Az Európai Unió egésze és az egyes tagországoknak is szembe kell nézni a ketyegő nyugdíjbombával, és meg kell hozniuk a szükséges reformokat nyugdíjrendszereik fenntarthatósága érdekében. Ez az egyik sarkalatos megállapítása annak a Fehér Könyvnek, amelyet csütörtökön fogadott el az Európai Bizottság „az elégséges, biztonságos és fenntartható nyugdíjak” tárgyában. A mintegy 40 oldalas anyag a 2010 júliusában kiadott Zöld Könyv folytatása.
Az EU-nak nincs közvetlen beleszólása abba, hogy tagországai milyen nyugdíjrendszereket működtetnek. Az egyes országok nyugdíjpolitikája mégis közös érdeklődésre tart számot, ugyanis a költségvetés helyzetét befolyásoló tételként hatással van a gazdasági és pénzügyi unió működésére (EMU). Emellett az EU 2020 gazdasági stratégia öt 5 kiemelt célja közül 2 is összefüggésben van a területtel. Ezért Brüsszel a jövőben még jobban ki kívánja domborítani az Európai Unió rásegítő és támogató szerepét a nyugdíjreformokban, amit a demográfiai változások miatt különösen sürgetőnek lát.
A Fehér Könyv rámutat, hogy az EU-ban az elmúlt évtizedben számottevő előrelépés történt a nyugdíjrendszerek fenntarthatóvá tételében, a tagállamok többsége ennek szem előtt tartásával módosította a saját szabályait – szemlézte a kiadványt a Bruxinfo. Ettől függetlenül úgy vélik, hogy az esetek többségében további erőfeszítések kellenek, amiben nagy szerepet játszik az, hogy a gazdasági és pénzügyi válság még inkább rávilágított a kiegészítő, piaci alapú nyugdíjrendszerek gyengeségeire is.
A magán-nyugdíjrendszerek sebezhetőek, és a válság szükségessé tette a szabályozói keretnek – például a munkahelyi nyugdíjintézményekről szóló uniós irányelvnek – a felülvizsgálatát. Az EB kódexet dolgozna ki a magánnyugdíjpénztárak jó gyakorlatairól, és hordozhatóvá tennék a nyugdíjakat. Kialakítanának egy olyan uniós szintű szolgáltatást, aminek segítségével az emberek napra készen képben lehetnek arról, hogy mennyi nyugdíj jár nekik. A Bizottság ezen kívül a határokon átnyúló mobilitás útjában lévő adóakadályok ellen is hathatósan fel kíván lépni.
Nem lesz miből fedezni a nyugdíjakat
A mai nők és férfiak hosszabb ideig élnek, ezért hosszabb ideig kell aktívnak lenniük és többet kell félretenniük a nyugdíjas évek előtt, különben öreg korukra nem számíthatnak tisztességes és elégséges nyugdíjra, mert nem lesz miből fedezni a felmerülő többletköltségeket – állapítja meg a Fehér Könyv. (A várható élettartam 2060-ra 5-7 évvel is magasabb lehet a jelenleginél, és éves szinten kétmillió fővel nő évente az EU-ban a 60 év felettiek tábora, kétszer gyorsabban, mint a 2000-es évek elején. Eközben a 20 és 59 év közöttiek száma a következő évtizedekben évről-évre csökkenni fog.)
A nyugdíjkiadások a közpénzügyek jelentős és növekvő hányadát teszik ki: jelenleg a GDP több mint 10 százalékára rúgnak, de 2060-ra akár a GDP 12,5 százalékát is elérhetik. A tagállamok között azonban meglehetősen nagyok a különbségek. Az egyik véglet Írország, ahol a hazai össztermék 6 százalékát fordítják nyugdíjakra, a másik Olaszország, ahol 15 százalékos az arány.
Az EB arra a következtetésre jutott, hogy a foglalkoztatás növelésével – aminek a munkában töltött évek számának meghosszabbítása is részét képezi – majdnem semlegesíteni lehet a népesség elöregedésének hatásait. A „könyvből” az is kiderül, hogy az elmúlt egy évtizedben az EU-ben jelentős mértékben, közel tíz százalékkal sikerült növelni a foglalkoztatás szintjét az 55-64 éves korosztályban. Ez ugyan jó eredmény, de a Bizottság szerint sokkal többre van szükség, mert a munkaerő-piaci részvétel még mindig túl alacsony a nyugdíjas kor küszöbére lépett korosztály körében.
Andor László uniós foglalkoztatási biztos a könyv ismertetésekor hangsúlyozta: egyidejűleg több olyan kezdeményezésre van szükség, amely biztosítja a nyugdíjak értékállóságát és a mai fiatalok majdani nyugellátását. Biztosítani kell azt is, hogy a rövidebb-hosszabb ideig külföldön dolgozók nyugdíjhoz való jogai ne sérüljenek.
A szakszervezet nem ért egyet
Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) számára a Fehér Könyv javaslatai sem a nyugdíjrendszerek előtt álló kihívásokra, sem a jelen és a jövő nyugdíjasainak igényeire nem adnak választ. Túlságosan általánosítóak a dokumentum megállapításai, ugyanis például a nyugdíjkorhatár általános növelése – mint a bölcsek köve – szerepel, ám azt nem vették figyelembe a szerzők, hogy például a nehéz fizikai munkát végző emberek hamarabb „megrokkannak”, és képtelenek tovább dolgozni. Az ETUC arra is felhívta a figyelmet, hogy napjainkban az idős munkavállalók fele nem is éri meg a törvényes nyugdíjkort.
Az öngondoskodás esetében épp a válság az, ami miatt az egyes emberek jövedelme csökken, a pénztárcájukban nem marad a magánnyugdíj-befizetésekre. Sokan leállnak a befizetésekkel, amikor elveszítik az állásukat.
Az ETUC szerint minőségi munkahelyeket kellene teremteni, méltányos összegű béreket biztosítva a dolgozóknak. A szövetség ezek eléréséért február 29-re egy demonstrációt is tervezett.
Elkerülhetetlen?
Lengyelországban 67 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt. A tervezet szerint a nőkre ez 2040-től, a férfiakra viszont már 2020-ban vonatkozna. Jelenleg a nők 60, a férfiak pedig 65 évesen mehetnek nyugdíjba. Donald Tusk lengyel kormányfő a negatív demográfiai tendenciákkal, a társadalom öregedésével indokolta a döntést. Szakértőkre hivatkozva elmondta, hogy 2042-ben a lengyelek több mint fele legalább 50 éves lesz, és csak a társadalom harmada lesz aktív a munkapiacon. Ennek következtében drámai munkaerőhiányban szenvedhet az ország.
Tusk kijelentette, hogy a reform elkerülhetetlen, ezért „vállalja politikai következményeit”. Ha ezt a lépést nem tennék meg, alternatív megoldásként az áfa folyamatos emelése, illetve a nyugdíjak csökkentése jöhetne szóba. A Szolidaritás szakszervezetek csütörtökön népszavazási indítványt nyújtott be az ügyben, több mint 1,4 millió aláírással. A Baloldali Demokratikus Szövetség is aláírásokat gyűjt az egész országban.
