A jelenlegi szabályozás értelmében a keresőképtelenség első 15 munkanapjára – a betegszabadság időtartamára – az átlagkereset 70 százalékát kapja a biztosított, ezt teljes egészében a munkáltató fizeti ki. Ha valaki egy hosszabb betegség miatti keresőképtelenség címén már kimerítette betegszabadságát, akkor táppénzt kap.
A hatályos jogszabály szerint a táppénz a keresőképtelenség időtartamára jár, de legfeljebb a biztosítási jogviszony fennállása alatt egy éven át. Betegszabadságra csak saját betegsége esetén lehet jogosult valaki, tehát gyermek ápolása címén vagy üzemi baleset miatti keresőképtelenség esetén a keresőképtelenség első napjától táppénz jár.
A május elsejével életbe lépő módosítással a veszélyeztetett terhesség miatt keresőképtelen állományba vett biztosítottak is az első naptól táppénzre jogosultak.
A főszabály szerint a beteg, ha otthon marad és régebb óta – legalább 2 éve – folyamatos a biztosítási jogviszonya, akkor előző évi átlagkeresetének 60 százalékát, míg kórházban való tartózkodás esetén 50 százalékát kapja. Mostanáig a táppénz naptári napi maximum összege nem lehetett több a biztosítási jogviszony meglétének kezdeti napján érvényes minimálbér 400 százalékánál, napi bruttó 10.400 forintnál.
A módosítással viszont azok esetében, akik 2011. április 30-át követően válnak keresőképtelenné, a táppénz napi maximuma a minimálbér 200 százalékánál nem lehet több. Akinek nincs biztosítása, de keresőképtelenségét a biztosítási jogviszony megszűnését követő három napon belül megállapítja az orvos, az passzív táppénzre jogosult, amely nem lehet több mint a minimálbér 150 százaléka, vagyis napi bruttó 3.900 forint.
