvenni felszolgálót, szakácsot, konyhai kisegítőt a Balaton körüli éttermek. Enne oka, hogy rengetegen mentek ki Ausztriába, vagy más jól fizető országba dolgozni az elmúlt években, és nem is akarnak hazajönni. Itthon ugyanis sok a munka, és kevés a fizetés. Erről lásd riportunkat:
A Magyar Vendéglátó Ipartestület jelentése szerint 713-mal csökkent tavaly a vendéglátóhelyek száma egy év alatt (összesen mintegy 52 ezer van), miközben a forgalom összességében majdnem 10 százalékkal nőtt, 2,8 százalékos áremelkedés és 5,2 százalékos létszámbővülés mellett (193 ezer főt foglalkoztattak az ágazatban). A havi nettó átlagkereset 2016-ban a teljes nemzetgazdaságban 175 ezer, a szálláshely-szolgáltatás területén 110 ezer,
Júniusban írtunk arról, hogy az átlagos fizetés még mindig mennyire nem tudja megközelíteni az ausztriai összeget, hiszen a Pénzcentrum információi alapján
- egy pincér 600-650,
- egy szakács 450-500,
- a kisegítő személyzet pedig 250-300
forintot kap óránként. Ha 12 órát dolgoznak egy nap, akkor
- a pincérek 203 ezer,
- a szakácsok 156 ezer,
- a mosogatók 94 ezer
forintot tudnak zsebre tenni havonta.
A KSH statisztikája szerint ugyan nőtt, de nem kirívóan magas az üres álláshelyek száma a szálláshely és vendéglátás szolgáltatásban (január-május: 2283 fő). A ManpowerGroup legfrissebb, első negyedévre vonatkozó munkaerő-piaci felmérése szerint is emelkedett a vendéglátásban a létszámbővítési szándék.
De mi van a számok mögött? A 24.hu balatoni üzletvezetőket kérdezett, mit tapasztaltak idén.
A béremelés jó!
A zalacsányi Vadász Csárda vezetője, Nagy Zoltán szerint rendkívül égető probléma a munkaerőhiány a Balaton körüli vendéglátóhelyeken, és ezzel együtt egyre nehezebb a piacon maradásért folytatott küzdelem is. Olyannyira, hogy emellett minden más gond eltörpül.
Nem azzal van baja, hogy többet kell fizetni a dolgozóknak, mint korábban. Szerinte ez jó dolog, a szakma pedig abban bízik, hogy a béremelések révén megáll a kivándorlás. De úgy véli, idővel mindez árrobbanáshoz vezet, és lesznek, akik kiszorulnak a piacról, mert nem bírnak lépést tartani a bérekkel, illetve nem tudják ahhoz mérten emelni az áraikat, ahogy bérköltségek a nőnek. Mostanra már jó pár üzlet lehúzta a redőnyt, és tud nem egy olyan vendéglátóhelyről, amelyeknél az augusztust még ki akarják húzni valahogy, utána pedig feladják a küzdelmet. Az idén ugyanis ha lehet, még nehezebb lett a talpon maradás, mint tavaly.
Nagy szerint a hűség ma már igen ritka kincs, általános jelenség, hogy két-, háromnaponta jönnek mennek az emberek. Náluk a 14-15 főből 8-9 beugrós (másodállásban dolgozó, vagy csak heti egy-két napot vállaló). Rengeteg helyen keresnek felszolgálót és szakácsot – válogathatnak tehát az ajánlatokból a dolgozók, és ha valamiért nem tetszik nekik a hely, akkor különösebb rizikó nélkül ott is hagyhatják. De az sem ritka, hogy meg sem jelenik az első napján, aki ígérkezett. Mindenki igyekszik többet fizetni – a dolgozók pedig jól értesültek arról, hogy hol lehet éppen egy kicsivel többet kapni, mint addig. És sokszor folyamatosan alkuban vannak két-három hellyel. Ezért egyébként nem is nagyon kárhoztatja őket, csak azt nem érti, ha valamiben megegyeznek, azt miért csak neki kell betartania.
Tavasz óta félházzal
A csárdában Pünkösd után annyira lecsökkent a létszám, hogy azóta csak „félházzal” mennek: az étterem kávézó részét bezárták, mivel nem vagy csak nehezen kap munkaerőt. Emiatt 30-40 százalékkal, 40-50 vendéggel kevesebbet tudnak egyszerre fogadni, mint korábban. A béreket az év elején a bérminimum-emelés mértékével megegyezően emelték (nagyjából 25 százalékkal), de azóta muszáj volt ezt még megtoldaniuk. Ahhoz azonban, hogy a dolgozók maradjanak, még többet kellene fizetniük.
Szívesen is fizetne 400 vagy 450 ezer forintot, hogy ne menjenek el Ausztriába dolgozni az emberei, 1500 euróért, de ez már nem megy. Mert ehhez nem 250-300 forintért kellene adni a kávét, hanem 2,5-3 eurónak megfelelő 750-900 forintért, amit a magyar vendégek nem tudnak megfizetni.
Bár az áraikat is kénytelenek voltak emelni, de csak mintegy 10-15 százaléknyit reszkíroztak meg. Arra is felhívta a figyelmünket, hogy ha mindez nem lenne elég, jövőre jöhet a 8-15 százalék közötti kötelező szervizdíj, valamint 4 százalékos turisztikai fejlesztési hozzájárulást kellene fizetniük a vállalkozásoknak.
Csoportokat már nem tudnak fogadni
A keszthelyi Pepi vendégló vezetője, Pajor Zoltán is megerősítette, súlyos probléma a munkaerőhiány a vendéglátásban. Elmondta,
Felszolgálóból és konyhai dolgozóból is nagy a hiány. Akik pedig mostanában jelentkeznek az állásokra, azok közül sokat nem érdemes felvenni, mert vagy nem képesek ellátni a munkát, vagy rövid úton továbbállnak – magyarázta.
Náluk 30 százalék körüli béremelés volt az idén, többre nem futja. Pajor abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyetemista lánya és annak évfolyamtársai révén, tehát diákmunkásokkal fent tudta tartani a megszokott kiszolgálást. Viszont csoportokat már nem tud fogadni – a nyáron számos 40-50 fős megrendelést kellett visszamondania. És hogy jövő nyáron mi lesz, hogyan állítja ki a szükséges létszámot, azt nem tudja.
