Valószínűleg nem tudnak eleget a magyar offshore-ozók Az offshore halála című könyvében részletezett nemzetközi változásokról. Mi várhat rájuk a magyar jogi környezetben?
Fájdalom, az utóbbi évek törvényi változásainak következtében nemcsak a fejlettebb országokban, hanem akár Magyarországon is súlyos börtönbüntetésre számíthat az, aki még mindig részt vesz offshore cég felhasználásában, létrehozásában vagy üzemeltetésében. Hiszen, jellemzően még elévülési időn belül, az illető adócsalást és pénzmosást is elkövetett, ráadásul akár bűnszervezetben is. Magyarországnak szinte ugyanaz a lényegi adójoga és a vonatkozó büntetőjoga, mint az OECD- és EU- tagállamoknak. A könyv részletesen bemutatja, hogy súlyos tévedésben van az, aki szerint az offshore cégekkel végzett adótervezést semmi sem tiltja, illetve hogy ezen cégforma a vállalkozás vagy a tőkeáramlás szabadságára hivatkozva a legális adótervezés része lehet.
A mai magyar gyakorlat szerint az offshore hátterű cégek könnyedén indulhatnak közbeszerzéseken, az adóhatóság pedig általában „leáll”, ha valamilyen adóparadicsomból kellene információt szereznie. Ön azonban határozottan úgy fogalmaz: teljesen illegális tevékenységről van szó, így igencsak „bátor” az, aki offshore cég irányítójaként nyugodtan alszik.
Ha valaki semmit sem tudna a nemzetközi és a hazai jogszabályokról, az is könnyen beláthatja: ha az offshore-os adócsökkentés jogszerű lenne, vajon miért kellenek a névleges – nominee – szereplők, azaz miért kell elleplezni a magyar adóalany valódi tulajdonosi és irányító szerepét. Szintén gyanút ébreszthetne egy offshore cég leendő tulajdonosában, hogy talán mégsem lehet teljesen szabályos cégműködtetés, azaz „adótervezés” az, amikor valakinek csak egy postacíme van valamilyen egzotikus szigeten, ahol viszont az adómentesség érdekében nem működhet a cég. (Ezek jellemzően a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény nélküli adóparadicsomi helyszínek.) Valahol viszont működtetnie kell a céget, s ez a hely nyilvánvalóan Magyarország lesz. Ám ezen üzletvezetési hely belföldi adóilletőségűvé teszi a céget, amelynek kötelezettségei megegyeznek egy normál, magyar bejegyzésű társasággal. Az offshore cégek logikusabban gondolkodó tulajdonosai, legalábbis a lelkük mélyén, eddig is érezhették, hogy mindez túl szép ahhoz, hogy igaz, hogy legális legyen!
Az érintettek gyakori érve: amit nem tilt semmi, azt szabad. Tételes hazai jogszabályok is tiltják ezt a fajta adótervezést?
Számos törvényhely tiltja. Mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások szabálytalanul járnak el, ha offshore cégeket használnak.
Ez a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról, illetve az adózás rendjéről szóló törvények – vagyis a könyvben részletezett „adószentháromság” – szakaszaiból egyértelműen látható. Ezek alkotmánybírósági értelmezése is réges-régen megtörtént, így jogértelmezési polémiát sem lehet róluk folytatni. Emiatt sem az osztalékadót, sem az üzletrészek eladásánál jelentkező árfolyamnyereség-adót nem lehet offshore cég bevonásával törvényesen megtakarítani. Ugyanígy adócsalás és pénzmosás az is, amikor valaki egy (privát)banknál vezetett magánszámlájáról az offshore cége számlájára helyezi át értékpapírjait, pénzeszközeit azért, hogy ezzel árfolyamnyereség-adót vagy akár csak kamatadót spóroljon. S mivel minden banknak tudnia kell, hogy ki a végső haszonhúzó – az úgynevezett ultimate beneficial owner – az offshore mögött, ezt pénzmosás gyanúja esetén ki is fogja szolgáltatni a nyomozóhatóságnak. Az adatokat a bankoktól bármikor tömegesen kérheti a nyomozóhatóság, hiszen ehhez pusztán a (politikai) szemléletnek kell megváltoznia, a jogszabályok régóta adottak.
Könyvében arról is ír, hogy a fejlettebb országokban már határozottan fellépnek az offshore gyakorlat ellen.
Ha valaki a könyv Facebook-oldalán vagy a honlapján beleolvas az Előhang néhány oldalas szövegébe, ott nemcsak amerikai, hanem ausztráliai, sőt, kelet-európai konkrét offshore-os „adóoptimalizálást” talál, amelyeknél a szereplők pontosan ugyanazt a gyakorlatot folytatták, mint magyar sorstársaik tízezrei. Az egyik cégvezető a „szokásos” offshore-os „költségszámlákkal” való adóalap-csökkentésért 6,5 évet kapott, a másik magánszemély pusztán csak a kamatadót akarta elkerülni ily módon, amiért 5 évet szabtak ki rá. A harmadik kelet-európai vállalkozásokkal üzletelt, de „elfelejtette” az offshore-t belföldi adóalanynak bejelenteni lakhelyének országában, így nem fizetett adót a cégjövedelemből, emiatt adócsalásért és pénzmosásért vonták felelősségre.
(Kiket büntettek már meg súlyosan offshore cégek alkalmazásáért? Mekkora büntetés és milyen jogszabályok alapján szabható ki ezért Magyarországon? Kiknek érheti meg mégis „offshore-ozni”? Mindezekre a kérdésekre választ talál a Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában.)
