2010 októberéig 2500 milliárd forint befizetés érkezett a magánpénztárakba. Ezek a befizetések hiányként jelentkeztek az állami nyugdíjkasszában, amit a már amúgy is komoly költségvetési deficit miatt a kormányok államkötvény-kibocsátással finanszíroztak.
A 2500 milliárd forintnyi adósság kamatterhe 1998 óta összesen 1050 milliárd forint. Így a pénztárak működési költségeinek levonása után a 2500 milliárdnyi járulékbefizetés fennmaradó részének 1050 milliárd forint hozamot kellett volna termelnie ahhoz, hogy a rendszer nemzetgazdasági szinten ne okozzon vagyonvesztést. Ez sajnos nem sikerült. A magánpénztárakban felhalmozott vagyon értéke ma 3050 milliárd forint, azaz mintegy 500 milliárddal kevesebb a járulékbefizetések miatt keletkezett államadósságnál és kamatainál.
A Századvég Gazdaságkutató kitér arra, hogy az 500 milliárd forintos veszteség alapvetően két ok miatt állt elő: egyrészt a magánnyugdíjpénztárak költségeit limitáló szabályozás késve született meg, és túl engedékenynek bizonyult, másrészt a befektetési portfolióra vonatkozó szabályozás a részvénypiacok fellendülésének idején alacsonyan határozta meg a részvényhányadot, majd a részvények arányát éppen a 2008-as pénzügyi válság kitörése előtt kellett a pénztáraknak megemelniük.
A szabályozás tökéletlensége tehát nagyban hozzájárult az alacsony hozamokhoz, és a magas működési költségekkel együtt vezetett az említett 500 milliárdos veszteséghez – derül ki a Századvég elemzéséből.
