Minden eresztékében recseg-ropog a magyar bankrendszer a nyomás alatt, melyet az erős svájci frank gyakorol rá, de egyelőre még az extrém árfolyam mellett is bírják a strapát a pénzintézetek. A helyzet azonban kiélezett, érzékeny, pontosan senki sem tudja megmondani, hogy ilyen árfolyam mellett meddig bírnak törleszteni a háztartások és az önkormányzatok, meddig maradhat így stabil a bankrendszer. A piac annyira hektikus, hogy egy lapunk által megkérdezett, névtelenül nyilatkozó banki munkatárs szerint jelenleg még a sajtóban leírt „és” szónak is jelentősége van a piaci mozgásokban.
A magyar bankszektor stressz tűrő képességéről, a pénzügyi stabilitásról a Magyar Nemzeti Bank még áprilisban készített egy tanulmányt, melyben egy akkori szemmel nagyon magas, 257 forintos frankárfolyam hatásait vizsgálták. A tanulmány szerint az ennél az árfolyamnál jelentkező veszteségeket még képesek lennének kezelni a bankok.
Ezen a frank persze már jócskán túljutott, csakhogy az akkori stressz forgatókönyv több tényezővel együtt vizsgálta az árfolyam hatásait: eszerint a bankrendszer még akkor is stabil maradhat, ha a 257 forintos frank mellett 0,2 százalékos mínuszban van az éves GDP, a forintkamat 8,4 százalékra emelkedik, az euró pedig a 317-334 forintos sávban mozog – ezen körülmények együttállásától pedig még messze vagyunk. Az MNB stressz forgatókönyve alapján hisztérikus pénzügyi piacok, betétkivonás, és magas árfolyam együttes fellépésekor is megfelelő a bankok likviditási tartaléka, mely azonban csökkent 2010-ben 2009-hez képest. Feszített a helyzet, az biztos.
Árfolyamrögzítés: mentőöv vagy öngyilkosság?
Nagy kérdés, hogy ilyen esetben mentőöv (az adósnak és a bankoknak is), vagy pénzügyi öngyilkosság a péntektől már kérhető árfolyamrögzítéshez nyúlni. Az MNB május legvégén még bírálta az árfolyamrögzítés intézményét, mondván, azt a hamis illúziót kelti az adósokban, hogy megszabadulnak az árfolyamkockázattól. A valóságban azonban minél erősebb a frank a 180 forintos rögzített érfolyamhoz képest, annál lassabb lesz a lakosság adósságállományának leépülése.
Az árfolyamrögzítés ugyanis valójában egy forint alapú hitelnyújtás, egyelőre ismeretlen kimenetellel, hiszen még a bankárok sem tudják megjósolni, hogy milyen lesz a svájci frank árfolyama 3 év múlva, a rögzítés lejárta után, nemhogy egy átlagos adós. Az MNB korábbi prognózisa szerint mintegy 150-200 ezer ember élhet az árfolyamrögzítéssel, az erős frank miatt azonban ez a szám ősszel jóval nagyobb is lehet majd. Ha az adósok nem tudnak fizetni – és ne felejtsük el, itt nem csak magánszemélyek tömegéről, hanem fizetési problémákkal küszködő önkormányzatokról is szó van -, az katasztrofális hatással járna a bankrendszerre nézve. Az árfolyamrögzítés viszont hiába nyújt átmeneti segítséget, még mélyebbre taszítja a hiteleseket az adósságba. Minden eddiginél nehezebb tisztán megítélni az árfolyamrögzítés hatásait és szükségességét.
Így segítene a kormány
Egyértelmű válasz nincs, de a dilemmát érezve a kormány közben igyekszik tovább csökkenteni a terheket: a legújabb javaslat szerint azért, hogy a 3 éves rögzített árfolyam után ne érje sokk az adósokat, a törlesztőrészlet legfeljebb 15 százalékkal lehetne magasabb az árfolyamgát idejének lejárta után. Ez a rendelet azonban még nincs kész, nincs teljesen kidolgozva, az árfolyamrögzítést viszont már holnaptól lehet kérni. Aki tehát az elején ugrik bele a rögzíttet árfolyam intézményébe, azt sem tudja, hogy pontosan mit vállal.
Így segítene a Banki Hitelkárosultak Egyesülete
A Banki Hitelkárosultak Egyesülete szerint egyébként még ez a javaslat sem jelent igazi megoldást a bajbajutottaknak. Az adósokkal szembeni arányosabb kockázatviselés érdekében az Egyesület egy példát alapul véve a következőt javasolja helyette: ha valaki 10 millió forintot vett fel devizában, akkor jövőben 10 millió forint lenne az az összeg, amelyre a bankja maximum a jegybanki kamat plusz 3 százalékot szedhetne (ez jellemzően jóval magasabb, mint a svájci vagy eurókamat). A hitel másik felét – ami az árfolyam-különbözetből adódott, és nagyjából további ötmillió forint -, megfeleznék úgy, hogy 2,5 millió forintra az ügyfél vállalna árfolyamkockázatot, míg a másik 2,5 millióra a bank. Galcsik Éva az egyesület elnök-helyettese szerint ez lenne arányos kockázatkezelés, hiszen a bankoknak megvan az a lehetőségük, hogy kedvező pillanatban jussanak devizához, míg az ügyfeleknek nincs ilyen szabadságuk. Galcsik Éva szerint ez a megoldás nem csak három évre oldaná meg a hitelesek problémáit, hanem a hitelük teljes futamidejére.
Így segítene az OTP
Ha ilyen megoldási javaslatokon egyelőre nem is gondolkodnak a bankok, az adósmentés valamilyen módozatán azért igen. Az OTP például a törvény szerint igénybe vehető árfolyamrögzítés mellett saját árfolyamrögzítési konstrukcióját is bemutatta csütörtökön, mely szerint a frankot 200, az eurót 265, a jent pedig 2,2 forinton rögzítik, ha az adós ezt igényli (az állam 180, 250 és 2 forintban fixálja ezeket az árfolyamokat). Az OTP ajánlata is 3 évre szól, de nem ez év végéig, hanem 2012 márciusáig lehet igényelni, és a 36 hónap alatt az adósok nem kérhetnek újabb hitelt a banktól. Lejártával pedig rögtön meg kell kezdeni a különbözet törlesztését, itt nincs 15 százalékos korlát, mint amit a kormány tervez.
A lengyel gyógyír itt nem sokat segítene
Lengyelország a múlt héten rendelettel enyhített a devizahitelesek terhein. Lengyelországban már devizával is törleszthetők a devizahitelek, így a részlet összege csökken a banki átváltási árfolyamból adódó, valamint az átváltásért felszámított költségekkel. Mintegy 2-2,5 millió lengyel dolgozik külföldön, egy részük közvetlenül jut frankhoz illetve euróhoz, vagy saját bankjuknál kedvezőbb átváltási árfolyamon jutnak devizához, a segítség elsősorban rajtuk és családjukon segíthet. A lengyel kormány rendelete azonban nem sokat segítene a magyar adósokon, hiszen Lengyelországból arányaiban sokkal többen vállalnak munkát külföldön, mint Magyarországról. A devizahitelesek problémája ráadásul nagyobb probléma Magyarországon, mint Lengyelországban: itthon a jelzáloghitelek mintegy 64 százaléka svájci frank, miközben a lengyeleknél csak 53 százalék az arány.
