Pontosan mit is vesz el a kormány?
A még hatályos szabályozás szerint minden bejelentett dolgozó munkaadója 24 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot fizet a nagy közös állami nyugdíjkasszába. Tévesen meg szokás kérdezni, hogy vajon az állam jól gazdálkodik-e a befolyó nyugdíjjárulékkal. Nem gazdálkodik vele sehogy, mert azonnal kifizeti a nyugdíjasoknak – ez a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer lényege.
Ezen túl a dolgozók bruttó bérük 9,5 százalékát nyugdíjra fordítják. Aki nem tagja egyetlen magánnyugdíjpénztárnak sem, az a teljes összeget a fenti közös kalapba fizeti, aki viszont tag, az a közösbe mindössze 1,5 százalékot fizet, a fennmaradó 8 százalékot pedig a kiválasztott magánpénztár kapja.
Ez utóbbi – 2,8 millió dolgozó bruttó bérének 8 százaléka – eddig úgy jutott el a 18 pénztárhoz, hogy azokat is az APEH szedte be, majd utalta tovább a megfelelő helyre. A második gazdasági akcióterv ezt a továbbutalást szüntette be, egyelőre november elsejétől, 14 hónapra.
A kormány indoklása szerint erre azért van szükség, mert a továbbutalt összeget – havi 30 milliárd forintot – eddig az állam kipótolta, mert különben a nyugdíjak kifizetésére nem jutott volna elég pénz. Most viszont az állam szegény, viszont alacsonyan akarja tartani a büdzsé hiányát, így nem kívánja hónapról hónapra kipótolni a közös nyugdíjkasszát.
A spórolásról szóló első érvek után a kormányfő ideológiai támadásba lendült a magánnyugdíjpénztárak ellen, amikor közölte: nincs garancia arra, hogy ezek az intézmények tényleg nyugdíjat fizetnek majd, és senkit sem lehet kötelezni arra, hogy tőzsdére – rulettasztalra – vigye a pénzét.
Tényleg kaszinóznak?
Rövid válasz: ha a tőzsdét kaszinónak tekintjük, akkor a pénztártagok többsége a megtakarítása többségével igen.
Részletezve a helyzet bonyolultabb. A régebbi gyakorlat szerint a pénztárak vagyonuk 80-90 százalékát állampapírban, tehát biztos befektetésben tartották. Csakhogy a törvényi szabályozás megváltozott, és 2009 elejétől három portfólióba sorolták a tagok megtakarításait (több jelentős pénztár már 2007-től átállt erre a rendszerre).
A klasszikus portfóliót választók megtakarításaik legfeljebb 10 százalékát tartják részvényekben, a többi állampapírokban kamatozik. A kiegyensúlyozott portfóliót választók pénzük legfeljebb 40, legalább 10 százalékát tarthatják részvényben, ingatlanalapok papírjai maximum 10, kockázati tőkealapoké pedig legfeljebb 3 százalék lehet a portfólióban. A növekedési portfóliót választók megtakarításaik legalább 40 százalékát részvényekben tartják, ingatlanalapban a pénz legfeljebb 20, kockázati tőkealapban pedig legfeljebb 5 százaléka pihenhet/dolgozhat.
Ha ön nem választott a portfóliók között, nincs egyedül. A magán-nyugdíjpénztári tagok elenyésző hányada döntött befektetéseiről, aki nem élt a lehetőséggel, azt besorolták. Aki belépésekor öt éven belül elérte a nyugdíjkorhatárt, annak a klasszikus portfólió, akinek több mint öt, de kevesebb, mint tizenöt éve volt a nyugdíjig, annak a kiegyensúlyozott portfólió, a többieknek a növekedési portfólió jutott. Mivel a nyugdíjpénztári tagság zöme fiatal, ráadásul az idősebbek már többször vissza is léphettek az állami nyugdíjrendszerbe, a szabályokból az következik, hogy a pénztártagok nagy többsége a növekedési portfólióban tartja megtakarítását és intenzíven tőzsdézik.
A Stabilitás Pénztárszövetség (az összes magánpénztárat tömörítő érdekvédelmi szervezet) szerint szó sincs kaszinózásról. A pénztártagok megtakarításai nem a magánbefektetők zsebébe, hanem egyénileg vezetett számláira vándorolnak. Ezen túl a befektetéseket a PSZÁF rendszeresen ellenőrzi, a befektetések hozamát a Pénztárak Garancia Alapja szavatolja, amely biztosítja, hogy a teljes felhalmozási időszak alatt a tagi befizetések az inflációval megegyező hozamot garantáltan megőrizzék.
Tényleg rosszul fialtatják a pénzt?
A magánnyugdíjpénztárak összesen 2700 milliárd forintos vagyont kezelnek. Összevetésként: az államháztartás kiadási főösszege idén nagyjából 13 000 milliárd forint, vagyis idén minden csatornán együttvéve ennyit költ a magyar állam.
2008-ban a válság miatt a magánnyugdíjpénztárak átlagosan 20 százalék körüli negatív hozamot értek el, vagyis vagyonuk, a tagok megtakarításainak ötödét elveszítették. Ezt a tavalyi év némileg kompenzálta, a klasszikus portfólióban kezelt vagyon értéke 12,11, a kiegyensúlyozott portfólióban lévőé 17,75, a növekedési portfólióban kezelté pedig 25,95 százalékkal nőtt.
A legalább 10 éve működő nyugdíjpénztárak által kezelt 51 portfólióból a 2000 és 2009 közötti tízéves átlaghozam 45 portfóliónál meghaladta az infláció mértékét, ebből 17 portfólió éves reálhozama 1-2 százalék közötti mértékű, 13 portfólió reálhozama pedig az évi 2 százaléknál is nagyobb volt – olvasható a Stabilitás Pénztárszövetség közleményében. A veszteséges portfóliók birtokosait nyilván a szavatolt, inflációval megegyező hozam vigasztalja – tesszük hozzá mi.
De jó-e a kétszázalékos reálhozam? – hangzik a következő kérdés. Nem. Bár részvényportfóliót részvényportfólióval szokás összevetni, azért leírjuk: közgazdasági alapvetés, hogy a hozamokat a jegybanki alapkamathoz, illetve a tankönyvi esetben ehhez igazodó állampapír-piaci hozamokhoz kell igazítani. Az elmúlt években pedig ez utóbbi hozamok jócskán, nem csak 2 százalékkal meghaladták az infláció szintjét, vagyis ha minden pénztártag csak bombabiztos állampapírt vásárolt volna, most jobban állna anyagilag. Tegyük azonban gyorsan hozzá, hogy befektetéseknél mindig utólag okos az ember, és a múltbeli hozamokból nem lehet következtetni a jövőbeliekre.
Gyakori kritika még a magánpénztárakkal szemben, hogy tagjaik megtakarításából túl sokat költenek működésükre, vagyis saját magukra. Ezt a számot a pénztárak évente közlik, mindenki maga döntse el, hogy soknak vagy megfelelőnek találja-e.
Jogos aggodalmak
A kormány ígérte, de eddig egy szót sem szólt arról, miként kompenzálja majd a pénztártagokat, akik elesnek a következő 14 hónap megtakarításaitól.
Szintén érdekes kérdés, hogy mi történik majd a befizetések örökölhetőségével. A magánpénztárak vitathatatlan előnye a közös állami nyugdíjkasszával szemben ugyanis az, hogy az előtakarékoskodó halála esetén örökösei megkapják a megtakarításokat, míg az állami rendszer kockázatközösség, vagyis ha a biztosított nyugdíjba vonulása előtt meghal, örökösei semmit nem látnak az általa akár 40 éven keresztül befizetett járulékból.
Ki mit lép most?
A magán-nyugdíjpénztári rendszer jövőjéről és az újabb válságadókkal sújtott szektorok (kiskereskedelem, energetika, távközlés) lehetséges válaszlépéseiről olvashat bővebben a csütörtökön utcára kerülő Figyelőben!
