Sajnos, semmit nem tudok róla.
Soha életemben nem hallottam róla semmit.
Egyáltalán nem ismerem, fogalmam sincs, ki ő.
Ezeket sok-sok éves jegybanki tapasztalattal rendelkező makroközgazdászok mondták arról a nőről, akit a parlament kormánypárti többsége a Magyar Nemzeti Bank legfőbb döntéshozó testületébe választott be ma. Méghozzá úgy, hogy erősen kérdéses, a monetáris tanácsba kerülő Horváth Bianka megfelel-e egyáltalán a törvényben előírt feltételeknek.
Az interneten fellelhető publikációi és életrajza (lásd a cikk végén keretes írásunkat) ugyanis nem azt támasztják alá, hogy rendelkezne kiemelkedő elméleti és gyakorlati ismeretekkel monetáris, pénzügyi vagy hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben – noha a jogszabály ezt a feltételt támasztja. Akkor hogy eshetett rá a választás?
Az idén 40 éves Horváth Bianka 2010-ben kötött házasságot Parragh Lászlóval (fel is vette férje családi nevét), róla pedig közismert, hogy régóta az egyik fő támogatója az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának. Még az első Orbán-kormány idején, 1998-ban a miniszterelnök gazdasági tanácsadója lett, aztán rá két évre a kormány segítségével az egyik, főként magyar hátterű cégeket képviselő érdekvédelmi szövetség, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választották, ahonnan azóta is kirobbanthatatlan az amúgy csempe- és szaniterkereskedő céget gründoló Parragh.
Az üzletember nemcsak gazdasági, vállalkozási, de pár éve a szakképzési és felsőoktatási kérdésekben is beleszólást kér magának a kormányzati politikába. Parragh két állami cégben, az Eximbankban és a Mehibben felügyelőbizottsági tag, a részben állami Molban az igazgatóság tagja, és a 2016 nyári privatizációig az MKB Bankban is előbb igazgatósági, majd felügyelőbizottsági tag volt.
Erre utal egyebek mellett az, hogy nem egészen két éve Matolcsy a Magyarország a változó világban című könyv bemutatóján az ország három testőrének egyikeként említette Parragh Lászlót.
Parragh pedig ugyanezen a rendezvényen dicsőítette Matolcsyt: elmondta, hogy a rendszerváltás óta nem voltak ilyen jók a makrogazdasági mutatók, s ehhez kellett a 2010-es gazdaságpolitikai fordulat, amelynek meghatározó alakja az akkori gazdasági miniszter, mostani jegybankelnök volt. Nem fukarkodott a dicséretekkel pár hete a kamara rendezvényén sem, ahol Matolcsy is előadást tartott.
A vej méltatja az após cégét
Parragh Bianka és férje is Nyugat-Magyarországról származik. Parragh Bianka szombathelyi, édesapjának, Horváth Endrének a városban és környékén építőanyag-kereskedő és festékboltja van. Cége, a Renovo ’82 Kft. jócskán a szocializmusban, 1982-ben indult, innen ered, hogy helyi forrásaink szerint a család viszonylagos jómódban élt és él most is. Helybeliek úgy emlékeznek, az apa a város ingatlankezelő vállalatánál, annak is a felújítási csoportjában dolgozott a kilencvenes évek elejéig. Tapasztalatát a családi cégben is hasznosíthatta, az ugyanis jó ideig ingatlanfelújítással is foglalkozott.
Bianka Sopronban, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen végzett, majd ott is végezte el a doktori képzést, 2010-es disszertációja a hazai kis- és középvállalkozások helyzetével, túlélési esélyeivel foglalkozik – testhezálló téma az iparkamarai elnök feleségének. Férje a Szombathely és Sopron között félúton, mindkét nagyvárostól 35 kilométerre fekvő Undon született, ott is tartották az esküvőt. (Parragh a gimnáziumot végezte Sopronban.) Esküvőjükön ott volt Medgyessy Péter volt szocialista kormányfő is (itt egy kép róla), aki – a Magyar Narancs korábbi portréja szerint – Parragh barátja, volt, hogy családostul együtt is nyaraltak.
A Vas Népe Online 2011-es cikkében arról számolt be, hogy Parragh apósának cége, a Renovo ‘82 Kft. 85 millió forintos fejlesztést hajt végre és embereket vesz fel, ehhez pedig 40 százalékos állami támogatást nyert el. Parragh László pedig mint kamarai elnök állította példaként apósa cégét. A beszámoló szerint Parragh hangsúlyozta, hogy a Renovo ’82 Kft. példája azt jelzi, igenis érdemes támogatni a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé nyitó helyi vállalkozókat, amelyek apró, de fontos lépésekkel járulnak hozzá a magyar gazdaság stabilabb működéséhez.
Matolcsy György lenyűgözte
Mindez azonban talán nem lenne elég ahhoz, hogy valaki a mostani MNB-vezetés alatt bekerüljön az egyik legfontosabb jegybanki döntéshozó testületbe, és ezzel megillesse havi bruttó 3 millió forint, plusz évente nagyjából félmillió forint béren kívüli juttatás.
… ez a helyzet megváltozott, melyben Matolcsy elnök úrnak rendkívül nagy része van. Közel három évtizede kezdett új utakat keresni, tabukat feltörni, tanokat megkérdőjelezni vagy éppen megtagadni. (…) Növekedési fordulat következett be 2013-2014-től, különösen amiatt, mert 2013-tól a fiskális fordulat egy monetáris politikai fordulattal egészült ki. Igazolta az élet, hogy ez a helyes út, amit tanítani fognak, sőt, már tanítanak. És mire jogosíthat fel minket ez az eredmény? Véleményem szerint ez a helyes út, a jövőben is ezen az úton kell maradnunk.
– Parragh Bianka ezt egy éve, a Közszolgálati Egyetemen mondta közvetlenül az után, hogy Matolcsy György befejezte előadását az akkor kötelező tantárgyként elindult Pénzügyi kormányzástan első óráján. (Az oktatásban a jegybank munkatársai is közreműködnek.) A négy és fél perces tömény méltatás csúcspontja alighanem az, amikor a felszólalás alatt többször bólogató Matolcsyra tekintve Parragh Bianka azt mondja:
Gondolta-e valaki, hogy a jegybank a gazdaságpolitika akár részleges centrumává válik, vagy netán centrumává avanzsálódik?
A Matolcsy előadásáról és Parragh Bianka ódájáról készült felvétel itt látható, utóbbi a videó végén, 55:30-nál kezdődik.
Lentnert ugyanúgy Magyarország testőreként méltatta Matolcsy a már említett 2015-ös könyvbemutatón, ahogy Parragh Bianka férjét is. Lentner egy tavalyi, a 168 Órának adott interjúban Matolcsyról azt mondta,
- lassan szobrot kellene állítani neki,
- a nemzetgazdaság motorja,
- a fejében levő szellemi muníció mozgatja a GDP-t.
Lentner a tantárgyfelelőse a már említett Pénzügyi kormányzástan tárgynak, amelyet rajta és Matolcsyn kívül Parragh Bianka is oktat.
Parragh Bianka produkált erős mondatokat Matolcsyval kapcsolatban máshol is. Kétszer is ajánlót írt a jegybankelnök könyvéről: egyszer Lentner Csabával közösen az Állami Számvevőszék által gondozott Pénzügyi Szemlében jelentettek meg recenziót, egyszer pedig a jegybank folyóiratában, a Hitelintézeti Szemlében publikált róla. A pár oldalas kritikák mondanivalója megegyezik, vannak is közös részek benne, de nem lehet azt mondani, hogy egy az egyben fednék egymást.
A tanszékvezetővel közösen jegyzett írás így kezdődik:
Vannak a magyar történelemnek meghatározó gazdaságpolitikai fordulatai. Minden bizonnyal ez utóbbiak közé tartozik a 2010 tavaszától végrehajtott intézkedéssorozat is, amely az ország gazdasági stabilitásának és fenntartható növekedési képességének helyreállításával, valamint a társadalmi ösztönzők jelentős megújításával Magyarország fejlett világhoz való felzárkózását, az életszínvonal gyarapodását tűzte ki célul. E gazdaságpolitikai fordulatban meghatározó szerepet játszott Matolcsy György, aki nemzetgazdasági minisztersége idején, 2010‒2013 között sikeres fiskális konszolidációt vezényelt le, majd ezt követően a Magyar Nemzeti Bank elnökeként támogatta a fenntartható növekedést a rekord alacsony szintre csökkentett jegybanki alapkamattal, továbbá 2750 milliárd forint keretű Növekedési Hitelprogram meghirdetésével. A jegybanki devizatartalékok rendelkezésre bocsátásával lehetővé tette, hogy devizahitelesek százezrei meneküljenek meg a pénzügyi összeomlástól, önfinanszírozó programján keresztül olcsóbbá és biztonságosabbá tette a magyar államadósság finanszírozását. A 2010 utáni gazdasági fordulat főbb irányait és céljait 2010 előtt készült elemzések alapozták meg. Egyik ilyen fontos tervdokumentum a Matolcsy György vezette kormányprogram-előkészítő munkabizottság vitairata.
A másik, egyedül írt könyvkritikájának már a címe is sokatmondó: A helyes út – Tanítani fogják… Ebből is idézünk:
Matolcsy György gondolatébresztő szerepe mindvégig jelen volt a rendszerváltás óta eltelt 25 évben, elméleti megállapításait – miként a szerző kitartását is – a valós élet és a mai makrogazdasági adatok is igazolják.
Parragh Bianka elmúlt évekbeli publikációi a Közszolgálati Egyetem lapjában, a Pro publico bonóban, valamint abban a Polgári Szemlében jelentek meg, amelynek szerkesztőbizottsági elnöke Matolcsy, főszerkesztője Lentner, és az egyik jegybanki alapítvány, illetve a Fidesz által 2003-ban életre hívott Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatja kiadását. Parragh a Polgári Szemlében a 2010 utáni adópolitikát is méltatta.
Parragh Bianka ott volt tavaly ősszel a Kecskeméten megrendezett közgazdász-vándorgyűlésen, előadást tartott a megosztáson alapuló gazdaságról, a sharing economy-ról (a nyitóelőadást Matolcsy tartotta, de utána elmenekült a Népszabadság őt faggatni próbáló újságírója elől).
Parragh az Index tudósítása szerint elmondta, hogy két évtizede nem értelmezhető a magyar gazdaságpolitika Matolcsy György nélkül, de a 2010 utáni tevékenysége kiemelkedik ebből az időszakból.
A múlt heti bizottsági ülésen a jelölt papírból olvasta fel expozéját, és a jelenlegi jegybanki politikát méltatta. Szintén a múlt héten a jegybank – amelynek hivatalosan még semmi köze Parragh Biankához – válaszolt azon kérdésünkre, hogy Parragh László mire gondolhatott, amikor néhány hete azt mondta, felesége élő kapcsolatban van a jegybankkal, több tanulmányt is készített az MNB-nek, de díjazásban nem részesült.
A jegybank válaszában csak a már említett, az interneten fellelhető folyóiratos tanulmányokat említette. Fontosnak tartották azonban kiemelni, hogy rendkívül szigorú szakmai feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki a tudományos munkáját a Hitelintézeti Szemlében publikálja, és a Parragh Bianka tanulmányai is “olyan tudományos publikációk, amelyek – a hosszas kutatómunka és publikálási folyamatos követően – különböző tudományos felületeken” jelentek meg. (Parragh Bianka tudományos munkásságának itt lehet utánanézni.
Elzárkózott attól is, hogy a megválasztása előtt személyesen válaszoljon kérdéseinkre. Kerestük Parragh Lászlót is, aki azzal hárított, hogy szeretné kivonni feleségét ebből a kommunikációs térből.
