Ma tette közzé a World Economic Forum a legfrissebb versenyképességi rangsorát, melyen Magyarország a 69. helyre csúszott vissza, ami minden idők legrosszabb eredménye. Eközben régiós versenytársaink (és más, harmadik világbeli országok) teljes sebességgel húznak el mellettünk.
A Nemzetgazdasági Minisztérium sem hagyta szó nélkül a dolgot: szubjektívnak nevezte a rangsort, ami torzítja a gazdaság valós helyzetéről kialakult képet, az úgynevezett “kemény” adatok (növekedés, foglalkoztatottság, államadósság, költségvetés) ugyanis számottevő javulást mutattak az elmúlt években, aminek érződnie kéne a rangsorban elfoglalt helyünkön is.
Na persze
Zsiday Viktor blogján a tőle megszokott, éles hangvétellel reagált a legújabb versenyképességi adatokra, illetve az NGM reakciójára.
Kedvenc hasonlatom a lerohadt Trabant a magyar gazdaságra: semmi ereje nincs, de azért erős hátszélben az érdi lejtőn ez is gyorsan robog, lobog a szél, fújja a hajunk, maxira tekerve a Sláger Rádió, látszólag minden oké.
Szerinte a minisztérium által hivatkozott “kemény” makrogazdasági adatok, egy ciklikus fellendülésből adódnak, közben azonban a strukturális környezet folyamatosan romlik, amit a rangsor is igazol.
Vagyis amíg a külső körülmények kedvezők, és folynak befele az EU-s pénzek, a globális gazdaság pedig stabil, keveset érzékelünk a versenyképesség romlásából. Viszont ha ez a lejtő véget ér, a hátszél megszűnik, a helyzet rosszra fordul, a külső, “európai támogatás nélkül a hazai gazdaság azonnal lefulladna”, amivel csúnya véget érne a látszólagos sikertörténet.
