A hármas metró Árpád híd nevet viselő állomásán a felszínre érve nem épp a
mondat hagyhatja el a szánkat, hiszen az építésekor a XIII. kerületi Pártbizottság előadótermeként és művelődési házként szolgáló József Attila Színház (Tarján László és Vidos Zoltán, 1950), a kék Rendőrpalota (Finta József, 1997) és a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) központjából a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság toronyházává vált magas épület (Dul Dezső, 1967-1973) sem tartozik épp a város legelismertebb épületei közé.
Nem kell azonban messzire mennünk, hogy igazi csodára találjunk, hiszen az egykor Erdőtelkekként ismert, a futóhomok megkötése miatt erdőkkel beültetett terület (egykor a fiatalok kedvenc randevűhelye) irodaházak, a szocializmus modern épületei és paneltömbök mellett egy csinos adagnyi századfordulós furcsaságot is tartogat.
A József Attila Színház jobb oldalánál futó Déryné közbe betérve ugyanis a szociális lakásépítés kezdeteinek szép példáját, a három utcára összesen négy kapuval nyíló (Angyalföldi út 36.-38.-Déryné köz 2.-Janicsár utca 4.) háromemeletes, 160 egyszobás lakással megtöltött tömbjét találhatjuk meg.
Az 1909-ben indult, a főváros akkori polgármesteréről elnevezett Bárczy-program öt év alatt nyolcezer lakás és kilencven iskola építését tűzte ki célul – ehelyett végül három ciklusban hatezer lakás, és néhány iskola készült el, az első világháború pedig késleltette a további építkezéseket.
A program harmadik ciklusában, 1912. szeptemberére elkészült, Szabó Gyula műszaki tanácsos által tervezett, 1927-ben villanyvilágítással is felszerelt négy kapus bérház első pillantásra semmiféle izgalmat nem tartogat, sőt, némi túlzással egyszerűen jellegtelennek tűnik, kapujaik (és a belső udvarra utcai művészek által festett margaréták) mellett mégsem lehet némi szemöldöktorna nélkül elmenni, hiszen
Alkotójuk és a megszületésük mögött húzódó történet egyelőre ismeretlen, pedig tökéletes kérdés, hogy százöt évvel ezelőtt miért épp ezekre az állatokra esett a választás.
