A versenyszféra hozta szokott formáját, így minden jelentősebb ágazatban volt reálkereset emelkedés. Ugyanakkor a keresettömeg bővülését fékezte a létszámvesztés, illetve az, hogy a dolgozók egy része részmunkaidőssé vált. Így az egy főre jutó keresetemelkedésnél kisebb lett az összes kereset tömegének gyarapodása. Ez a kiskereskedelmi forgalom alakulásán is tetten érhető – írja a GKI legfrissebb blogbejegyzése.
Kétharmad 20 százalékkal az átlag alatt keres
Emellett az elért nettó keresetek egyre szélsőségesebben szórnak: 20 százalékkal az átlag alatt keres (ez havi 120 ezer Ft alatti nettót jelent) a foglalkoztatottak 2/3-a. Míg 20 százalékkal az átlag felett 17 százalékuk (ez 180 ezer Ft feletti havi nettónak felel meg). S az előbbi csoport (vagyis a kétharmad) mindössze az összes kereset 31 százalékát birtokolja. Az utóbbi viszont (vagyis a dolgozók mindössze 17 százaléka) az összes kereset 42 százalékát szerzi meg.
A közszféra bukta
Ha kissé távlatosabban tekintünk a keresetek alakulására, akkor azt láthatjuk, hogy 2008 óta a versenyszférában összesen 9 százalékkal (évi 1,5 százalékkal) emelkedett a keresetek reálértéke – folytatják az elemzést.
(Hozzáteszik azonban azt is: a gyermekek utáni adókedvezmények módosító hatásával számolva összességében ennél kissé jobb a helyzet. No meg hogy mivel a levonható összeg értéke nem változik, ezért azoknál, akik maximálisan kihasználják a lehetőséget, valójában mérsékeltebb a nettó tényleges reálkereset bővülése.)
Az állami-önkormányzati szféra alkalmazottai kevésbé voltak szerencsések. A közigazgatásban, védelemben, kötelező társadalombiztosításban 5 százalékkal, az oktatásban területén 6 százalékkal, míg a humán egészségügyi és szociális ellátás ágazatban 15 százalékkal kevesebb pénzt vihettek haza a dolgozók, mint változatlan árak mellett 2008-ban.
Ugyanakkor az említett ágazati statisztikai átlagok ebben az időszakban – az egykulcsos szja bevezetése miatt – a szokásosnál sokkal jobban eltérő irányú és dinamikájú egyéni reálkereset változások eredőjeként jöttek ki.
Előnyben a versenyszféra
Ha 2010-hez viszonyítjuk a 2013-as kereseteket, arják, akkor a versenyszféra továbbra is őrzi előnyét (6 százalékkal nagyobb a keresetek vásárlóértéke, mint 2010-ban volt).
A közigazgatás, védelem, kötelező TB területén alig érzékelhető, 1 százalékos reálkereset-emelkedés ment végbe. Ugyanakkor a nagymértékű, választások előtti bérrendezés ellenére az oktatási szféra keresetei 4 százalékkal, a humán egészségügy, szociális ellátásé pedig 13 százalékkal maradnak el a 2010-es értéktől reálértelemben.
Közszféra kontra versenyszféra
Ha a közszféra és a versenyszféra béreit egymáshoz hasonlítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy a kiemelkedően jól fizetett köztisztviselők keresetelőnye tovább zsugorodott. Mert míg 2008-ban közel 28 százalékkal volt nagyobb a keresetük, mint a versenyszféra átlaga, addig 2013-ban már csak 11,5 százalékkal.
Az oktatásban pedig az előnyből hátrány lett: 2008-ban csaknem 5 százalékkal voltak magasabbak a keresetek, 2013-ban viszont már 10 százalékkal alacsonyabbak lettek a versenyszféra átlagához képest).
A humánegészségügy, szociális ellátás már 2008-ban is elmaradt a versenyszférától a keresetek szintjénél (-1 százalék%), 2013-ra azonban az eltérés már 23 százalékra nőtt!
Mire volt elég?
Összességében megállapítják, hogy a választási béremelések csak arra voltak elegendőek, hogy megállítsák a közszféra dolgozóinak pozícióromlását, valós felzárkózás ezek révén egyelőre még nem történt. Az oktatási szférában, amennyiben a bejelentett további béremelések megvalósulnak, elérhető lesz, hogy 2016-ra a 2010-es szintre térjen vissza a keresetek versenyszférához viszonyított szintje.
A humánegészségügy, szociális ellátásban viszont ehhez csaknem 50 százalékos béremelésre lenne szükség. Ennek fedezete nem látszik, így jó eséllyel további létszámvesztés elé néz ez az ágazat, ami növekvő várólistákban fog lecsapódni állapítják meg.
