Háromoldalú bértárgyalások, a konszenzuskereső politizálás, helyi autonómia – egy kis ízelítő a skandináv modell jegyeiből, amelyekről Janne H. Matlary professzor, volt norvég külügyminiszter beszélt szerdán egy konferencián, s amelyek Magyarországra korábban jellemzők voltak, ám éppen „fölszámolás alatt” vannak.
Az északi modellben paradox módon egyszerre van jelen a kiterjedt jóléti állam, a magas bérszínvonal, és a kiemelkedő versenyképesség – vélhetően ezért is volt jelen meglehetősen sok érdeklődő az Interparlamentáris Unió Magyar – Skandináv Baráti Tagozata által szervezett rendezvényen.
Bár a professzor nem említette az előadásában, azért nyilvánvaló, hogy Magyarországon az önkormányzati törvényjavaslat a központosítás elvét képviseli a helyi autonómiával szemben , az Országos Érdekegyeztetési Tanács (OÉT) fölszámolása pedig mind a háromoldalú bértárgyalások, mind a tárgyalásokon alapuló politika elveivel való szakítás látványos jeleként értékelhető. Egyben szakításként társadalmunk korábbi – korlátozott számú – skandináv jegyével.
Ugyancsak magától értetődőnek tűnik, hogy a skandináv modellre jellemző egyenlőségre törekvéssel (egalitarizmus) ellentétes erőfeszítéseket tesz az aktuális kormányzati politika. A professzor hosszasan beszélt a jogállamiságról, a fékek és ellensúlyok rendszeréről, amelyek nem engedik a többségi hatalomnak, hogy visszaéljenek a lehetőségeikkel – ez szintén része a skandináv modell sikerének, mivel a jogállamiság a jól működő állam előfeltétele. A magyar kormányzat – meglehetősen széles körből verbuválódó – bírálói szerint a fékek és ellensúlyok leépítésében is élen járó.
Magyarországon az utóbbi évek politikai vitái nem kis részben arról szóltak, hogy hazánk skandináv társadalmi jegyeiből mennyit kellene meghagyni, mit kellene eltörölni. 2009-ben egy cikkünkben arról írtunk, hogy a választóknak hamarosan szembesülniük kell azzal, hogy a következő választásokon legesélyesebb párthoz, a Fideszhez közel álló gazdaságpolitikai szakértőknek olyan adófilozófiai elképzeléseik vannak, amelyek nyilvánvalóan az egyenlőtlenséget növelnék.
Így néhány év múlva Magyarországon – ahol egyelőre még a „szociális Európa” országaihoz hasonló az egyenlőtlenség mértéke – lehetséges, hogy már az angolszász modellt alkalmazó országok magasabb egyenlőtlensége lesz mérhető. Ami nem feltétlenül baj, ám talán jobb lenne nyílt társadalmi vitákban kibeszélni – lévén két évtizede demokráciában élünk – milyen társadalmi modellt választ Magyarország, mert nem kétséges: választani kell – írtuk tavalyelőtt.
