Semmiképpen nem beszélhetünk a kapitalizmus válságáról. Ha megnézzük a kapitalizmus elmúlt száz-százötven évét, több olyan időszak volt, amelyben hasonló válság alakult ki, de még korábban is volt ilyenekre példa. Körülbelül ötvenévente felépül egy-egy hatalmas adósságállomány, az élénkülés idején féktelen az optimizmus, drágulnak az eszközök, részvények, állampapírok, ingatlanok, olcsók a hitelek, mindenki örül. Aztán ennek vet véget egy válság, szerintem most is egy ilyen korszaknak a végét éljük. Összességében tehát ez rendszeresen előfordul a kapitalizmusban, de ettől még nem beszélhetünk annak a válságáról. Az viszont biztos, hogy szigorú állami szabályozással ezeknek elejét lehetne venni, de legalábbis tompítani a hatásukat –nyilatkozta az Origonak Zsiday Viktor, a Concorde Alapkezelő befektetési szakembere.
Sajnos azért térnek vissza rendre a válságok, mert az előző válságra már nem emlékszik az adott generáció, és nem fél attól. Ez a legfontosabb oka, hogy újból és újból kialakulnak válságok. A mostani válság pedig abban különbözik a korábbiaktól, hogy a vállalati és lakossági eladósodás mellett az államok is óriási adósságot halmoztak fel, a két válsággóc erősíti egymást. Az állam megjelenése a válságban azért nagyon rossz jel, mert az egyik legbiztonságosabbnak tartott adós, akár defíniciószerűen is. Most az államokba vetett bizalom ingott meg. Ráadásul korábban nem sokszor fordult elő, hogy a fejlett államok közül többen is a szakadék szélére kerültek – mondta a szakember.
