Mint korábban megírtuk, idén majdnem százmilliárd forintot költ el a kormány rendkívüli kiadásokra, amelyeknek egy része valójában egyáltalán nem rendkívüli vagy sürgős. Sőt, úgy tűnik, ezek közül nem egy döntés közvetlenül kötődik Orbán Viktor miniszterelnökhöz.
Ám hogy ezek a kiadások jogszerűek-e, azt csak jövőre fogjuk megtudni. Az ÁSZ ugyanis a végrehajtás alatt lévő költségvetést csak utólag vizsgálja, tehát az idei költéseket jövő év első felében nézik csak át.
„Miután még nem állnak rendelkezésünkre a tartalékok felhasználásával kapcsolatos adatok, és a helyszíni ellenőrzést sem kezdtük meg, nem tudunk arról nyilatkozni, hogy 2012. évben a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékot milyen arányban használták fel jogszabálytól eltérő módon” – magyarázta lapunknak Horváth Bálint, az Állami Számvivőszék szóvivője.
Így születnek a döntések
Megkérdeztük a miniszterelnökséget, hogy pontosan miként is születnek a rendkívüli kormányzati költésekről a döntések, kik vesznek részt a folyamatban. A nemzetgazdasági tárcához utalták a kérdéseinket, ahol ezt válaszolták: „A tartalék-előirányzat döntési mechanizmusa a kormányzaton belül többszereplős. A többletforrás céljából beérkezett igényeket a Nemzetgazdasági Minisztérium az illetékes szakminisztériummal együtt megvizsgálja. Az érintett minisztérium szakmai és pénzügyi értékelését figyelembe véve az NGM a szaktárcával közös kormány-előterjesztést készít, amiben javaslatot fogalmaz meg a többletforrás megítélésére vonatkozóan. A Kormány az Áht. 21. §. (6). bekezdésében foglaltaknak megfelelően egyedi határozatában dönt a többletforrás kiutalásáról.”
Arra a kérdésünkre, hogy a miniszterelnök milyen esetekben vesz személyesen részt a javaslattételben, másodszori visszakérdezésre sem válaszolt a tárca.
Kikértük egy tucat rendkívüli kormánydöntés esetében, hogy konkrétan mely szakminisztérium volt a beterjesztő (a kedvezményezett, tehát aki kapja a pénzt, a kormányrendeletben mindig szerepel). A tárcától azonban erre nem kaptunk kielégítő választ, azt felelték: „A kormány az Áht. 21. §. (6). bekezdésében foglaltaknak megfelelően egyedi határozatában dönt a többletforrás kiutalásáról. A kormányhatározatok a Magyar Közlönyben kihirdetésre kerülnek (nyilvánosak), és tartalmazzák az érintett szakminisztériumok nevét.”
Régi jelenség, turbófokozaton
A rendkívüli tartaléknak ilyen ad hoc jellegű felhasználása mindenesetre új jelenség a fegyelmezetlen kormányzati tervezések és költések eddig is széles körében. Minden kormány esetében lehet találni példákat arra, hogy a vezetők személyes preferenciái és kapcsolatai határozták meg a költéseket, ám az, hogy a miniszterelnök a jelek szerint kvázi zsebpénzként használ egy százmilliárdos keretet, új. Már csak azért is, mert eddig nem volt ilyen kerete a kormánynak – az egyes minisztériumok döntöttek az esetleges rendkívüli kormányzati kiadásokról, s nehezebb találni a felsoroltakhoz hasonló, egy-egy szervezetet érintő egyedi döntéseket. Korábban is volt persze a költségvetésben tartalék, s azon belül is többfajta tartalék. A kormányzati rendkívüli kiadások keretéhez a leginkább az általános tartalék hasonlított, ám ennek összege eddig sosem érte el a 100 milliárd forintot.
„A rendszerváltás óta látható volt, hogy az általános tartalék nagyobb része egyáltalán nem olyan kiadásokra ment el, mint amire a keretet eredetileg szánták, hanem az aktuális kormány politikai céljait szolgálta” – árnyalja a képet Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet igazgatója. Ezt egyébként világjelenség: például a Clinton-adminisztráció is az általános tartalékból költött egy olyan dologra, amelyről már 1789 óta tudni lehetett, hogy szükség lesz rá az adott évben: a népszámlálásra.
Idén egyébként minden idők rekordját megdöntötte a betervezett tartalék: ha minden típusú „dugipénzt” összeadunk, akkor 360 milliárd forintot rakott félre a költségvetés. A második legmagasabb tartalék is az Orbán-kormányé volt (285 milliárd forint, 2010-ben). Ez egyrészről válságévekben indokolt lehet, hiszen ha gyorsan változnak a körülmények, nagyobb szükség lehet azonnali döntésekre. Ám elgondolkodtató, hogy a tartalékot végül a legritkább esetekben fordítják ilyesmire – és aztán az igazi válságprogramokra meg, mint a munkahelyvédelmi program, keresik a pénzt.
Így csúsztatják a pénzt a miniszterek
A tartalékot sok demokratikus kormány használja trükkösen fel arra, hogy egyedi támogatási döntéseket hozhasson. Sokszor meg a kormányon belüli hatalmi harcok keretében dől el, hogy melyik minisztérium az erősebb kutya, és teszi rá az év végén a kezét a tartalékra (nálunk az év első felében legfeljebb a tartalék 40 százalékát szabad elkölteni).
Ehhez gyakran úgy járnak el a tárcák, hogy nyilvánvaló és fontos költéseket kihagynak a tervezéskor, majd amikor jelentkezik a költés – például egy uniós projektet kell társfinanszírozni, vagy kifizetni egy zajló építkezés végén a számlát – akkor eljátsszák, hogy a homlokukra csapnak, és kikérik a tartalékból a fedezetet. A kormány többi tagja pedig szívja a fogát (vagy nem), és megszavazza.
Szintén előfordult, hogy néhánymilliós egyedi támogatással igyekezett egy-egy politikus növelni a népszerűségét egy adott településen. Elvégre egy kisváros iskolájának a felújítására adott néhány tízmillió forint gyakorlatilag a legjobb kampány egy politikus számára – és mindez az adófizetők zsebéből megy, még a pártkasszát sem kell igénybe venni.
Az idei költések mintájában inkább csak az az új, hogy sok olyan döntés van, amely nem egy-egy minisztériumhoz, hanem magához a kormányfőhöz kötődik. Ennek valószínűleg az az egyszerű oka, hogy ebben a kormányban egyértelműen a miniszterelnök a legerősebb kutya.
A minta jövőre folytatódik, újra 100 milliárd kerül a költségvetés jelenlegi tervezete szerint a kormányfő mellényzsebébe.
