Elszálltak a Széll Kálmán-tervek – ezzel a felütéssel kezdte legfrissebb elemzését a Policy Agenda. A kormány 2011-ben a „Széll Kálmán Terv”-be ágyazottan benyújtotta konvergenciaprogramját az Európai Unió számára. Az abban foglalt célok szerint kívánta bizonyítani a kabinet, hogy képes lesz mérsékelni a költségvetési hiányt, és stabil, fejlődő pályára állítani a magyar gazdaságot.
A PA most azt vizsgálta, hogy a 2015. évi költségvetési terv milyen viszonyban van a 2011-ben megfogalmazott konkrét célokkal. A különbség minimum 800 milliárd forint.
TESZTELJEN ÉS NYERJEN!
Ambiciózus tervek
A kormánynak 2011-ben be kellett bizonyítania, hogy képes egy gazdasági fejlődést megalapozó, és egyben az államadósságot csökkentő költségvetési politikát folytatni és minél előbb kikerülni a túlzott deficit eljárás alól. Ennek alátámasztására készült a „Magyarország Konvergencia Programja 2011-2015″ című dokumentum, amely a Széll Kálmán Tervre alapozva fogalmazta meg a kabinet vállalásait.
A dokumentum a jövő évi költségvetésre nézve is rögzített olyan számszerűsíthető elvárásokat, amelyek révén biztosítottak lehettek volna az EU-s elvárások. Azonban a főszámokat tekintve is messze került a kormány a saját maga által támasztott elvárásoktól. 2011-ben még az volt a terv, hogy 2015-ben már csak 1,5%-os lesz a költségvetési hiány mértéke, valamint 64,1%-ra csökken az államadósság.
Ugyanakkor a 2015. évi költségvetés magasabb, azaz 2,7%-os hiánnyal, és 75,4%-os államadóssági szinttel számol. Ez azt jelenti, hogy a kormány korábbi vállalásaihoz képest 400 milliárd forinttal többet költ, valamint 3800 milliárd forinttal (több mint a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításával elvont összeg) csökkenteni kellett volna az államadósság mértékét (vagy nagyobbal).
Szinte semmi sem valósult meg a tervekből
A 2011-es konvergenciaprogram konkrét vállalásai a 2015. évi költségvetést érintően arról szóltak, hogy megszűnnek az egyes ágazatokat terhelő különadók (ennek 2013-tól kellett volna megtörténnie). E helyett más néven és más formában – a bankokat terhelő adókat nem számolva – mintegy 232 milliárd forintot vár a kormány az egyes ágazatoktól különadó formájában.
Ugyancsak kormányzati célként a pénzügyi szervezetek különadóját a 2010-es szint felére tervezték csökkenteni, kb. 90 milliárd forintnyi összegre. Ehhez képest a bankokra tranzakciós illeték és különadó formájában 405 milliárd forintot vetnek ki jövőre.
Az e-útdíjnál az volt a terv, hogy a GDP 0,3%-ának megfelelő bevétel folyik be a költségvetésbe. Ez a jövő évi számok szerint valójában már 0,5% lesz, azaz a közúti fuvarozóktól kb. 66 milliárd forinttal többet szednek be, mint ami a tervekben szerepelt.
Ezenkívül is ambiciózus volt a kormány, mert az ún. elsődleges kiadások GDP-hez viszonyított arányát 3,5 százalékponttal szerette volna csökkenteni. Ez ugyan megvalósult, de nem olyan módon, ahogy a kormány ígérte. A közszféra (beleszámították a közmunkát is) esetében 1,5 százalékponttal kívánták csökkenteni a bérekre és járulékokra fordított kiadásokat. Ekkora forráskivonás nem történt meg, és 198 milliárd forinttal többet költ jövőre az állam, mint azt korábban tervezte.
Nem valósul meg az sem, hogy „takarékos költségvetési gazdálkodásnak” köszönhetően a GDP-bővüléstől elmaradva növekednek a dologi kiadások. (Ebben a tekintetben nehéz pontos összevetést adni. 2015-ben dologi kiadásra 3135 milliárd forintot fog költeni a kormány, 2010-ben termékek és szolgáltatások vásárlására még csak 1882 milliárd forint ment el.)
Ugyanúgy nem sikerült a közösségi közlekedés reformja, és ezáltal a költségvetési forrásigény csökkentése. A tervek szerint a GDP 0,2 százalékát elérő szűkítés következett volna be, ezzel szemben jövőre 0,1 százalékponttal többet költ el ezen a területen a kabinet. Ez mintegy 100 milliárd forinttal jelent többet a kiadásokban, mint ahogy azt tervezték.
Olyan terület is van, ahol még keményebb is volt a kormány, mint a vállalásaiban. A nyugdíjrendszeren és a szociális kiadásokon 1,5%-os csökkentést tervezett a kabinet, ezt túlszárnyalták 132 milliárd forinttal (GDP arányosan 1,9 százalékponttal csökkentek a társadalombiztosítási és jóléti kiadások).
Azokon a területeken, ahol precízen számszerűsíteni lehet a korábbi vállalásokat és a megvalósult eredményeket az tűnik fel, hogy 780 milliárd forinttal (ebbe nem számoltuk bele a dologi kiadások növekedését) többet költ a kormány, mint ahogy a konvergenciaprogramban vállalta.
Ahol behozták a reformok hiányát
Ahhoz, hogy ne szálljon el végletekig a költségvetési hiány és az elmaradt reformok helyett kiadási oldalon is változások történjenek, kénytelen volt a kormány más területen lépni.
Egyrészt, ahogy korábban is említettük nem 1,5%-os lesz a költségvetési hiánycél, hanem 2,7%, amely önmagában 400 milliárd forintos mozgásteret jelent. Hozzá kell tenni, hogy ez a hiánymérték nem segíti az államadósság csökkenését.
Másrészt az állam – ha már önmagán nem sikerült, akkor – spórolt a védelmi kiadásokon (GDP-hez viszonyítva 2010 és 2015 között 0,9%-ról 0,7%-ra csökkent), a rendvédelmen (1,9%-ról 1,7%-ra), az oktatáson (5,8%-ról 4,7%-ra), az egészségügyön (4,6%-ról 4%-ra), a korábban említett társadalombiztosítási és jóléti kiadásokon, a lakásügyek, települési- és közösségi tevékenységek területén (1,7%-ról 1,5%-ra).
Néhány helyen azonban bőkezűbb az állam, mint 2010-ben volt. GDP-arányosan többet adott saját magának (főleg a törvényhozás és a végrehajtó szervek, valamint a pénzügyi és költségvetési tevékenységek és szolgáltatások területein), valamint egyes szórakoztató (benne a sport is), kulturális, vallási tevékenységek körében.
Összességében azt látjuk, hogy a kormány gazdasági pávatáncot járt 2011-ben (is). Erős vállalásokat tett a piacok megnyugtatása és az Európai Bizottság szimpátiájának megszerzése érdekében. Ezek azonban nem valósultak meg. Talán soha sem volt hozzájuk valós politikai elhatározás. Ugyanakkor a költségvetés egyensúlyának érdekében, és az elmaradt reformok pótlására jelentős rendszerekből vonta ki a támogatást, gyakran a minimális ellátáshoz szükséges összegeket.
