A Pénzügykutató egy friss tanulmányt adott ki a napokban és az azt bemutató sajtótájékoztatón Várhegyi Éva, a kutatás főszerkesztője azt mondta, hogy ez a 2,3 százalékos GDP nem lesz elég arra, hogy felzárkózzunk a nyugati országokhoz. Sőt, a térségben is leszakadóban vagyunk.
A világgazdaságot most az USA húzza, egyre növekvő kockázati tényezőként a kínai gazdaság lassulása jelenik meg. A világ inflációjának bővülése továbbra sem fenyegető, miközben a világ jegybankjai fontos lépéseket tettek az árszínvonal növelése érdekében, több-kevesebb sikerrel. Összességében ebben a környezetben a hazai növekedés lassul.
Várhegyi Éva elmondta, hogy a stabil (csak bizonyos pontokon romló) világgazdaság környezetében egész elfogadható eredmény, hogy a hazai gazdaság növekedni tudott és a magyar makroszámok első ránézésre nagyjából rendben vannak. Ugyanakkor, ha mélyebben belenézünk a számok mögötti folyamatokba, rendre az látható, hogy a tendenciák nem egészségesek. A szakember szerint a magyar gazdaság növekedése az elmúlt években szinte kizárólag az uniós forrásokra támaszkodott, ez az évi 6-7 milliárd eurót kitevő forrás a hazai gazdaság legnagyobb húzóereje.
Az elemzésük rámutat arra, hogy nagyságrendileg a válság előtti állapothoz sikerült felzárkóznia a hazai gazdaságnak, ugyanakkor a fő versenytársaink már korábban túljutottak ezen az állapoton.
A lanyhuló beruházások miatt a gazdaság bővülése tavaly főként az élénkülő fogyasztásnak és a tetemes exporttöbbletnek volt köszönhető. A beruházások csökkenése miatt tovább csökken a GDP növekedésének üteme. Egy olyan országban, ahol a felzárkózás lenne a legfontosabb feladat, az idén (a Pénzügykutató Zrt. prognózisa szerinti) a 2,3 százalék körüli GDP-bővülés nem tudja majd elegendő mértékben segíteni a felzárkózást, fejtette ki Várhegyi.
Mint elmondta, a vállalati szektor ahelyett, hogy beruházna, megtakarító pozíciókat tart fent, és minden ágazatban esnek a beruházások. A központi költségvetés ahelyett, hogy támogatná a növekedést, egy kényszeres „egyensúly-hajrába” kezdett bele (emlékeztetett, hogy idén például már a 2 százalékos és jövőre a nullás költségvetést célozták meg). A közgazdász szerint a magyar kormány gazdasági céljai között az a legfontosabb, hogy minél több uniós forrást szerezzen, és azt szeretné, hogy egy mesterséges fegyelmezettséggel költségvetési egyensúly szempontjából egy mintaországgá váljon ahelyett, hogy egy befektetések számára egészséges környezetet hozna létre. Ez Várhegyi elmondása szerint nem jó irány, ugyanis ezek nem egészséges folyamatokat tükröznek, hanem a kormány sajátságos gazdaságpolitikájának tükröződései.
A közelmúltban a Standard & Poor’s idén második hitelminősítő intézetként nem változtatott a befektetői besorolásukban. A kormány kiszámíthatatlan magatartása mellett indoklásukban megjegyzik azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank átláthatatlan folyamatai is rontják a helyzetképet. A MARK Zrt. is egy súlyos ügy, ugyanis elkezdték tömegesen felvásárolni a bankok rossz hiteleit, és egyre átláthatatlanabbá válik, hogy mi lesz ezeknek a sorsa. A monetáris politika eszköztárában is vannak olyan elemek, például a kamatcsereügylet programja, akár a Növekedési Hitelprogram bankoknak kínált „nullakamatú” hitelei, amelyek mind arra kényszerítik az MNB-t, hogy ne emelje majd a kamatot, amikor az szükségessé válik. Ez a monetáris politikai eszköztár olyan állapotot eredményez, ami súlyos veszély, ugyanis éppen pár nappal ezelőtt tovább folytatták a kamatcsökkentéseket.
A teljes tanulmány letölthető INNEN.
