A kedvezményezettnek diszkréten átnyújtanak egy borítékba tett összeget, hogy annak fejében az átadó bizonyos előnyökhöz jusson, illetve egyáltalán meghallgatásra találjon. Fontos esetekben persze, például autópályák vagy metróvonalak építése esetén, a kedvezményezettek átutalással is szívesen fogadják a pénzt, többnyire külföldi bankszámlákra. Ez megkönnyíti a lebonyolítást, már csak azért is, mert az összeg is többnyire külföldről érkezik – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
A német újság balkáni tudósítója, Michael Martens szerint a hellén szokások iránt erősödő érdeklődés arra utal, hogy Görögország ugyan a II. világháború utáni történetének legsúlyosabb gazdasági válságát éli át, mégis konjunktúrában van. Az (európai) külvilágot a legapróbb részletekbe menően érdeklik a balkáni országban zajló események. A berlini székhelyű Südosteuropa-Gesellschaft (Délkelet-Európa Társaság) az érdeklődést november végén rendezett konferenciával próbálta kielégíteni. A tanácskozás mottója (Görögország adósság- és állami válságban? Okok, következmények és kivezető utak) a közepén felbukkanó kérdőjelnek köszönhetően már-már vakmerő derűlátást sugallt. Mindenesetre a rendezvényen felszólalók egyike sem keltett előadásával olyan benyomást, hogy Görögország még nincs adósságválságban, csupán afelé sodródik…
Vonatkozik ez a voltaképpen hivatalánál fogva optimizmusra kötelezett Tászosz Jániciszre, aki pár hete még a Hellenic Petroleum Rt. elnöke volt. Közbejött azonban egy kormányváltás, miáltal a görög férfiú már mint belügyminiszter érkezett a német fővárosba. Amit ott mondott, az jóformán köszönő viszonyban sem állt az október végén Berlinben járt akkori kormányfő, Jeórjiosz Papandreu kijelentéseivel. Jánicisz szárazon közölte: “Negatív vagy minimális mértékű pozitív növekedési rátájával a görög piac nem nyújt vonzó perspektívát a befektetők számára.” Ráadásul szerinte “teljességgel irreális” dolog arra számítani, hogy néhány éven belül 50 milliárd euró bevételt hozhat a privatizáció. Egyúttal óva intett attól, hogy bárki is túlzott várakozásokat fűzzön a bel- és külföldön már “megmentőként” ünnepelt miniszterelnök, Lukasz Papademosz átmeneti kormányához..
“Fontos, hogy folytatódjanak az elhatározott szerkezeti reformok. Utópia volna azonban azt várni a kormánytól, hogy megoldja mindazt, ami két évtizede megoldatlan” – figyelmeztetett Jánicisz. Ez szerinte már csak azért is így van, mert a reformok hosszú útján mindig fölmerül azok politikai megvalósíthatóságának a kérdése. Utalt arra a dilemmára, amely előtt a kormány áll. Egyfelől takarékoskodnia kell (és akar is) a közszolgálati szférában, másfelől viszont szüksége is van a köztisztviselőkre, hogy megreformálhassa az államot.
A 30-35 százalékos fizetéscsökkentések után az elképzelhető legrosszabb a hangulat az apparátusban, amelynek tagjai közül 30 ezer emberre elbocsátás vár. “Általános demoralizáltság tapasztalható a köztisztviselők körében, teljes a bizonytalanság – mutatott rá a belügyminiszter -, miközben a közéletben folyik a hangulatkeltés és az uszítás a hivatalnokok ellen.” Példaként említette a rendőröket, akiknek jókora fizetéscsökkentést kellett lenyelniük – “jutalmul” pedig tűrniük kell, hogy tüntetők szidalmazzák és a parlament előtti téren kövekkel dobálják őket.
Emellett a társadalom baloldalán erősödik a követelés, hogy Athén állítsa le a hitelezőknek szóló pénzek folyósítását, elvégre azok úgyis csak a “plutokrácia érdekeit” szolgálják – a szóhasználat egyértelműen a kommunista párt dikcióját idézi. Tárgyszerűen nézve persze igaz is, hogy a Görögországnak jóváhagyott legutóbbi hitelcsomag (8 milliárd euró) nagyobbik része el sem jut Athénba – emlékeztetett Jens Bastian, a balkáni országgal foglalkozó európai Task Force tagja.
A német közgazdász számításai szerint a hosszas huzavona után felszabadított 8 milliárd eurónak csupán 19 százaléka gyarapítja a folyó görög költségvetést. Huszonhárom százalék athéni államkötvények görög tulajdonosaihoz, például nyugdíjpénztárakhoz vándorol. Mintegy 18 százalék köt ki az Európai Központi Banknál, 40 százalék pedig külföldi bankok és pénzintézetek trezorjaiban. “A hitelrészlet négyötöde tőke- és kamattörlesztésre megy el, több mint a fele visszaáramlik külföldre. Vagyis a hitelező országok adófizetői által finanszírozott hitelrészlet lényegében visszakerül a hitelező országok pénzintézeteihez” – mutatott rá Bastian. Ez nem is kifogásolható – ám hangzatos érvet ad az agitátorok kezébe.
Vannak ugyanakkor jó hírek is. Az ágazati funkcionáriusokat leszámítva néhány szakszervezet nagyon is rugalmas magatartást tanúsít. Például olyan kollektív szerződéseket csikart ki a tárgyalásokon, amelyek az adott vállalat nyereségéhez kapcsolják a bérek emelését. Az érintett görögök több mint 80 százaléka befizette az ingatlanokra kivetett különadót, amelyet még a Papandreu-kormány határozott el – dacára a GENOP nevű radikális szakszervezet vehemens tiltakozásának. “A görögök többsége befizeti ezt az adót, ilyen tényezők nem fenyegetik a projektet – fogalmazott Jánicisz. – Ami veszélyt jelenthet, az a lakosság szociális helyzete.”
