Minden banki beszámoló szerint egyelõre kevés az érdeklõdõ és még kevesebb az árfolyam-rögzítést már írásban igénylõ ügyfél a banki fiókhálózatokban.
Az információk begyûjtése, figyelése és mérlegelése biztosan ésszerû ügyfélmagatartás, és egyelõre a kivárás is. A magyar ember amúgy is szeret az utolsó másodpercig kivárni. Ha egyetemre kell jelentkezni, ha a nyugdíjpénztárakról kell dönteni, ha adót kell bevallani, ha a naptári év végéig eldöntendõ adókedvezményt kell igényelni, vár és vár. Majd eljön az utolsó nap, és a tömeg megindul a bankfiókok, a nyugdíj-adminisztráció, vagy éppen az éjfélig nyitva tartó posták irányába és intézkedik. A legtöbbször nincs mit veszíteni, ugyanarra az egyetemre veszik fel azt, aki korábban, és azt is, aki az utolsó másodpercben adja be a jelentkezését, nem jár adókedvezmény a korábban postázott adóbevallásért. Az árfolyam-rögzítés helyzete azonban más.
Rendet az információtengerben
A végsõ határidõ december 31-e, utána már nem lehet igényelni a rögzítést. Aki viszont korábban elmegy, már a következõ törlesztõ-részletében csak a csökkentett árfolyammal kalkulált részletet fizeti. Ez siettetheti egyesek döntését, mégis, teljesen érthetõ a kivárás, hiszen például a program elindítása idején még nem is volt teljesen kész a szabályozás, miért ne változhatna még ez, vagy az.
No, persze nem feltétlenül az otthonvédelmi akcióterv, mert mára az elkészült, de a jól megalapozott döntéshez még bõven érdemes információt gyûjteni. Hiszen sokan biztatják, vagy éppen áltatják az adósokat azzal, hogy érdemi változás is történhet. A politikusok további segítséget sürgetnek, civil szervezetek a bankok beperelésére biztatnak, ehhez hasonló jellegû kommunikációt még maga a kormány is megenged.
No, és persze ott vannak a rajtunk kívül álló okok, mi lesz az európai, az amerikai gazdasággal, mennyire marad menekülõ deviza a svájci frank és mennyire lép fel maga Svájc a túl erõs frank ellen.
A végsõ szabályozás
Nézzük azt, ami már biztos! Megvannak a végsõ szabályok és ezek közül ügyfél-szempontból egy kedvezõ és egy reális, de a várakozásokhoz képest kedvezõtlen elem azonosítható. A pozitívum az, hogy a szerzõdés-módosítások közjegyzõi díját nem a hiteladósoknak, hanem a hitelezõ bankoknak kell fizetni.
A kedvezõtlen pedig az, hogy bár sokan úgy értelmezték a kormányzati nyilatkozatokat, hogy az árfolyam-rögzítési idõszak után, vagyis 2015. január 1-tõl sem emelkedhetnek a devizahitelesek terhei 15 százaléknál nagyobb mértékben, vagyis ha a 2014. decemberi törlesztõ 100 ezer forint volt, akkor a 2015. januári eredeti hitel-törlesztés és a gyûjtõszámlahitel törlesztése együttesen sem lehet több mint 115 ezer forint. Nos, ez nem így lesz.
A devizahitelesek megmentésének újabb részleteit tisztázó kormányrendeletbõl kiderül, a 15 százalékos határ nem a törlesztõrészlet egészére vonatkozik, pusztán annyit jelent, hogy a gyûjtõszámlán felhalmozódó új hitel törlesztõrészlete nem haladhatja meg az árfolyamgáttal rögzített utolsó hitelrészlet 15 százalékát. Vagyis, ha az eredeti példánknál maradunk, akkor a 2015. januári gyûjtõszámlahitel-törlesztõ legfeljebb 15 ezer forint lehet. Ám, ha az eredeti hitel törlesztõje a 180 forintos rögzített franknál 100 ezer forint volt, akkor egy esetleges 270 forintos szintnél 2015. január 1-tõl azonnal 150 ezer forintra ugorhat.
Fontos elem a kiegészítõ szabályokból, hogy fel lehet pörgetni az adósság-törlesztést, vagyis, ha az ügyfél úgy akarja, akkor a 15 százaléknyi új törlesztõt emelheti, vagyis törleszthet akár 30 ezer forintot is a gyûjtõszámla-hitelbõl. Minderrõl majd a program záróidõpontját megelõzõ 60. napig kell írásban rendelkezni. Új elem továbbá, hogy a gyûjtõszámla törlesztési idõszaka legfeljebb 30 évvel haladhatja meg a hitel eredeti futamidejét és az eredeti devizakölcsön, illetve a gyûjtõszámla-hitel futamideje is legfeljebb a hiteladós 75. életévéig terjedhet.
Ami bizonytalan
Ezzel az információval mindenesetre már legalább lehet kalkulálni, de mit kezdjen az adós az olyan hírbombákkal, hogy az LMP új pontokat fogalmaz meg, az MSZP vizsgálóbizottságot akar, a civilek a bankok beperelésére buzdítanak, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter az Európai Bankfelügyelet vezetõjétõl kér állásfoglalást arról, hogy a magyar mellett az európai szabályozás hiányosságai is hozzájárulhattak-e ahhoz, hogy elszabadult a devizapokol.
Az fn.hu senkit nem szeretne kiábrándítani, de hiú reményeket sem szeretne kelteni. Morális felelõssége biztosan van sokaknak a frankrémálom miatt, természetesen nem az árfolyamalakulás a bankok, vagy a kormányok bûne, hanem a túlzott kockázat beengedése a magyar bankrendszerbe, és ami fontosabb a magyar háztartások gazdálkodásába. Ám minden olyan ötletnél, ahol a bankoknak, vagy az adófizetõknek kéne többet vállalniuk a megnövekedett terhekbõl, nagyon sok az aggályos elem.
Lehet a peres úttal kísérletezni, nincs olyan ügyvéd, aki ne rittyentene még jogilag is helytállónak tûnõ egyórás beszédet a bankok károkozásáról, de a bankoknak is lesz jogi csapata, sõt nekik akkor is volt, amikor a hitelszerzõdéseket megfogalmazták, a kockázatvállalási nyilatkozatokat kialakították.
A törvény nem ismerete nem ment fel annak betartása alól – szól az ismert jogi szabály. Így van ez a perekkel is. Sajnos a bíróságok nem szoktak meghatódni az olyan fordulatoktól, hogy nem is tudtam, mit írok alá, nem értettem pontosan. El kell olvasni, ha nem érti, kérdezni kell, és legfõképpen semmit sem szabad aláírni, ha nem tiszta a következménye.
A devizahitelesek megsegítése fontos feladat, a devizahitelesek áltatása felelõtlenség.
