379 326 fő korhatár alatti rokkantnyugdíjas volt 2010-ben – derül ki az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) statisztikáiból.
Ismert már, hogy a februárban bejelentendő megszorítások (szerkezeti reformok, strukturális reformok, Magyarország újjáépítését szolgáló intézkedések) egyike lesz a rokkantnyugdíjazás rendszerének „felülvizsgálata”. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter decemberben arról beszélt, hogy „összesen 420 ezer fő van nálunk rokkantnyugdíjasként nyilvántartva, ám ha mi is az OECD-átlaghoz közelítenénk, számuk 210 ezerre apadna
A hatályos költségvetési törvény jelentős, 279 milliárd forint korhatár alattiaknak járó rokkantsági nyugdíjat irányoz elő – a jogosultak számának visszaszorítása tehát valóban komoly megtakarítást eredményezhet (legalábbis a Nyugdíjbiztosítási Alapon belül).
Nem is kérdéses, hogy munkaképes emberek tömegesen vannak rokkantnyugdíjasként nyilvántartva. A statisztikai adatok is igazolják, hogy a piacgazdasági átalakulást kísérő transzformációs válság hatására a munkaerőpiacról kiszorultak egy része rokkantnyugdíjba menekült – olvasható az Időskori sokszínűség a munkaerőpiacon című GKI-tanulmányban (kutatásvezető: Adler Judit). Az évenkénti új rokkantnyugdíjazási megállapítások aránya 20 százalékponttal emelkedett meg 1990-ben, s bár tendenciájában csökkenést mutat, a 2005-ös adatok még mindig messze nem estek vissza az 1990 előtti idők szintjére – áll a tanulmányban.
Makrogazdasági szempontból igazolhatónak tűnik az „álrokkantnyugdíjasokkal” szembeni szigor, hiszen létükkel pluszkiadást s egyben járulékbevétel-kiesést jelentenek. Csökkentik a munkakínálatot, így a potenciális gazdasági növekedést is.
Ha a számokat viszont közelebbről vizsgáljuk, kiderül: a rokkantnyugdíjasok több mint 80 százaléka 50 év fölötti (a legnépesebb korcsoport az ONYF statisztikája szerint az 1950-1954 között születetteké: 155 177 fő [2010]).
„A magyar munkaerőpiacon 50 év felett szinte lehetetlen elhelyezkedni annak, aki bármely okból elveszítette munkahelyét” – olvasható a már idézett GKI-tanulmányban. A kutatás egyik felmérése szerint a munkaadók 61 százaléka hatéves szakmai gyakorlattal rendelkező munkatársat venne fel a legszívesebben, 24 százaléka a tanulmányaikat éppen befejező személyre szavazna, s a huszonöt éves szakmai gyakorlattal rendelkezőt csak 15 százaléka választaná. A rokkantnyugdíjba vonulás menekülési útvonal az idősödő munkavállalók számára a munkanélküliség elől – állapítja meg a tanulmány.
Látszólag közgazdászi-technokrata indíttatású– és sok liberális közgazda üdvözli is majd – a már a Gyurcsány-csomagban is szereplő költséglefaragó tétel, az „álrokkantak” elleni fellépés (a csomag előtt hatályba lépő rehabilitációs járadék is a rokkantnyugdíjasok számát volt hivatott csökkenteni).
Ennek érdemi, a foglalkoztatást növelő reformként feltüntetése – a fenti adatok tükrében – legalábbis vitatható. Spórolni – nem kétséges – lehet így, ha a szociális ellátásokat is kellően visszavágják (különben aligha). Ennek viszont nyilvánvalóan társadalmi ára van: a szegénység, a nyomor, az egyenlőtlenség és a bűnözés növekedése.
Valójában természetesen nem egy technokrata jellegű, hanem politikai döntésről van szó.Tudatos érték-, pontosabban szavazóbázis-választásról.
Orbán Viktor kiszivárgott beszédében azt mondta: Horn Gyula pragmatikus, taktikus és előrelátó politikus volt, aki hatalmának legfőbb pillérét az inaktívakra építette. Összekacsintott velük, például úgy, hogy nem firtatta a kormány a rokkantnyugdíjasok jogosultságát, ő viszont miniszterelnökként az aktívakra támaszkodott. Orbán szerint azonban Gyurcsány Ferenc felrúgta a Horn Gyula által kötött korábbi hagyományos baloldali egyezményt, amely jogos is volt, de nem kötött új szövetséget másokkal, így Orbán Viktornak szabad tere maradt.
Orbán a kiszivárgott beszédének lényegét – ami a cél- és értékválasztást illeti – nemrégiben nyilvánosan is megerősítette.
