A korábban vártnál elhúzódóbb folyamat lesz a kilábalás, a bruttó hazai termék (GDP) némileg lassabb növekedésével számol a jegybank elsősorban a kevésbé dinamikus külső kereslet miatt, valamint azért, mert a fiskális intézkedések várhatóan visszafogják a belföldi keresletet – mondta Simor András jegybankelnök, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének pénteki budapesti csúcstalálkozóján.
Márciusban még 3 százalék körüli gazdasági növekedést várt a jegybank erre az évre, a várakozásokat júniusban 2,6, illetve 2,7 százalékra csökkentette.
Mint mondta, a fogyasztás továbbra is visszafogott lesz, a beruházások növekedésével is csak jövőre lehet számolni. Simor András szerint az adósmentő csomag fogyasztásra gyakorolt hatása is viszonylag szerény lesz.
A jegybankelnök úgy látja, a munkaerőpiac javulása is lassú lesz, a munkanélküliség viszonylag magas szinten marad, 2012-ben is 10 százalék felettire lehet számítani.
MNB-szemle
Pénteken jelent meg egyébként az MNB-szemle, amely három aktuális írást is tartalmaz, amelyek a magyar bankrendszer működési kockázatának és intézményméretének összefüggését, az MNB új előrejelző modelljét, az MPM-et, valamint a visegrádi országok fiskális politikáját mutatja be.
Homolya Dániel „Működési kockázat és intézményméret összefüggése a hazai bankrendszerben” című cikke szerint a hitelezési, piaci és likviditási kockázat mellett a bankok számára fontos kihívást jelent működési kockázataik (az emberek, rendszerek, folyamatok és külső események kockázata) mérése és kezelése. A téma fontosságát mutatja, hogy 2010-ben a bankrendszerben összesen mintegy 35 milliárd forintnyi működési kockázati veszteséget tártak fel, ami a bankrendszer adózás előtti eredményéhez képest jelentős értéknek tekinthető.
Az empirikus elemzés alátámasztja, hogy a külföldi bankszektorokhoz, bankcsoportokhoz hasonlóan a hazai bankrendszerben is szignifikáns kapcsolat van a bruttó jövedelem alapján meghatározott intézményméret és az adott időszakban elszenvedett összes működési kockázati veszteség között, azonban leginkább az intézményméret és a működési kockázati veszteségek gyakorisága közötti összefüggés tekinthető erősnek.
Ez a szerző szerint támpontot biztosíthat a működési kockázat rendszerszintű elemzéséhez, alátámasztja az egyszerűbb működési kockázati tőkeallokációs módszereket. A viszonylag rövid idősor és az adatok jelentős szóródása azonban nem teszi lehetővé, hogy a jelenlegi működési kockázati tőkekövetelmény szintjének elégségességéről meg lehessen győződni.
A Magyar Nemzeti Bank stábja 2011 márciusától mind az inflációs előrejelzést, mind pedig a monetáris politikai döntéstámogatást új alapokra helyezte a Monetáris Politikai Modell (MPM) bevezetésével. A korábbi feltételes előrejelzéssel szemben, az MPM-ben mind a jegybanki irányadó kamatot, mind pedig az árfolyamot endogén módon határozzák meg.
A modell előretekintő jellegéből adódóan a szereplők várakozásainak kulcsszerepe van a monetáris transzmisszióban, ezért az inflációs cél elérését nem egyszeri kamatlépések, hanem az előrejelzési horizonton meghatározódó teljes kamatpálya biztosítja.
Horváth Ágnes, Köber Csaba és Szilágyi Katalin „Az MNB Monetáris Politikai Modellje, az MPM” című tanulmánya bemutatja az MPM struktúráját, logikáját, a főbb viselkedési egyenletek működését. A szerzők részletesen tárgyalják, hogy miként jelennek meg a modellben a monetáris transzmisszió csatornái. Írnak a modell-váltás mögött meghúzódó motivációról is, és arról, hogy az új eszköz kifejlesztése és működtetése hogyan változtatta meg az eddigi folyamatokat.
Ódor Lajos és P. Kiss Gábor „Kivétel erősíti? Fiskális szabályok a visegrádi országokban” című cikke a visegrádi országok által alkalmazott, vagy bevezetésre javasolt nemzeti fiskális szabályokat mutatja be. A szerzők áttekintik a szabályrendszer különböző potenciális elemeit, nevezetesen az adósságszabályt mint korlátot, az egyenlegcélt, a kiadási szabályt mint eszközt, és a költségvetési tanácsot, mint az egész szabályrendszer támogatóját. Megállapítják: minél jobban lefedi egy szabály a fiskális politika hatókörét, annál hatékonyabb lesz. Másrészt azt is kiemelik, hogy a külsődleges tényezők – például a gazdasági ciklus – hatásának kiszűrése szintén fontos annak érdekében, hogy a szabályok olyan módon korlátozzák a fiskális politikát, hogy eközben ne kényszerítsenek ki prociklikus intézkedéseket.
A nehézséget az jelenti, hogy a külsődleges tényezők és a fiskális politika hatása között nehezen húzható határvonal. A szerzők szerint többek között e probléma megoldása lehet a költségvetési tanács egyik feladata.
