Az időskori népességben rejlő lehetőségek kiaknázása sürgető társadalmi kihívássá vált az elmúlt években. Az Európai Unióban az 55 és 64 év közöttiek foglalkoztatási rátája 2011-ben majdnem elérte az 50 százalékot, míg hazánkban az idősebb korosztály mindössze 36 százaléka aktív munkavállaló.
A kor növekedésével párhuzamosan drasztikus csökkenés figyelhető meg Magyarországon a foglalkoztatásban: míg az 55-59 év közöttiek 54 százalékának van munkája, addig a 60-64-es korosztálynál ez az arány pusztán 14 százalékos.
Miben kellene erősítenünk?
Kiemelten fontos az időskorúak munkavállalási lehetőségeinek növelése, hiszen elöregedő társadalmunkban a gazdasági növekedés egyik alappillére lehetne az idős munkaerő.
A munkaerő-piaci kérdéseken túl az időskor lélektani vonatkozásaira, a rekreációra és az élethosszig tartó tanulás lehetőségeire, vagyis az aktív időskori kultúra kialakítására is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni – mondta el a Budapesti Gazdasági Főiskola Üzleti Szakoktató és Pedagógiai Intézet napokban rendezett aktív idősödéssel és szolidaritással foglalkozó konferenciáján Farkas Julianna dékánhelyettes.
Mindnyájunk érdeke
A gazdaságilag inaktív idős emberek nagy eséllyel kerülnek periférikus helyzetbe, sokszor elesett, tehetetlen embereknek aposztrofálja őket a társadalom, gyakorlatilag „lemond” róluk. Pedig a bennük rejlő potenciál felhasználása a közösség érdekeit szolgálná.
Az idős ember is képes tanulni, sőt problémamegoldó képessége is növekedhet. Ehhez azonban szükséges lenne a megfelelő tanácsadási rendszer kiépítésére, tanulási lehetőségek megteremtése, valamint a modern kommunikációtechnológiai eszközök biztosítása is.
Farkas Julianna a konferencia után a munkáltatói aspektusokat is kiemelve hozzátette: elengedhetetlen az idősebb korosztály foglalkoztatási gyakorlatának, a munkáltatói véleményeknek, szándékoknak a kutatása és az emberierőforrás-menedzsment eszköztárának folyamatos fejlesztése.
