Enyhülést hozhat a frankadósoknak az „árfolyamgát” kérelmezése a jelenlegi válságos időszakban, de ez nem jelenti azt, hogy az adós törlesztőrészlete ne nőhetne a későbbiekben, hiszen arra nem csak az árfolyam, hanem a kamat változása is hat.
mi az árfolyamgát?
A még 90 nap alatti késedelmű frank jelzáloghitelesek úgy fizethetik a törlesztő részleteket, mintha a frankárfolyam csak 180 forint lenne, három évig, de legfeljebb 2014. december 31-ig. Eurónál 250, jennél 200 forint a „rögzített árfolyam”. A valódi és a „rögzített” közötti árfolyam által számított törlesztő részletek különbségére az adósok áthidaló hitelt kapnak. Az áthidaló forinthitelt a három év letelte után kell elkezdeni fizetni, az alaphitel törlesztő részletei mellett. A kormány ígérete szerint ez legfeljebb 15 százalékos emelkedést jelenthet.
Idén december 31-ig lehet a rögzítést kérni. Közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot is kell benyújtani a banknak. Ennek díját a kormány „jóárasítani” szeretné, de még nem tudni, mennyi lesz. A nyilatkozat leadása után egyszer még mindig az elszállt frankárfolyam szerint számolja a bank a törlesztőrészletet, s csak a következő alkalomtól csökkenti a fizetendő összeget a rögzített árfolyam szerint.
A módszer egyébként ismerős lehet, a fejlett országok is előszeretettel alkalmazták nemzetközi adósságválságokkor a felzárkózókkal szemben: a hitelek újrarendezést próbálták támogatni úgy, hogy nőttek az adósok kötelezettségei (e megközelítés a jelen európai adósságválság kezelésétől sem idegen).
A törlesztőrészletek a 2008-as válság kitörésekor pedig nem pusztán az árfolyamváltozás, hanem a kamatok emelése miatt is elszabadultak. Mint az OTP 2009. évi jelentéséből kitűnt, a bank megugró nettó kamateredménye annak következménye volt, hogy a meglévő jelzáloghitel és fogyasztási hitel portfólión jelentős kamatemelés történt 2008 4. negyedévében (deviza jelzáloghiteleknél mintegy 100-150 bázispontos), az új lakossági folyósítások kamata is emelkedett, és csökkentek a forrásköltségek is.
A jelenség természetesen nem volt egyedi. „A kamatmarzs 2010. december vége előtt több mint egy évig – az európai trenddel ellentétesen – folyamatosan növekedett, ami jelentős eredményjavító tétel volt.” – olvasható a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2011. júniusi kockázati jelentésében (innen letölthető, pdf).
Lehetőségek az egyoldalú kamatemelésre
Az Orbán-kormány 2010 decemberében rendelettel szűkített azon okok listáján (a Magatartási Kódexhez képest), amelyekre hivatkozva a bank egyoldalúan kamatot emelhet. A lista azonban még most sem annyira rövid, s vannak kevéssé ismert, de annál keményebb hatású tételek is.
Nem árt az adósnak tudnia, hogy a banknak joga van egyoldalúan kamatot emelni, ha 30 napon túli késedelembe esik, mivel így már kockázatosabb ügyfélnek számíthat, ha elég szigorú a bank adósminősítési szabályzata. De akkor is joga van a banknak egyoldalúan kamatot emelni, ha a
hitel fedezete 10 százalékot meghaladóan leértékelődik (ha „a változás a kölcsön visszafizetését jelentős mértékben veszélyezteti”) – derül ki a tavalyi kormányrendeletből. Persze bolond annak a banknak a vezetése, amely jelen helyzetben él e jogaival, de a lehetőség mindenesetre adott. A rendelet azt legalább megtiltja a bankoknak, hogy az árfolyamváltozás miatt leminősítsék az adósaikat, és kamatot emeljenek.
Egyoldalúan kamatot emelhet a bank továbbá, ha emelkednek a forrásköltségei, illetve jogszabályváltozáskor, ha az a hitelszerződésben foglaltakra közvetlenül hat.
megengedett variációk
Amit a kormányrendelet elismer forrásköltség emelkedésnek:
– jegybanki alapkamat emelkedése
– bankközi pénzpiaci kamatlábak emelkedése
– a hitelező lekötött ügyfélbetétei kamatának emelkedése
– a refinanszírozást biztosító, nyilvánosan kibocsátott értékpapír kamatának emelkedése
– a pénzügyi intézmény hitelezési vagy lízingtevékenysége refinanszírozásául szolgáló hitel-, kölcsönszerződések költségének bizonyítható növekedése.
Tehát kisebb már, de azért maradt a bankoknak mozgásterük a kamatemelésre. Ami tán leginkább megállíthatja a bankok – mondhatni lényegükből fakadó, immanens – kamatemelési törekvéseit, az adósaik teherviselési képessége. Hiszen ha erre tekintet nélkül emelik a kamatokat (kezelési költséget, stb.), önmaguk sírját is megássák.
Ha a frankadósok tömegesen áttérnének az árfolyamfixálásra, ezzel növekedne a teherviselő képességük, tehát némileg szélesebbre nyílna a kapu a bankok esetleges kamatemelési szándéka előtt – vetettük föl Müller Jánosnak, a Bankszövetség vezető tanácsadójának. Müller János szerint egyelőre egyáltalán nem lehet megítélni, mennyien élnek majd az árfolyamfixálás lehetőségével. A tanácsadó szerint eltúlozni sem kell a kialakult problémát, hiszen a PSZÁF szóvivője által minap közölt számok szerint 142 ezer hiteltartozás 90 napon túl nem fizető, ebből 123 ezer devizaalapú. Ez sok, de mégiscsak több mint 1 millió 220 ezer jelzálogszerződés van – tette hozzá. A PSZÁF szerint összesen 301 ezer késedelmes jelzálogtartozás van jelenleg. Müller azonban emlékeztetett arra: ebben az egynapos tartozások is benne vannak.
Van bombabiztos módszer az önkényes kamatemelés ellen
Ha a jelzáloghitel kamatát egy referenciakamathoz kötik, s arra jön a kamatkülönbözet, amely a hitelkamatot előállítja, akkor az ha nem is véd meg a kamatemeléstől, de legalább a bank önkényétől megóv. Ugyanis ilyenkor az emelkedésnek valóban objektív, a hitelezőtől független okai vannak. Az árfolyamgát szülte áthidaló hitel kamata például ilyen referenciakamatot, a BUBOR-t (budapesti bankközi kamatláb) követ – igaz, csak a rögzítési idő alatt, utána már a kamat „piacivá” válik. Maga a lakossági jelzáloghitel általában nem referenciakamathoz kötött. Simor András jegybankelnök korábban ezért a jelzáloghitelek referenciakamathoz kötését javasolta. A vállalati hitelek körében egyébként jellemző a referenciakamathoz kötöttség.
