Az unió is ringbe száll az adóelkerülő multik ellen, akcióterv és direktíva is készül az adóalapjukat kreatívan alakító nemzetközi cégek ellen, emellett kiegészítenék a kötelező automatikus információcseréről szóló irányelvet is – állítja a Mazars.
A nemzetközi adóspecialista közleménye szerint az Európai Unió a közelmúltban több, a társasági adózást jelentősen befolyásoló kezdeményezést indított. Saját adóelkerülés elleni csomagjának, az ATAP-nak (Anti-Tax Avoidance Package) a megalkotásában az OECD BEPS programja ösztönözte. A program a tőkekivonás adóztatása és a harmadik országból származó jövedelem minimális adózása tekintetében túl is mutat az OECD törekvésein.
Az ATAP egyik legfontosabb elemeként egy uniós direktíva megalkotását javasolja az Európai Bizottság. Emellett ugyancsak kiegészítenék a kötelező automatikus információcseréről szóló irányelvet is, elsősorban azért, hogy a BEPS által javasolt országonkénti jelentés (country-by-country reporting, CBCR) összehangolt bevezetése előtt megnyíljon az út – fejti ki Tóth Tamás, a Mazars adómenedzsere.
A bizottság ugyancsak célul tűzte ki az OECD BEPS programjának beépítését a jogrendszerbe – különös tekintettel a nemzetközi egyezmények eltéréseinek visszaélésszerű kihasználását tiltó rendelkezésekre -, illetve az adózással kapcsolatos új politika erősebb kommunikációját.
Az ATA Direktíva tervezete 6 pontban foglalta össze azokat a javasolt lépéseket, amelyek a BEPS akciópontjaira épülnek, de egyes esetekben túl is mutatnak azokon. Így például az új irányelvben még nagyobb hangsúly esik a tőkekivonás és a harmadik országból származó jövedelem minimális adóztatására. A tagországok a tervezetben rögzített következő alapelvárásokon túl további saját szabályokat is alkothatnak a társasági adóalap védelme érdekében.
A tervezet korlátozná azt a kamatösszeget, amelynek levonására egy adózó egy adott adóévben jogosult. Mivel ez az irányelv egy minimális védelmi szintet állapít meg a belső piacra, a levonhatósági rátát a tervek szerint az OECD által javasolt tartomány – az adózó bruttó működési nyereségének 10-30 százaléka – felső értékében határozzák meg. A tagállamok így szabadon dönthetnek majd szigorúbb szabályok bevezetéséről.
Jelentős adótervezési szabadságot ad, ha az adózó más országbeli telephelyre helyezi át egyes eszközeit, ezáltal jövőbeli nyereségét is átcsoportosítja. Az EU célja a nem realizált nyereséget is képviselő eszközök – tulajdonjog átruházása nélküli – áthelyezésének megadóztatása. Ebben a kérdésben még további egyeztetések szükségesek, hogy a szabály miatt ne sérüljön a tőke mozgására és a vállalkozás szabadságára vonatkozó uniós alapelv.
A javaslat a külföldön keletkező osztalék- és tőkejövedelmek után megfizetett adó beszámítását támogatja e jövedelmek mentesítése helyett. Tartalmazza azt is, hogy a specifikus, adókikerülés elleni szabályokon túl szükséges egy általános elkerülés elleni szabály bevezetése is. A szabályrendszert az EU Bíróságának gyakorlatára figyelemmel kell kialakítani. Az ellenőrzött külföldi társaságokra (CFC) vonatkozó szabályokat erősítené az EU. Cél az is, hogy egyes ügyleteket a tagállamok egyformán ítéljenek meg, az eltérések ne adjanak lehetőséget aluladóztatásra.
Az EU által javasolt direktíva kihirdetéséhez a tagállamok egyhangú jóváhagyása szükséges, azonban aláírását követően kötelezően érvényes lesz minden tagállamban.
Tóth Tamás szerint a direktíva egyes pontjai jelentős érdekütközéseket hozhatnak felszínre a tagországok között, szemben például az országonkénti jelentéseket lehetővé tevő CBCR-követelményekkel, amelyek kapcsán már előrehaladott egyeztetések folynak.
Az országonkénti jelentések (CBCR) bevezetése ugyanakkor elsősorban tagállami érdek, hiszen a szabályozás célja az, hogy a nemzeti adóhatóságok jobban áttekinthessék egy nemzetközi vállalatcsoport tevékenységét. A 2016 áprilisában elfogadott javaslat szerint a multinacionális vállalkozások – függetlenül attól, hogy európaiak vagy sem – kötelesek nyilvánosságra hozni egyes adózással összefüggő információikat minden egyes országra vonatkozóan, amennyiben az EU területén állandó jelenléttel üzleti tevékenységet végeznek és árbevételük meghaladja a 750 millió eurót.
Az adóhatóság számára elérhető információk alapvető pénzügyi (árbevétel, adózás előtti eredmény, megfizetett adó) és a tevékenységgel kapcsolatos, általános kérdéseket (tevékenység, alkalmazottak száma) ölelnek majd fel a javaslat szerint.
