Hosszas huzavona után a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civilszervezet perelte ki nemrégen a fejlesztési minisztériumtól azokat a dokumentumokat, amelyek bepillantást nyújtanak abba, mi vezethetett a Malév 2012 eleji csődjéhez. A hvg.hu jól átbogarászta az anyagot, és számos furcsaságra bukkant.
Kiderült például, hogy a légitársaság korántsem képviselt akkora értéket, amekkorát tulajdonítottak neki, és emiatt nagyjából eladhatatlanná vált. A gépek például sosem voltak a légitársaság tulajdonában. Mindössze egy kisméretű, tízmilliós piacot, átszálló utasokat és néhány nyereséget hozó útvonalat tudott volna a magyar állam áruba bocsátani. Azonban a liberalizált európai légiközlekedésben ennek 2010 után már nem volt szinte semmi értéke. Így hát nem csoda, hogy a kínaiak is visszaléptek.
Sokáig nem lehetett tudni róla, de iszonyú teher volt a Budapest Airport privatizációja kapcsán a tulajdonos államon. Szerződésben vállalták ugyanis, hogy ha Ferihegy valamilyen előre látható ok miatt bedől, akkor visszafizetik a privatizáció 464 milliárd forintos vételárát. (A repteret hitelből vette az új tulaj, és ez a szerződési kitétel volt az egyik biztosíték hozzá.) Ráadásul azt hitték, hogy a Malév-csőd miatt kieső ferihegyi utasforgalom leírhatóvá teszi a garanciális záradékot, de ez nem így lett.
A csőd pedig már jóval a tényleges bekövetkezte előtt borítékolható volt. Vagyis a tulajdonos állam nem mérte fel jól a kockázatokat, és időnként hajmeresztő ötleteket talált ki az elkerülhetetlen elkerülésére. Ha kíváncsi, mivel próbálkoztak, vagy hogyan terveztek összehozni egy új Malévot, mi volt a Demján-szál, és miért volt irreális, és hogyan manipuláltak a háttérben, kattintson!
