Vagyis tisztában vannak azzal, hogy az emberek egy része időről időre kétségbe vonja, valóban jótékony célt szolgál-e ez a tevékenység. Az MVK szerint igen. Mint mondják, ők mindig válogatott, jó minőségű használt ruhát kapnak, a kért mennyiségben.
Miért kérdőjelezik meg?
A konténeren szereplő feliratból: „a ruhagyűjtést a Magyar Vöröskereszt támogatója a G.L.H. Kft. végzi” igaziból pont a lényeg nem derül ki. Vagyis hogy a bedobott ruhákból kap-e az MVK. Mert az, hogy a támogatójuk gyűjti a ruhát, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Vöröskeresztnek gyűjtik a ruhát.
Fotók: Neményi Márton
A GLH egyébként a honlapján közöltek szerint 16 éve működik, fő tevékenysége a használt ruha nagykereskedelme (vagyis főleg turikat szolgálnak ki). Saját bevallásuk szerint egyébként ebben piacvezetők, nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is. Évi 21 ezer tonna ruhát dolgoznak fel. De mi is a helyzet a használtruha-gyűjtéssel?
Így működik
A gyűjtőkonténerek a GLH tulajdonát képezik, azokból a cég emberei szedik össze és szortírozzák a ruhákat. A Magyar Vöröskereszt pedig (más civilszervezetekkel együtt) előzetes igénylés alapján kap a begyűjtött mennyiségből. Ezt használják a lakossági segélyezésre.
Az adományozók közvetlenül is eljuttathatják ruhaadományukat a Vöröskereszthez. A tiszta, jó állapotú használt ruhadarabokat le lehet adni az országban működő vöröskeresztes irodák bármelyikében. Évente több százan élnek ezzel a lehetőséggel. Az így átvett ruhákat a vöröskereszt munkatársai és önkéntesei válogatják át és juttatják el a rászorulókhoz.
A Vöröskereszt egyébként nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is közvetítő beiktatásával gyűjti a ruhát. Kivétel egyedül Svájc, ahol saját maguk üzemeltetik a rendszert.
A GLH beiktatása azért szükséges, mert a MVK-nek nincs (anyagi és emberi) kapacitása arra, hogy saját konténereket üzemeltessen, a ruhákat elszállítsa, átválogassa, raktározza és a használhatatlan ruhaneműket hasznosítsa vagy megsemmisítse. Az így feldolgozott ruhákból a Vöröskereszt mindig a kért mennyiségben, minőségben és célcsoport szerint bontva (babaruhák, női ruhák, férficipők, stb.) kapja meg a rászorulóknak igényelt ruhát. Az üzemeltetés mellett adománnyal is támogatja a Vöröskeresztet a cég.
Fogalmuk sincs róla, mert nem az ő kompetenciájuk
De hogy a partner GLH mennyi ruhát gyűjt be, és mit csinál azzal a mennyiséggel, amit nem igényelnek tőle a segítő szervezetek, arról semmit nem tudtak mondani, mondván: más cég üzleti ügyeibe nincs belelátásuk.
Válaszában azt írta a Magyar Vöröskereszt, hogy 2012-ben több mint 12 ezer kilogramm használt, jó minőségű ruhát igényeltek a GLH-tól (itt a decemberi adatok még hiányoztak), és ezzel mintegy 4 ezer embernek segítettek. Legutóbb karácsony előtt igényeltek egy nagyobb adag használt ruhát, akkor Hajdú-Bihar, Békés, Bács-Kiskun, Győr-Moson-Sopron, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Budapest, Pest és Fejér megye menekülteket befogadó intézményeibe juttattak el több mint 1400 kilogramm téli felsőruházatot. Az országos használtruha-adományból több mint 900 menekült részesült, közöttük gyermekek is.
Főleg turikat szolgálnak ki
Korábban internetes közösségi oldalakon és más hírben is megjelent, hogy a konténerekbe bedobott márkásabb termékeket a GLH továbbértékesíti. A Vöröskereszt tudomása szerint csak a rossz minőségű, használhatatlan ruhadarabokat értékesíti a cég (feltehetőleg géprongynak). De, hogy ebből mekkora bevétele van, azt nem tudják, mivel ebbe nincs betekintésük. Ami biztos: a bevételekből közvetlenül nem részesedik a Vöröskereszt.
Az üzemeltető nem akart válaszolni
Próbáltuk elérni a GLH-t is, hogy megkérdezzük, mennyi az a ruhamennyiség, ami összegyűlik, de náluk marad. Azt is szerettük volna megtudni, tényleg értékesítik-e a konténerbe kerülő márkásabb ruhákat. S érdekelt volna minket az is, mennyi bevételük van abból, hogy ipari rongyként értékesítik a használhatatlan darabokat. Azonban hiába próbáltuk, többféle úton és többszöri próbálkozásra sem sikerült kapcsolatba lépni velük.
A honlapjukon feltüntetett mobiltelefonszámon bejelentkező férfi azt mondta, neki a cégvezetés kiadta, hogy a konténeres ruhagyűjtéssel kapcsolatban nem adhat felvilágosítást.
A városi vonalon jelentkező hölgy pedig azt közölte, nem tudja megmondani, mikor lesz bent az igazgató, s arra nincs jogosultsága, hogy megnézze, megkapták-e a két e-mail címükre is elküldött kérdéseinket. A leveleinkre egyébként választ nem kaptunk. A hölgy az ügyvezető telefonszámát, e-mail címét sem adhatta meg. Mikor azt firtattuk, mégis hogyan működik egy olyan cég, amelynek vezetője semmilyen úton nem érhető el, akkor visszahívást ígért. De ennek az ígéretnek nem tettek eleget.
Ezek után megkérdeztük még a másik nagy segélyszervezetet is, ők hogyan oldják meg a ruhagyűjtést.
A máltaiak másképp csinálják
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) nem alkalmaz közvetítőt a ruhagyűjtéshez, ilyet nem is tervez, és konténerekben sem gyűjt ruhát – mondta megkeresésünkre a szervezet kommunikációs vezetője, Romhányi Tamás. Az adományok gyűjtése és kiosztása elsősorban az önkéntesek feladata, ebbe nem vonnak be gazdálkodó szervezeteket.
A képre kattintva galéria nyílik a máltaiak mosodájából! – Fotók: Vanik Zoltán
A ruhákat saját intézményeikben (amiből több mint 200 van, köztük például hajléktalanellátó és fogyatékos központok, iskolák) és több mint 130 önkéntes csoportjukban gyűjtik.
Dobozban mérik
A begyűjtött mennyiséget már nem tonnákban mérik, mint régebben, hanem dobozban számolják. Budapesten és vidéken is havi 450-450 doboznyi hordható ruhanemű-adomány érkezik hozzájuk, amit dobozonként 3 ezer forintnyi értékben vesznek készletbe. Az adományok nagy része magánszemélyektől érkezik, de van, hogy cégek is gyűjtenek ruhát (a dolgozóik felajánlásait). Alkalmanként hagyatékot is felajánlanak nekik. Ha tudnak, elmennek érte, de ez nem mindig megoldható (a szállítási költség miatt).
Adományért nem kérnek pénzt
A begyűjtött ruhából egyébként mintegy 70-80 százalék alkalmas arra, hogy valaki viselje még. Ebből amit kell, azt saját mosodájukban, ipari mosógépekkel mossák ki, ebben időről időre közmunkaprogramban foglalkoztatott hajléktalan emberek is részt vesznek.
A rászorulók pedig a ruhaosztó helyszíneken, önkéntesektől kapják meg a kért ruhát.
A már nem hordható 20-30 százaléknyi darabokat vidéki vállalkozásoknak adják tovább, például géprongynak. Mivel alapelvük, hogy adományért nem kérnek pénzt, a rongyot is ingyen adják oda.
