A magyar-amerikai nagybefektető a Financial Timesban kifejti: az euróválságot általánosságban valutaválságnak szokás tekinteni, ám ez egyben szuverén adósságválság és mindenekelőtt bankválság is.
Az euróövezeti jegybank (EKB) az összes tagország szuverén adósságát kockázatmentesnek tekintette, és egyenlő feltételekkel fogadta be fedezetként. A kereskedelmi bankokat, amelyeknek – a likviditási kritériumok teljesítése végett – kockázatmenetes eszközöket kellett tartaniuk, ez arra ösztönözte, hogy a gyengébb helyzetű tagállamok szuverén adósságából halmozzanak fel, néhány bázispontnyi plusz hozamhoz jutva.
Ez csökkentette a kamatszinteket Portugália, Írország, Görögország, Olaszország és Spanyolország számára, aminek ingatlanpiaci buborék lett a következménye. Mindeközben Németország szorosabbra húzta a nadrágszíjat, hogy finanszírozni tudja a német újraegyesítés költségeit. Soros György szerint mindez széttartó versenyképességi folyamatot és bankválságot eredményezett; ez utóbbi éppen a német bankokat érintette a legerősebben.
Az euróövezeten belüli széttartó folyamatokra nemrégiben londoni hitelminősítői elemzők is felhívták a figyelmet. Soros György keddi cikke szerint az euróválságra kidolgozott megoldás kétsebességű Európát rögzítene, ami az EU politikai kohézióját is veszélyeztetheti. A nagybefektető szerint az EU-ra “krónikus divergencia” időszaka vár, amelyben a többleteket felhalmozó tagországok előretörnek, a deficites országokat pedig lenyomja adósságaik súlya.
Soros György szerint alapvető változtatásokra van szükség. Ezek közül is az egyik legfontosabb – és ezt már a csütörtöki EU-csúcson meg kellene tenni -, hogy az európai pénzügyi stabilitási eszközt a tagállamok mellett a bankrendszerek megmentésére is hozzáférhetővé kell tenni. Ez lehetővé tenné a szuverén adósságátrendezést bankválság előidézése nélkül. A mentőcsomag mérete változatlan maradhat, mivel a bankok újratőkésítésére fordított összegekkel csökkenne a szuverén adósok számára szükséges hitelösszeg.
Soros György szerint emellett – “a pálya kiegyenesítése végett” – a szabályokat betartó országok hitelköltségeiről “le kell szedni” a kockázati prémiumot. Ezt úgy lehet megoldani, hogy a szuverén adósságok zömét eurokötvénnyé alakítják, az egyes országok ezután saját kötvényeket adnának ki kollektív fellépési záradékkal, és csak a maastrichti limitet meghaladó adóssághányadra fizetnének kockázati felárat – áll Soros keddi írásában.
