Bár a magyar állampolgárok a szja-törvény értelmében alapvetően belföldi illetőségűnek számítanak, ha külföldön dolgoznak, felmerülhet, hogy Magyarországon kívül is illetőséggel bírónak minősülnek – ismerteti a közleményben Gyuricsku Eszter, a Deloitte adóosztályának igazgatója.
Az ilyen esetekben el kell kerülni, hogy mindkét ország – az összes jövedelme után – megadóztassa a munkavállalót, ehhez viszont már a nemzetközi egyezmények összetett illetőségi szabályait kell alapul venni. Az illetőség megállapítása munkavállalónként egyedi megközelítést igényel.
Ahhoz, hogy egy belföldi illetőségű munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelme a külföldi foglalkoztatás esetén is belföldön maradjon adóztatható, több feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie. Ezek egyike a 183 napot meg nem haladó külföldi tartózkodás, ami a nemzetközi egyezményektől függően adóévre, pénzügyi évre vagy egyéb 12 hónapos időszakra vetítve vizsgálandó.
Egy másik feltétel, hogy ne a munkavégzés országában illetőséggel rendelkező cég térítse (vagy nevében térítsék) a munkavállaló juttatását. Ennek vizsgálata során nem kizárólag a foglalkoztatási költségek viselése meghatározó, mivel döntő lehet például az is, hogy melyik vállalat felelős a munkavállaló munkájáért, biztosítja a munkavállaló számára az eszközöket, kinek tartozik a munkavállaló beszámolási kötelezettséggel stb.
Ha a munkáltató arra a következtetésre jut, hogy a munkavállalónak a munkaviszonyból származó jövedelme után egy másik országban kell adóznia, akkor azt a bérszámfejtési dokumentumokban, év végi igazolásokban és a havi (munkáltatói) bevallásban is jeleznie kell – ismerteti Gyuricsku Eszter.
Így például, ha a magánszemély belföldi illetőségű marad, a külföldön adóztatható munkaviszonyból származó jövedelemét a fenti dokumentumokban és a munkavállaló bevallásában adóterhet nem viselő járandóságként kell elszámolni.
A munkáltatónak természetesen a járulékkötelezettségek jogszabályoknak megfelelő megállapításáról is intézkednie kell, szem előtt tartva, hogy az EU-szabályozás és általában a szociális biztonsági egyezmények – egyes speciális eseteket kivéve – a munkavégzés helyéhez rendelik a járulékfizetést. Ennek következtében az is előfordulhat, hogy egy magyar magánszemély, aki huzamosabb ideig dolgozik külföldön és munkaviszonyból származó jövedelme ott válik adóztathatóvá, a járulékot továbbra is Magyarországon fizeti.
Összetett szabályok vonatkoznak annak megállapítására is, hogy amennyiben a munkavállaló a magyar járulékszabályok hatálya alá tartozik, de a munkavégzés országában adóztathatók a munkaviszonyhoz kapcsolódó juttatásai, mi után kell járulékot fizetni Magyarországon.
A Deloitte szakértője szerint célszerű január 31-ig sort keríteni az adatok feldolgozására, és az igazolások kibocsátásával egyidejűleg a 08-as bevallások önellenőrzésére, mert ebben az esetben még arra is lehetőség van, hogy az esetleges adótúlfizetést a munkáltató visszakérje, és elszámolja alkalmazottjának. Ha a módosításra csak az igazolás kiadását követően kerül sor, akkor az adóhatósághoz bejelentést kell tenni, és az eljárás az adóhatóság határozatával zárul.
