Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői beszéde bővelkedett harcias elemekben. Többek között megtudtuk, hogy Magyarország nemcsak az IMF-es béklyóktól szabadul meg hamarosan, hanem a nemzeti szuverenitásért folytatott háborút is folytatjuk.
Nem is tehetünk mást, hiszen – Orbán szavai szerint – az Európai Unió képtelen kezelni a válságot, arra csak a nemzetállamok alkalmasak. E harc lényege, hogy gazdasági szuverenitásunkat kell védenünk, hiszen „egyes országok több erőforrás fölött rendelkeznek, mint amennyit megtermelnek”.
Ez számszerűen kimutatható – állítja a miniszterelnök –, mégpedig a bruttó nemzeti termék (GDP) és a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) közötti különbséggel.
Vajon mi járt a fejében?
Míg a bruttó hazai termék, másnéven GDP, az összes, az országban megtermelt javat tartalmazza, a GNI, alias bruttó nemzeti jövedelem kiszámításához a Magyarországról külföldre áramló, valamint a kintről beáramló tőkét is számításba vesszük. Magyarán: a GDP-hez hozzá kell adni a külföldön dolgozó állampolgárok és szervezetek jövedelmeit, és ki kell belőle vonni az itt működő külföldiek jövedelmeit.
Ha vetünk egy pillantást Magyarország GNI-GDP arányára – mint a nemzeti szuverenitás új orbáni fokmérőjére –, azt látjuk, hogy bár a 2008-as 1800 milliárdos mínusz óta javul a mérleg, még mindig negatív: 2011-ben 1300 milliárddal maradt el a hazai jövedelem a hazai terméktől, ami elsősorban a külföldről kapott és az az oda fizetett tulajdonosi jövedelem különbségéből adódik.
Érti?
A negatív GNI-GDP mérleg egyébként csupán azt jelzi, hogy milyen magas a külföldi tőke aránya a GDP-n belül, és így természetes következménye annak, hogy korábban jelentős mennyiségű tőke áramlott Magyarországra. Már csak azért is, mert a külföldi vállalatok itteni beruházásait hatalmas adókedvezményekkel igyekezték serkenteni a magyar kormányok.
Fotó: MTI / Beliczay László
Ezek a cégek ugyanakkor az itt elért eredményüket egyre kevésbé forgatják vissza nálunk, ami persze rontja a mérleget. Mindez válságos időkben nem meglepő. Bár a cégek ebbéli hajlandóságát a kormány tudná növelni, például kiszámítható gazdasági és szabályozási környezet megteremtésével.
Az erősebb kutya
További érdekesség, hogy a fejlett országokon kívül például Románia és Albánia is pozitív GNI-GDP mérleggel bír. Ennek oka azonban nem a magas szintű nemzeti szuverenitás vagy a nagy jólét. Sokkal inkább köszönhető ez a hazaáramló munkajövedelmnek – hiszen helyi lehetőségek híján sokan külföldön vállalnak munkát –, valamint az alacsony GDP-nek. Persze Orbán Viktor feltehetően nem ezeket az országokat kívánta példaként elénk álítani tusnádfürdői beszédében.
Inkább Németországra gondolt. Merkelék a GNI-GDP pozitív mérlegét nagyban köszönhetik annak, hogy jelentős külföldi befektetők (Közép-Európában a legnagyobbak).
Ettől persze meg lehet ijedni, de a kormány stratégiai partnerségi megállapodása, amit a Mercedes-gyártó német Daimler AG-vel kötött tavaly év végén, nem utal rettegésre. A megállapodás részletei nem ismertek, így például azt sem tudjuk, a német cég vállalt-e bármit is azzal kapcsolatban, hogy itt elért eredményeiből mennyi forgat vissza a magyar gazdaságba.
