Závada Péter, Varró Dani, Simon Márton és mostanában Röhrig Géza – többek között ezeket a neveket mondták irodalmárok a 24.hu-nak, mint manapság a legnépszerűbb költőkét a közönség körében. Szubjektív érzetüket alátámaszthatja az is, hogy az említett szerzők kötetei akár 3-4 ezer példányban is megjelennek, míg az átlagos példányszám, elismert költők esetében is, maximum ezer darab környékén van.
Arra a kérdésre, hogy miért ők a legnépszerűbbek, egy neves kiadó vezetője úgy fogalmazott: mert a közönség szempontjából népszerű témákkal foglalkoznak, egy részük a popkultúra és a művészet határmezsgyéjén egyensúlyoz, Varró Dani évek óta felnőtteknek is szóló gyerekirodalommal foglalkozik, illetve Röhrig Géza az Oscar-díjas Saul fia film kapcsán került szerzőként reflektorfénybe.
Vers nem mindenkinek
Egyáltalán nem baj, hogy a verseskötetek nem kelnek el több százezer példányban, hiszen a vers egy intim műfaj, amely a személyes hatáson alapul
– mondta Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője a 24.hu-nak. Szerinte minden évben akad egy-két felkapottabb költő, és hogy éppen kinek a köteteit veszik az emberek, abban gyakran irodalmon kívüli szempontok is szerepet játszanak. Ezért korántsem biztos, hogy mondjuk 5-10 év múlva is maradandónak fogjuk tartani azokat a köteteket, amelyek most vezetik a sikerlistákat.
Szegő úgy vélte, hogy túl a szakmán, azok vesznek verseket, akiket foglalkoztat az, hogy a jelenlegi életünk miként örökíthető meg versben. Turi Timea, a Magvető szerkesztője ehhez azt tette hozzá, hogy szerinte a fiatalok figyelme a versek iránt állandó, illetve az évente megjelenő Szép versek vásárlóközönsége is jól körülhatárolható.
Nyilván nem a pénzért csinálják
Természetesen Magyarországon is igaz, hogy önmagában a versírásból nem lehet megélni, aki az írásból akar meggazdagodni, az biztosan nem verset, vagy nem csak azt fog írni. A kiadók is elsősorban missziónak tekintik a verskiadást, üzletileg már az teljesíti a tervet, ha egy verseskötetet nullára hoznak ki.
Egy verseskötet általában 300-600 példányban jelenik meg, az átlagos fogyasztói ára 1500-2500 forint. A szerző a borítóár 7-8 százalékát kapja honoráriumként az eladott példányok után (royalty), tudtuk meg irodalmi forrásokból. A komolyabb, elismert szerzők, mint például Rakovszky Zsuzsa, Tóth Kriszta, Oravecz Imre, Térey János akár 1000-1500-ig is fel tudnak menni példányszámban, és ők valamivel több royaltyt is kapnak, mint a pályakezdő írók, derült ki a beszélgetéseinkből.
Ha egy költő esetleg ösztöndíjat vagy valamilyen alkotói támogatást is kap, akkor valamivel könnyebb a helyzete, akár havi nettó 80-100 ezer forintot is kaphat egy évig, amíg a kötetén dolgozik. Ugyanez érvényes a kiadókra is, akik szintén megragadnak mindenféle pályázati lehetőséget, támogatást egy-egy kötet kiadásához.
Alkalmanként 50 ezer forintot kapnak
Szerencsénkre a költők irodalmárok is, akik nemcsak verseket írnak, hanem fordítanak, tanítanak, prózát, publicisztikát, tanulmányokat írnak, és persze hakniznak is. Irodalmi forrásaink szerint költőként leginkább a haknikból lehet megélni, és akkor, ha esetleg színpadra is állítják a verses szövegeiket, erősítették meg. Természetesen mindez csak a befutott, keresett költőkre vonatkozik.
A közönségtalálkozókon általában ugyanaz az 5-6 költő a hivatalos, a mindenkori legnépszerűbbek, bár közülük bérelt helye van a gyermekirodalommal foglalkozó 1-2 nagy névnek, mondták forrásaink. Egy-egy ilyen alkalomra nettó 30-80 ezer forintot kaphatnak a szerzők, s ha nagyon messzire kell menniük lakóhelyüktől, szállást és ellátást is. Van olyan író, akiről tudni lehet, hogy egyik fő jövedelmét a havi 3-4 vidéki felolvasóest, közönségtalálkozó adja.
A haknikat általában vidéki művelődési házak, iskolák, nagyobb könyvtárak, faluházak lelkes vezetői szervezik, állami támogatással, többnyire NKA-pályázatok, és/vagy önkormányzati támogatás útján. Így nem tévesztendők össze a nagyobb kiadók marketingtevékenységével, amelyek költsége a kiadókat terheli. Magyarországon a Magvető adja ki a legtöbb verseskötetet, tavaly 15 szerző új kötete jelent meg. Ők jelentős forrásokat fordítanak szerzői marketingre is, de sem példányszámot, sem marketingköltséget nem árultak el lapunknak.
A regény vette át a vers szerepét
Magyarországon néhány nagyobb, és néhány kevéssé ismert, kisebb kiadó foglalkozik versekkel (mint például a Fekete sas vagy a Stádium), az egyre jobban leépülő folyóirat-kultúra mellett. A kiadók közül a Magvető és a Kalligram büszkélkedhet a legtöbb évente megjelenő új verseskötettel. A Magvető csak 2015-ben 15 új címmel jelentkezett, a Kalligram évente 4-6 verseskötetet ad ki, határon túli szerzőkkel is.
Mészáros Sándor, a Kalligram kiadó főszerkesztője elmondta: a versnek, a költőknek, és általában az irodalomnak óriási kultusza volt a két világháború között Magyarországon. Az, hogy a vers központi szerepét a nyolcvanas évektől a regény vette át az irodalomkedvelők körében, furcsa módon még jótékony hatást is gyakorolt a költőkre, mert foglalkozhattak az esztétikummal, a közéleti-politikai mondanivaló nélkül.
A főszerkesztő ugyanakkor arra figyelmeztet: erős folyóirat-kultúra nélkül nincs verskultúra sem, éppen ezért aggodalommal figyeli az irodalmi folyóiratok, a kritikai műhelyek állami finanszírozásának leépítését.
