A lap csütörtöki számában megjelenő interjúban a jegybankelnök azt hangsúlyozta, hogy nincs indoka a monetáris lazításnak, amikor az infláció a teljes előrejelzési időszakban a 3 százalékos cél fölött van. A monetáris lazítás ebben a helyzetben nemcsak gazdaságilag lenne káros, de azt is jelentené, hogy az MNB föladja azt a célt, amit számára a törvény előír. “A törvényt persze meg lehet változtatni, de szerintem ahhoz ki kellene lépni az Európai Unióból” – mondta.
Simor szerint a jelenlegi helyzetben egy monetáris lazítást a hazai és a külföldi befektetők úgy értékelnének, hogy nincsen horgony a gazdaságban, gyengülne az árfolyam, és emelkednének a kockázati felárak és így a hosszú távú kamatok. Ennek a gazdaságra gyakorolt szétziláló hatása sokkal nagyobb lenne, mint az az esetleges kamatelőny, amit meg lehetne nyerni – fejtette ki. Valakinek le kell horgonyoznia az inflációs várakozásokat, márpedig az MNB-n kívül erre nincs más szereplő – hangsúlyozta.
Arra a kérdésre, hogy márciusban esetleg olyan emberekkel bővítik a Monetáris Tanácsot, akik “rendkívüli megértést tanúsítanak a kormánypolitika iránt” azt válaszolta: természetesen lehet majd köztük sok mindenben vita, de a lényeget illetően nem. A Monetáris Tanács tagjai a kinevezésük után esküt tesznek az Alkotmányra és a Magyar Köztársaság törvényeire. A jegybanktörvény pedig explicit módon kimondja, hogy mi a Monetáris Tanács dolga – fejtette ki.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a befektetők értékítélete forintban mérhető, és közvetlen kihatása van minden magyar állampolgár életére. Ha az államadósság jelenleg átlagosan 5 százalékos kamata kettő százalékkal emelkedik, az hosszabb távon évente 400 milliárd forinttal növeli a kamatkiadásokat. Márpedig az elmúlt fél évben durván két százalékkal ment fel mind a hosszú távú állampapírok, mind a devizaadósság kamata.
Ha ez tartósan így maradna, amíg a kötvények fokozatosan átárazódnak, akkor ennek ellensúlyozása a költségvetésben olyan nagyságú lenne, mintha minden magyar családtól évente 130 ezer forintot elvennénk, vagy több mint 15 százalékkal csökkentenénk az öregségi nyugdíjakat – mondta.
Drámaian fontos tehát Simor András szerint, hogy a belföldi és a külföldi befektetők mit gondolnak a magyar gazdaságpolitikáról, amit pedig nagymértékben befolyásol a hitelminősítők véleménye.
