Naponta jönnek a rosszabbnál rosszabb gazdasági hírek, a pesszimista elemzők szerint szélsebesen közelítünk a grafikonon a W alakú gazdasági válság második mélypontjához, és ez már tényleg a Nyugat alkonya. Jelenlegi formájában ugyanis a szétesés szélén az eurózóna, a görögök megmentésével kapcsolatos tétlenkedés megfertőzte a portugál és az olasz államkötvényeket, és mind gyakrabban hallani olyan véleményeket, hogy az Egyesült Államok még soha nem volt olyan közel az államcsődhöz története során, mint most.
A jelek aggasztóak. Amerika mindig is a hitelminősítők kedvence volt, ma reggel viszont a BBC arról számolt be, hogy a Moody’s – a világ egyik vezető adósságkockázati minősítésekkel foglalkozó cége – felülvizsgálja az USA legmagasabb, ’AAA’ szintű minősítését. Már a leminősítés gyanúja is olyan következményekkel járhat, mint a kamatfelár megugrása, illetve a részvényárfolyamok zuhanása. És ez nem az első figyelmeztető jel: pár hete a Standard & Poor’s az Egyesült Államok hosszú futamidejű államadósságának besorolására negatív kilátást adott, utána a Fitch Ratings is kilátásba helyezte az amerikai osztályzatrontást, ha augusztus 2-ig nem sikerül megegyezni az amerikai államadósság-limit emeléséről folyó vitában. Merthogy ez a kulcsa a mostani problémának.
Mi is az államadósság küszöb?
Az államalapítástól egészen 1917-ig minden egyes új kötvénykibocsátást jóvá kellett hagynia a kongresszusnak. Azonban az első világháború folyamatosan növekvő hadi kiadásait nehéz lett volna így finanszírozni, ezért a kongresszus bevezetett egy aggregált adósság plafont, amely eléréséig szabadon bocsáthatott ki részvényeket a kincstár. Később a limitet kiterjesztették az állami vagyonkezelő alapokra is, mint a társadalombiztosítás. A plafon 1917-ben 11.5 milliárd dollár volt, míg a legutolsó, amit megszavaztak, és idén májusban érte el az amerikai kormány, már 14.29 trillió dollárra rúg. Az USA jelenlegi államadóssága a GDP 97 százalékát teszi ki, de Obama nem csökkenteni, sőt inkább növelni kívánja ezt a rátát országa versenyképességének megtartása érdekében.
Nem szabad bedőlnie
Az Egyesült Államok államadóssága elérte a tavaly februári törvényben lefektetett 14,3 trillió dolláros adósságlimitet, az USA-ban ugyanis törvény köti meg a kormány kezét, hogy mennyi adósságot halmozhat fel az állam számlájára, amelyet a Kongresszus engedélye nélkül nem változtathat meg. Július 11-i sajtótájékoztatóján Obama elnök kifejtette, hogy ha a Kongresszus nem szavazza meg az adósságküszöb emelését, és ezáltal „nem lesz képes fizetni a számláit”, akkor ez a döntés egy újabb recesszióba taszítaná az országot. Több millió ember veszítené el újra az állását, ezenkívül bizalmatlanságot szülne a pénzügyi piacokon, amely magasabb kamatokat jelentene, legyen akár szó a jelzálogokról vagy csak az autóra felvett hitelekről.
A plafon megemelésében azonban hiába van elvi egyetértés a republikánusok és a demokraták között, az is biztos, hogy az adósságok további halmozása csak rövid távú megoldást jelent, hosszabb távon még súlyosabb következményei lehetnek, mintha nem emelnék most meg a plafont. A két háborúval és az Amerikából indult gazdasági világválsággal tarkított előző évtizedben ugyanis 10-szer esett meg, hogy a kormány tartozásai elérték az előzőleg lefektetett limitet. A problémát pedig mindig a szokásos eszközzel orvosolták: a jegybank szerepét betöltő FED több pénzt nyomtatott, elodázva ugyan a csődveszélyt, inflálva viszont ezzel a dollárt, ami hosszú távon ugyancsak nagyon kínos következményekkel járhat.
Az adósságplafon megemelése mellet muszáj tehát változtatni a gazdaságpolitikán. A republikánusok a limit megemelésének egyik feltételéül a költségvetés kiigazítását szabták, míg a demokraták a módosabb rétegeket sújtó adók megemelésével szeretnének több bevételt tudni az államkasszában. A republikánusok azonban ezt elutasítják, mondván, hogy az csak hátráltatná az épp fellendülő beruházási kedvet és ezáltal a munkahelyteremtést is.
Az ellenzék inkább a társadalombiztosítási rendszer reformjából teremtené a költségvetés kiegyensúlyozásához szükséges pénzügyi alapokat. Az elnök inkább hosszú távú, míg az ellenzék egy rövid távú megoldást preferálna, ugyanis fél év múlva már választási év kezdődik Amerikában, amikorra nagy zsarolási potenciált jelenthetne a republikánusok számára az adóssághelyzet kialakításához a további hozzáférés, áll az Equilor Befektetési Zrt. elemzésében. Az idő azonban sürget, mert az államkincstár kijelentette, hogy ki fog fogyni a pénzből, ha nem emelik meg a limitet augusztus 2-ig.
Kína is bízik Amerikában
Minden veszély ellenére azonban az USA a piac szerint mégis mintadiák. Legfőbb oka ennek az, hogy Amerika jelentősége akkora, hogy egyszerűen nem szabad hagyni bedőlni, a világ devizatartalékainak jelentős része ugyanis dollárban áll. A bizalom a piac részéről töretlen, még emlékeznek arra, hogy Clintonék le tudták szorítani az adósságot, mindenki bízik a probléma hatékony kezelésében, még Kína is. Kína ugyanis, mint az amerikai adósság legfőbb finanszírozója, nem aggódik a kamatok késedelme miatt, amit az adósságplafon megemelésének hiánya okozna. A távol-keleti befektetőket inkább az ijesztené el, ha Fehér Ház válságkezelési intézkedései nem hoznak érdemleges változásokat – írja a Reuters egyik elemzője. Szerintük a limit elérése inkább fiskális reformokat, mintsem az adósság további növelését kellene, hogy maga után hozza.
