Régen megszokhattuk, hogy egy adag étel egy kiló, fél kiló, negyed kiló, egy liter, fél liter, két deci, és így tovább. Csak az árakat kellett figyelni, ha valaki spórolni akart, mert a kiszerelés fix volt. Aztán pár éve felfedezték a gyártók, hogy nemcsak az árakat, hanem az áru mennyiségét is lehet „korrigálni”, s szép lassan elkezdtek lecsipegetni a megszokott mennyiségekből.
Összementek
A félliteres tejföl mellett/helyett bejött a 450 grammos, aztán nemsokára a 375 meg a 345 grammos. Zsugorodott a félliteres és kétdecis joghurtos, kefíres dobozok egy része is. Persze az árak jobbára nem vagy nem arányosan követték ezt a tendenciát. Tegyük hozzá: a dobozt igyekeztek úgy megformálni (kicsit karcsúsítani, magasabb talpat tenni rá), hogy a vevő ránézésre ne vegye észre a változást.
Aztán bejöttek a száz helyett kilencven darabot tartalmazó papírzsepik, a negyedkilós helyett 225 grammos kávék, a félliteres helyett 4,5 decis üdítők, az 1 liter helyett 7 decis öblítők, mosószerek, a 10 dekás helyett 8 dekás csokik, és még bizonyára sorolhatnánk.
Fotó: Kummer János
Átvernek?
A csokira persze mondhatják azt, legalább kevesebbet hízik, aki eszi, a cigarettára azt, hogy kevesebbet szív az érintett, mióta a törvény pár éve megengedi, hogy 20 helyett 19 szál kerüljön a szokásos pakkba.
De persze mégiscsak arról van szó, hogy az egyre kisebb mennyiségekkel megvezetnek minket, ha nem figyelünk. Törvény nem tiltja, hogy a gyártó faragja a dobozokat, zacskókat, rá is írják, mi mekkora, így csak magunkat hibáztathatjuk, ha átvertek.
Csak információt kell adni
Kifejezett előírás nincs arra vonatkozóan, hogy hány darabos, milyen mennyiségű/tömegű kiszerelésben kell az egyes termékeket forgalmazni – erősítette meg lapunknak a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság.
A gyártónak, forgalmazónak egyetlen kötelezettsége van: megfelelő tájékoztatást adni az adott termék tulajdonságairól. Ezen belül a termék tömegét is a valóságnak – és a vonatkozó jogszabályi előírásoknak – megfelelően kell feltüntetni.
A fogyasztók megtévesztéséről, vagyis tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról csak abban az esetben beszélhetünk, ha az egyébként szokásos mennyiségnél kevesebb kerül egy dobozba, zacskóba, és arról a csomagoláson nem tájékoztatnak.
Az egyes esetek elbírálása során olyan fogyasztót vesznek alapul, aki ésszerűen, tájékozottan, az adott helyzetben elvárható figyelmességgel és körültekintéssel vásárol. Vagyis alaposan megnézi, mi a kínálat, nem csak bedobálja a kosárba a cuccot. E hozzáállásból vezethető le, hogy amennyiben a terméken a valóságnak megfelelő a tájékoztatás, akkor hiába a korábban megszokottnál kisebb mennyiség, nincs szó megtévesztésről.
Mire figyeljünk?
A hatóság tanácsa, hogy ne rutinszerűen vásároljunk; mielőtt az azonos vagy hasonló tulajdonságokkal rendelkező termékek közül választunk, nézzük meg az egységárat. Ennek segítségével ugyanis a kiszereléstől függetlenül összehasonlíthatjuk, melyik termékkel kapunk többet a pénzünkért. Az egységárat egyébként kötelező kiírni az árcímkékre.
Példaként említik: lehet, hogy ugyanazon a 200 forintos áron értékesítik a 100 darabos és a 90 darabos papírzsebkendőt. Ám ha megnézzük az egységárat, kiderül: míg előző darabára 2 forint, utóbbié 2,22 forint.
Persze macerás egységárakat nézegetni, főleg ha nem csak kétféle termék árát akarjuk összehasonlítani. Na meg azért is, mert többnyire eléggé kis betűkkel írják ki azokat. Tipp: vigyünk magunkkal nagyítót a vásárláshoz. Megéri, tíz százalékot spórolhattunk.
+ még egy apróság: soha ne vásároljon éhesen!
