Bár Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azt mondta, hogy 2030-ig semmilyen változás nem szükséges a magyar nyugdíjrendszerben, mivel a nyugdíjak kifizetése, a nyugdíjalapok működése biztosított, szakértők szerint kizárt, hogy a mindenkori kormány 2030-ig ne nyúljon hozzá jelentősen a nyugdíjrendszerhez. A magyar társadalom hosszú ideje öregszik, többen halnak meg, mint ahányan születnek, ezért egyre kevesebb aktív munkavállalónak kell eltartania egyre több nyugdíjast, ami fenntarthatatlan.
Legutóbb a Népesedési Kerekasztal (NK) javaslata kapott nagyobb visszhangot, amely szerint a gyereknevelést el kellene ismerni a nyugdíjrendszerben. Hiszen minél több gyerek van, és minél magasabb az iskolai végzettségük, annál könnyebb lesz egy generáció múlva a nyugdíjakat kifizetni. A kezdeményezők szerint e mellett igazságtalan, hogy a többgyerekes szülők rejtett „gyermekességi adót” fizetnek, miközben a gyerektelenek vagy az egygyerekesek ugyanolyan nyugdíjat kapnak, mint a több gyereket vállalók. Az egyik megoldás szerint, aki egy gyermeket nevel, az kevesebb nyugdíjat kapna, aki kettőnél többet, az többet.
Egy szakmai blog a fenti modell alapján kiszámolta, hogy ez konkrétan mit jelentene a gyakorlatban. Azaz elemezte, hogy a plusz gyermekvállalás hogyan hatna ki egy kétgyermekes család bevételeire és kiadásaira, illetve a szülők nyugdíjára 28 év múlva. A Nyugdíjbiztosító blog összeállítása azért is hiánypótló, mert a Népesedési Kerekasztal kétoldalas tanulmánya nem tartalmaz sem hatástanulmányt, sem forrásoldalt, sem pontos számításokat. Mondjuk nem is ez volt a céljuk, hanem maga a problémafelvetés, hiszen a nyugdíjrendszerről beszélni kell.
Az NK szakértője szerint, a világ számos országában beszámítják a gyermekvállalást a nyugdíjrendszerbe, például a nőknek szolgálati időt adnak arra az időszakra, amíg otthon vannak a gyerekekkel. Más szakértők úgy vélik, hogy az NK ötlete elképesztő, hiszen nem tudni például, milyen forrásból lehet majd fedezni a gyermektelen vagy egygyermekes kiskeresetű szülők nyugdíjának kiegészítését? És elfogadja-e majd a társadalom a kevés szerencsés nagykeresetű és háromgyermekes család kiugró nyugdíját?
Hogyan tükröződik a nyugdíjban a harmadik gyermek bevállalása?
A blog szerzője, Sebestyén András azt vizsgálta, hogy egy kétgyermekes családnak mennyi kiadást jelentene egy harmadik gyermek, és ez hogyan tükröződne pénzügyileg a szülők nyugdíjában. Mint kiderül, szó nincs kiugró nyugdíjról, sőt, az NK modellje alapján nem igazán éri meg a harmadik gyermek bevállalása.
A blog szerint a gyermekekkel kapcsolatos kiadások így néznek ki:
- egy gyermekre havonta 50-75 ezer forintot költünk
- átlagosan 6-8 millió forintból gyermekünk el tud végezni egy egyetemet
- havi 25 ezer forint félrerakásával nagyjából 7 millió forintot össze tudunk gyűjteni gyermekünk 18 éves korára (jelenértéken számolva).
A harmadik gyermek vállalásának időpontjában a szülőknek ilyen anyagi helyzetük van (fiktív példa):
- 37 évesek, egyikük havi 160 ezer forintot keres, a másik 275 ezret
- egy nyugdíjkalkulátor alapján az első szülő 78 ezer forint állami nyugdíjra számíthat, míg társa 119 ezerre
- a két szülő összesen 42 ezret költ a két nyugdíj-előtakarékosságra, és havi 100-150 ezret a két gyermekre, ez átlagban nagyjából havi 167 ezer forint.
Inkább az államnak jó, nem a szülőknek
Amennyiben a szülők vállalnak egy harmadik gyereket, akkor a fenti modell szerint 10 százalékkal nő az államtól várható nyugdíjuk: egyikük 85 ezer forintot (7,7 ezer forinttal többet), másikuk 131 ezer forintot (12 ezer forinttal többet) kap. Bár így nyernek havonta 19-23 ezer forintot, a harmadik gyermek nevelésének kiadásait – 50-75 ezer forint havonta – messze nem ellensúlyozzák.
Mindezt azt jelenti, hogy a blog szerint az esetleges módosítás inkább az állam számára lesz kifizetődő, mintsem a szülőknek – legalábbis a tervezett modell és a fiktív példák alapján.
