A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért (MMV) azt szeretné elérni, hogy az építőiparban is csökkenjen az európai viszonylatban legmagasabb áfa. Mert mint mondják, nekik legalább annyira életmentő lehetne az a lépés, mint a húsosoknak.
Közleményükben a Hús Terméktanácsot idézik, utalva arra, hogy hasonló a helyzet az építőiparban is: „Az áfacsökkentés életmentő döntés volt. Segít a feketekereskedelemmel és az importtal szemben, javítja a versenypozíciót, megalapozza a sertésstratégia sikeres megvalósítását.” Aztán adnak egy kis történelmi áttekintést arról, mi is történt a házuk táján az utóbbi években áfa témájában is.
Egy be nem váltott ígéret
2006-ban azonban húszról öt százalékra csökkentette volna a szociális lakásépítés és a magánlakások felújításának áfáját a Fidesz, miután az Európai Unió döntést hozott arról, hogy bizonyos szolgáltatások áfáját a tagállamok a felső kulcsból a kedvezményes kulcsba vihetik le. Az ÁFA csökkentés a kivitelezést, vagyis a munkadíjat érintette volna az akkor ellenzékben politizáló FIDESZ elképzelése szerint. Orbán Viktor összefoglalóan “otthonteremtés plusznak” nevezte a két kategóriát, és közölte, pártja benyújtja az erről szóló törvénymódosító javaslatot az Országgyűlésnek – emlékeztettek egy régi ígéretre az Origo korábbi cikke alapján.
S hozzátették azt is: Bár akkor ez a kezdeményezés a szocialista kormány alatt elbukott, de úgy gondoljuk, hogy most érdemes lenne – a sertéshús ÁFA csökkentés melletti érvek ismeretében – a gazdaság egykori húzóágazatának beindítására leporolni a 2006-os javaslatot.
A Társaság a Lakásépítésért Egyesület „Európának aktív lakáspolitikára van szüksége” címmel brosúrát állított össze, melyben összehasonlító adatok is szerepelnek az egyes tagállamok gyakorlatáról. A táblázat adatai világosan mutatják, hogy az építőipari tevékenységet hazánkban terheli a legmagasabb áfakulcs.
Döbbenetes adatok
Azt is megemlítik, hogy a KSH néhány nappal ezelőtt döbbenetes adatokat közölt a lakásépítés alakulásáról. A TLE közleménye szerint 2013-ban mindössze 6 300 új lakás épül majd.
A meglévő lakásállomány minősége is folyamatosan romlik, mivel nem írnak ki olyan energetikai felújító programokat, melyek nagy számban ösztönöznék korszerűsítésre a lakástulajdonosokat – róják fel.
Szerintük egyaránt visszatartó erő egyébként a magas áfa, és a lakosság anyagi teherbíró képességének visszaesése is. Illetve a jó szakembergárdával dolgozó, korrekt szakkivitelező kisvállalkozások számának folyamatos csökkenése. Ennek oka, hogy nagy számban estek áldozatul a lánctartozásnak, illetve a lakásépítési piac soha nem látott mértékű zsugorodásának.
Ami a húsosoknak jó…
Ha elfogadjuk a Hús Terméktanács állásfoglalását arról, hogy az 5 százalékra csökkentett áfa segít az ágazat kifehérítésében és az ágazat ezzel lehetőséget kapott az életben maradásra, akkor úgy érzik, hasonló intézkedést joggal várhatnának el az építőipari vállalkozások is.
Kapcsolódva Orbán Viktor miniszterelnök úr 2006-os javaslatához ezért azt kérik, hogy a kormány a magyar építőipar talpra állítására dolgozzon ki stratégiát, melynek egyik döntő eleme lenne az, hogy a felújításokhoz, a szociális lakásépítéshez kapcsolódó áfát csökkentsék 5 százalékra.
Úgy vélik, az építőipari mikro- és kisvállalkozások egy fellendülő lakásépítési és felújítási piacon megerősödhetnének, a megrendelések növekedése pedig jelentősen növelné az ágazatban foglalkoztatottak számát is.
A nyugati példákat is lehetne másolni
Az áfacsökkentéssel egy időben pedig szükségesnek tartanák más, európai országokban már bevált, rendszerszemléletű intézkedések bevezetését is.
A svédek például munkadíj-támogatással motiválják a lakásfelújító ágazatot. A helyi vállalkozók külön számlázzák a munkadíjat: a lakástulajdonos így a munkadíj felét, a teljes számlaérték akár negyedét visszaigényelheti. (Nem az áfa értékét, hanem a hazai – ez esetben svéd – munkaerő munkadíjának felét.)
A támogatásnak ez a formája valójában nem terheli meg az államháztartást, mert „kifehéredik” a szakma, az állam bevételeinek kapcsolódó mérlege javul, nem romlik. A „svéd” módszer háttérbe szorítja az olcsó, dömpingáras importot és a szürke munkát egyaránt.
Az osztrák tapasztalat azt mutatja, hogy az energetikai lakásfelújítások támogatására adott pénzek megtérülnek, mivel minden 1 eurónyi támogatásra adott pénz 12 eurónyi GDP növekedést hoz. Így a befektetettnél nagyobb adó- és járulékbevételt eredményez. Vagyis az ügyesen kezelt támogatások nem feltétlenül terhelik meg az államháztartást.
