Fleck Zoltán: A magyar jogállamnak hivatalosan is vége van

Hogyan értékeli a különbíróságokról szóló törvényjavaslatot, amelyet múlt héten terjesztett be a kormány a parlamentnek? Vége van a jogállamnak Magyarországon?

A jogállamnak már régen vége van, s ha ez nem is az utolsó szög a koporsójában, amolyan “hivatalos halotti bizonyítvány” a megszűnéséről. A kormány egy olyan új bírósági rendszert hoz létre, amelyet fele részben a saját embereikkel tölthetnek fel. Ide kerülnének majd a hatalomnak kényes témák: választási, közbeszerzési, energiaügyi, médiával kapcsolatos ügyek.

Ez még egy működő jogállamban is problémás lenne, nemhogy nálunk.

Vegyük sorra az aggályos elemeket. A bírák függetlenségét, kinevezését hogyan érinti a javaslat?

Az új főbírót, akinek jelentős igazgatási hatalma van a bírák felett és kinevezi a közigazgatási bírósági vezetőket, az Alkotmánybíróság és az Országos Bírósági Hivatal elnöke, illetve az igazságügyi miniszter együttesen fogja kinevezni. Egy működő jogállamban alkotmányosan felesleges ennyire körülbástyázni egy közigazgatási főbíró kinevezését.

Magyar viszonyok között azonban fenn kell tartani a jogállamiság látszatát.

Hiszen az említett közjogi méltóságok nyilvánvalóan nem autonóm szereplők. Bár a látszat miatt néha hoznak a kormánynak nem tetsző döntéseket is, fontos ügyekben mindig a kormánypárt érdekeit képviselik. Miért viselkednének most másképpen? Miért ne neveznének ki kormánypárti tisztviselőket közigazgatási bíróknak, ha megtehetik? Az új bírók hiába tesznek versenyvizsgát, hiába hármas tanácsban járnak el, hiába vonatkoznak rájuk összeférhetetlenségi szabályok, a kiválasztási rendszer láncolata, személyi függése miatt erősen kétségessé válik a függetlenségük.

A kormány hangsúlyozta, hogy kétéves előkészítő munka előzte meg a tervezetet. Hallott egyeztetésről, szakmai vitáról?

A közigazgatási bíróság különállásáról régóta folyik szakmai vita, de a törvény előkészítése ennek ellenére nélkülözte a szakmai egyeztetést. A bíróságok néhány napos határidőt kaptak a törvényjavaslat véleményezésére. Megjegyzem: ez így zajlik minden fontos törvényjavaslat benyújtásakor.

Én azt látom, a gyakorló bírák egyáltalán nincsenek meggyőzve arról, hogy miért éppen most, miért így kell felállítani a különbíróságokat. Erről lehet vitatkozni, kell is, de valódi párbeszéd nem folyt a kérdésben.

Ha megbontjuk az egységes bírósági szervezetet, arra nagyon erős indok kell. A rendszerváltás óta vita van arról, hogy kell-e külön közigazgatási bíróság. A probléma az, hogy a kormány most sem tudja érdemben igazolni, hogy erre a változtatásra miért éppen most van szükség. Nem vizsgálták például a fő indokot, hogy a hatékonyság, a szakmai színvonal emelése miatt kell az új bíróság. Pedig kiváló hatékonyság-teszteket ismer a szakma.

Az Országos Bírósági Hivatal viszont ízekre szedte a javaslatot.

Ez nagyon lényeges pont. Az OBH – amely nem vádolható ellenzékiséggel – világosan rámutatott a kormány hátsó szándékára. Azaz, ki kell szervezni bizonyos ügycsoportokat a rendes bíróságok alól, amelyek a hatalomnak problémát jelenthetnek. De a kép bonyolultabb, mert az OBH szerepe is meglehetősen problematikus a bíróságok igazgatásában, önmagában ezt megbontani nem rossz. A kérdés, hogy milyen szándékok húzódnak meg mögötte.

Miért tenne ilyet a kormány?

Ez az autoriter rendszerek belső logikájából fakad. Minél több a visszaélés a kormányzásban, annál erősebb az igény a független bíróságok legyűrésére, vagy különbíróságok létrehozására. Az ilyen rendszerekben, mint amilyen a magyarországi is, jellemző az a munkamegosztás, hogy úgy biztosítják a bíróságok függetlenségét, hogy a jelentős ügyeket kiszervezik alóluk.

A rezsim igazán fontos ügyei a kijelölt különbíróságokon fognak eldőlni.

A jogállamokban a közigazgatási bíróságok felállítása szakmai kérdés, a nem jogállamokban hatalmi kérdés.

Ilyen fontos hatalmi ügy például a választás. Ezekben az ügyekben eddig a Kúria járt el. Hogyan fog ez változni 2018-ban?

A Kúriától elveszik ezt a jogot és odaadják az új különbíróságoknak. Rendkívül aggályosnak tartom, hogy ezt éppen 2018-ra időzítette a kormány. Egyrészt kétséges, hogy sikerül-e kivitelezni határidőre, másrészt egykori kormány tisztviselők dönthetnek választási kérdésekben. Ez ebben a formában, magyar viszonyok között, egyértelműen veszélyeztetheti a választások tisztaságát, a demokráciát.

Az eredeti tervekkel szemben a közérdekű adat perek mégsem kerülnek majd a különbíróságokhoz.

Ez fontos ügy, de eltörpül a többihez képest. Ráadásul a parlament előtt egy módosítóval bármikor visszacsempészhetik majd a törvénybe a kormánypárti képviselők.

A fellebbezés, jogorvoslat lehetősége hogyan alakul majd?

Bár látszólag háromról négy szintre kibővül a fellebbezés lehetősége, végső fokon az új főbíró testülete fog dönteni a fellebbezésekben. Ugyanolyan szinten lesz, mint most a Kúria. Sokatmondó, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét is megszüntetik a közigazgatási perekben. Elvileg ez legalább nyitva állt az állampolgárok számára, most elveszik.

Papíron tehát szélesedik a polgárok fellebbezési lehetősége, a valóságban azonban szűkül. Mert hát, milyen összetételű bíróságokon, milyen bírói függetlenség mellett tudunk majd fellebbezni?

Ez egy nagyon nagy jelentőségű átrendezése a közjogi berendezkedésnek. Hamarosan egy erős, nagy hatalommal rendelkező, új közjogi szereplő lép színpadra.

Az emberek mennyire fogják a saját bőrükön érzékelni ezt az új, erős hatalmi szereplőt?

Arra tippelek, hogy a mindennapi ügyekben – legalábbis egy ideig – megmarad a közigazgatási bíráskodás többnyire politikamentes, szakmai jellege. Ugyanakkor lehetnek olyan ügyek, amelyekben bármikor megjelenhet a hatalom beavatkozása a bíráskodásba. Mivel éppen ezt könnyíti meg a különbíróságok felállítása, ezek az ügyek törvényszerűen meg fognak sokasodni. Első körben ilyenek lehetnek a státuszperek, ahol például arról döntenek, hogy mennyire volt jogos egy bíró vagy egy egyetemi tanár felmentése, kirúgása a fenntartó állami intézmény részéről.

Ez is az autoriter rendszerek logikájából fakad, amelyek soha nem tudnak konszolidálódni.

Olyanok, mint egy kisgömböc, amely szükségszerűen arra törekszik, hogy mindent megegyen, és ne legyen más hatalmi központ rajta kívül.

Társadalmi szinten milyen hatásai lehetnek a különbíróságok felállításának?

Ha ebben a formában fogadja el a parlament a javaslatot, szerintem ez egyértelműen káros társadalmi hatásokkal fog járni.

Az emberek néhány “nagy ügy” tárgyalása után egyszerűen nem fogják elhinni a kormánynak, hogy a különbíróságokban nem a saját emberei ülnek.

Úgy vélem, ez ez érzület kihathat a bíróság egészére, így hosszú távon romolhat a rendes bíróságok megítélése, a függetlenségükbe vetett társadalmi bizalom. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járhat az emberek, a jövő nemzedékek életére. Ha nem lesz bíró, aki megvédjen minket az állam túlkapásaitól, mi marad a szabadságunkból?

Mit szól ehhez az Európai Unió?

Az EU nincs felkészülve arra, ha egy tagállama önként kifordul a demokráciából. Az EU egyik válsága éppen az, hogy nem tud reagálni az autoriter állam exportjára, amely Oroszországból jön. Ez a keleti típusú hatalomgyakorlás nemcsak Magyarországon épített ki erős hídfőállásokat, hanem – a szélsőséges, populista pártok támogatásán keresztül – egész Európában. Az autoriter erők célja az, hogy keleti mintára létrehozzanak egy új szövetséget, amely egy más logika, hatalomgyakorlás alapján épül fel, és amelyben az egyén szabadsága eltörpül az állam érdekeivel szemben.

Szerintem a fő probléma az, hogy nálunk egy olyan kormány van hatalmon, amelynek az a célja, hogy az orosz tervnek megfelelően, hosszú távon, belülről ássa alá az európai demokráciát, míg máshol Európában csak a szélsőséges pártok viselkednek így.