A felügyelet összesített értékelése szerint a magyar pénzügyi rendszer működőképességet alapvetően és rövid távon nem fenyegeti veszély, és egy, lassan a pozitív tényezők felé elmozduló összképről lehet beszélni. A felügyelet jelentése azonban rögtön hozzáteszi: „nem elhanyagolható valószínűségű negatív irányú kitérésekkel és alternatív forgatókönyvek” terhelik eme összképet.
A diplomatikus megfogalmazás dermesztő részleteket rejt. A bankoknál a késedelmes portfólió mérete gyorsuló ütemben nőtt, amely akár a helyzet közelgő súlyosbodására utalhat, mert a kis késedelmességű állományok néhány hónap múlva a nem teljesítő állományban tűnhetnek fel – vélik a PSZÁF-nál.
A jelentés arról is beszámol, hogy az átlagosnál gyorsabban romlott a lakossági jelzáloghitelek minősége. 2010. június végén az e körbe tartozó összes szerződés 23%-a késedelmes volt, 8,2%-a, vagyis 105 ezer szerződés pedig 90 napon túli fizetési késedelem miatt nemteljesítőnek minősült. A nemteljesítő szerződések teljes követelésállománya 574 milliárd forintot ért el
Örülnünk kellene a bankrendszer stabilitása szempontjából, hogy a bankok sikerrel terhelik át ügyfeleikre a nemfizető adósaik miatt növekvő hitelkockázati költségeiket – emelkedett a bankok „árrése”, a kamatmarzs, így továbbra is biztosított a szektor jövedelmezősége, legalábbis az átlagot tekintve – kérdés, hogy az ügyfelek felhőtlenül át tudják-e engedni magukat ennek az örömnek. Az átlagos jövedelmezőség ezzel együtt is – jelentős és növekvő szóródás mellett – lényegesen romlott, részben a különadó, és a hatósági fogyasztóvédelmi intézkedések hatásaképp.
A negatívumokat a globális és a hazai gazdaság kedvező kilátásai ellenpontozzák.
A felügyelet a nyugdíjpénztárakról sem állít sok jót: az ismert szabályozással összefüggő kockázatokon túl kiemeli, hogy a nyugdíjpénztárak egy része – különös tekintettel a kötelező jellegű magánpénztárakra – a tagok jelentős része számára esetleg hosszabb távon sem termel megfelelő szintű reálhozamot, melynek következtében majdani járadékellátásának szintje akár jelentősen is elmaradhat a rendszer bevezetésekor hivatalosan sugalmazott mértéktől.
Ennek alátámasztására úgy érvel, hogy egyedül a magánpénztári ág klasszikus portfóliója termelt hajszálnyira pozitív reálhozamot a 2008 első negyedéve eltelt 10 negyedévben. A jelentésből az is kiderül, hogy a magánnyugdíjpénztárak fedezettségi problémájának (azaz van még működési tartalékuk, de nincs folyamatos bevételük a működéhez) egy részét a kormányzat egy most készülő jogszabállyal kívánja megoldani, amely a pénztárakat az új feltételek között is folyamatosan működési forrásokhoz juttatná. A jelentésből kiviláglik, hogy a pénztárak tagszervezési és marketing költségeiket kénytelenek lesznek visszavágni.
