Az aktuális tőzsdei tanácsadó anyagok most éppen szerte a világon arról értekeznek, hogy bármi lehet, alapvetően a recesszió utáni kilábalást mutatják a vállalati nyereségek, ugyanakkor a globális kamatemelési hullám veszélye fenyeget.
Ha ezt lefordítjuk arra, hogy mi várható, akkor a tanácsadó széttárja a karját és elmondja: alapvetően „oldalazás”, de van némi esélye az emelkedésnek, igaz a zuhanásnak is. Nesze semmi, fogd meg jól! Bár az fn.hu is szeretné egyes kockázatokra felhívni a figyelmet, de azért viszonylag határozottan jelezni szeretnénk: jó beszállási pontot élünk meg éppen.
Minden drágulhat
Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója szerint az aktuális helyzetben éppen a makrogazdasági problémák vezethetnek általános dráguláshoz. Hogyan is lehetséges ez? A fejlett és a fejlődő világ is komoly költségvetési romlással küzd. Átlagosan 6,5 százalékkal magasabb a világon az átlagos deficit, mint a fenntarthatónak gondolt szint.
Vannak nagyon rossz tanulók, mint például a spanyol, az ír, a japán, az angol vagy éppen az amerikai nebuló, és vannak e tekintetben eminensek, így a finn, az új-zélandi, a német, vagy éppen dán fegyelem példaértékű. A hiányjelenségek mellett mindenhol figyelni kell a pénzügyi stabilizációra, illetve a nyugdíjrendszerek finanszírozhatatlanságára is.
Nagy a kockázata annak, hogy visszaeshet a gazdaság, éppen ezért sokan készen állnak arra, hogy továbbra is stimulusokkal igyekezzenek előrerugdosni a gazdaságot. Befolyása miatt elsősorban az amerikai FED hozzáállása a lényeges, amely hosszabb lejáratú amerikai állampapírokat tervez visszavásárolni, ezt a közgazdászok mennyiségi lazításnak nevezik, egyszerűbben ez a pénzpumpa.
Vagyis sok készpénz kerül a gazdaságba, ami aztán helyet keres magának a tőkepiacokon, az árupiacokon és az ingatlanpiacon. Az Egyesült Államok mellett Japán is készen áll arra, hogy a pénznyomtatás eszközéhez nyúljon, márpedig ez egy olyan áldott állapothoz vezethet, amikor mindenféle piac egyszerre drágul, beindulhat az egységes tőkepiaci lufifújás, a veszélyes kamatemelések pedig arrébb tolódnak.
Fundamentumok
A lufit persze akkor érdemes nagyra fújni, ha nem pukkad ki azonnal, vagyis ha megvannak azok a gazdasági fundamentumok, amelyek mellett érdemes stimulusokat adni. A gazdasági növekedést jelző számok még ma is vegyesek, például a világgazdaság korábbi első számú motorja, az amerikai lakossági fogyasztás még mindig visszafogott, de egy rakás mutató, főleg az egyes országok ipari termelésadatai már intenzíven nőnek.
Mi itt a régióban különösen lelkesen fogadjuk a német híreket, de a realitáshoz hozzátartozik, hogy Németország még csak távolról közelít a válság előtti szintekhez, miközben sok fejlődő piac már rég elhagyta a három évvel ezelőtti teljesítményét. Horváth István, a K&H Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója szerint a helyzet ma már valóban inkább derűlátásra ad okot, mint fél éve, hiszen az ipari termelés szerte a világon nő, ugyanakkor vannak nyitott kérdések: hogyan viselkednek a végfogyasztók, az ő magatartásuk is indokolja-e az optimizmust?
Mi lesz az eurózóna nagy problematikájával, az óriási adósságokkal? Sikeresnek bizonyul-e a nagy kísérlet, vagyis a pénzügyi válságkezelés? Mindegyik kérdésnek rövidebb-hosszabb történelme van már, de sokkal nem lettünk okosabbak.
Adósságkezelés
Valóban, az államadósság-szintekkel valamit kezdeni kell. Különösen a fejlett országokban, ahol már az állományok átlagosan is meghaladják az éves GDP 100 százalékát – véli Duronelly Péter.
Ráadásul az adósságprobléma nemcsak az államokat érinti, hanem a lakosság és a vállalati szektor is mindenhol jelentősen el van adósodva. Ami pedig a történelmi tapasztalatokat illeti, sokszor, sokaknak sikerült már a nagy államadósságokat csökkenteni, támogató az államháztartás pozitív elsődleges egyenlege, a gazdasági növekedés, de a leggyorsabban az infláció segít, az adósságok elinflálhatók.
Annak már elsősorban történelmi okai vannak, hogy az Egyesült Államokban, ahol a nagy gazdasági világválság idején nem az infláció, hanem a recesszió okozott veszedelmet, nem is félnek annyira az inflációtól, mint például Németországban, ahol az I. világháború után éppen a hiperinfláció vezetett kaotikus gazdasági és politikai következményekhez.
Múlt és jövő
Hogyan kapcsolódnak össze a fenti fejtegetések? Vagyis mi köze a pénzpumpának az adósságok lebontásához? Ha a sok bepumpált pénz csak pang a világgazdaság rendszereiben, akkor nemcsak a tőkepiaci árakat, de a reálgazdasági árakat is megemelheti, azaz nagyobb globális infláció lehet.
Eközben az egyes országok nemcsak az infláció ellen harcolnak, de versenyképességük megőrzése, javítása miatt a legtöbben a saját devizájuk leértékelésén is dolgoznak (a japánok például kifejezetten agresszíven).
Hazai ügyek
Magyarország sajnos nehéz helyzetben van, hiszen teljesítményünk alapján a fejlődő országok közé sorolódunk, de a fejlett világ gondjaival, elsősorban adósságproblematikájával mi is küzdünk. Ráadásul csapdahelyzetben is vagyunk, a nagy versenyképességi küzdelemben helyt kell állnunk, de a devizahitelesek és a bankrendszer kockázatai miatt az amúgy versenyképesség-javító forintgyengülésnek sem örülhetünk önfeledten (az utóbbi napokban ugyan egy árnyalatnyit erősödött).
Sőt, a forintgyengülésnek vannak kifejezetten negatív olvasatai is, hiszen a közelmúltban úgy gyengült a forint, hogy a külkereskedelmi egyenlegünk éppen pozitív (sajnos nem az export szárnyalása miatt, hanem a fogyasztás és így az import csökkenése miatt). Tőke újabban nem nagyon jön be az országba és a devizában történő eladósodás, amúgy örvendetes (részben adminisztratív) csökkenése miatt a bankok is több forintot adnak el, mint amennyit vesznek.
Szerencsére eddig azért a nagyon drasztikus forgatókönyvek nem valósultak meg, de mindenképpen figyelmeztető, hogy a nagy hitelminősítőknél már csak néhány kategóriával vagyunk a bóvli fölé sorolva. Lehet ugyan a hitelminősítőket szidni, de egyelőre nincs helyettük más, és sok intézményi befektetőnek a hitelminősítők ajánlásaihoz van kötve a befektetési politikája – mondta Duronelly Péter.
Akárhogyan is, ha lesz globális pénzpumpa, lesz magyar áremelkedés is, ugyanakkor érdemes a világszintű kockázatokat is számba venni. Szántó András, az Equilor Befektetési Zrt. devizaüzletágának igazgatója szerint a korábbi mesterséges gazdaságélénkítések óhatatlanul kifutnak, ami lassíthatja a fejlett piacok gazdaságait, a rossz ütemű kivonulás akár recessziót is okozhat. Mindez persze a tőzsdéken is pánikreakciókhoz, intenzív profitrealizáláshoz vezethet.
Vételi helyzet, kockázatokkal
A sokféle szempont figyelembe vétele után se feledkezzünk meg a legfontosabb állításról: a részvénypiacok ígéretesek, a vállalati profitok újra felfelé indultak és az előrejelző profitbecslések alapján az emelkedés csak gyorsul, mégpedig egy olyan környezetben, amikor alapvetően kifejezetten olcsók a részvények. Ez pedig vételi szituáció, csak éppen kockázatokkal.
A részvénypiaci vásárlásokat mindig hosszabb időtávra, jellemzően legalább öt évre ajánlják a befektetési szakemberek, most a részvényvásárlások idején érdemes azt a formabontó figyelmeztetést is elmondani, hogy vegyél, de figyeld a jeleket, mert lehet, hogy csak rövid távra érdemes venni, és igen hamar érdemes lesz kiszállni!
4 piac – 4 magyar blue chip
Mi mondható el a legfontosabb részvénypiacokról, illetve a legfontosabb hazai részvényekről egy bővített mondatban? Gyorselemzés, amelynél az Equilor Befektetési Zrt. helyzetértékelésére támaszkodtunk!
Gazdasági övezetek
1) Egyesült Államok
Rövid távon a FED tovább javíthatja a tőkepiaci keresletet az ösztönző pénzpumpálásával, de egyszer kifulladnak az ösztönzők, ha addig nem válik önjáróvá a gazdaság, nem lesz piaci alapú kereslet, nagyot pukkanhat a buborék!
2) Európai Unió
Vannak ugyan jól teljesítő gazdaságok, de az országok zömében adósságkonszolidációval és hiánylefaragással foglalkoznak, ezek pedig nem éppen keresletösztönző folyamatok, még szerencse, hogy nyomottak az eszközárak!
3) Japán
A japán gazdaságpolitika kétségbeesetten igyekszik keresletet élénkíteni és jent gyengíteni, de vélhetően nem most fog megfordulni a japán tőkepiac több évtizedes alulteljesítő trendje.
4) Kína
Miközben újra bődületes a kínai gazdasági növekedés, két nagy veszély is leselkedik a részvényárakra, az „első kínai ingatlanlufi” kipukkanása, illetve a várható kamatemelés, amely az osztalékpapírok árfolyamára különösen veszélyes.
Magyar blue chipek
1) OTP
Banki különadó, befagyasztott devizahitelezés, erős svájci frank, romló lakossági hitelportfólió – rengeteg pofon éri a magyar bankokat, ugyanakkor innen szép nyerni, és az OTP – biztonságos működése, stabilitása miatt – akár relatív nyertese is lehet a folyamatoknak.
2) Mol
Bizonytalanságot jelent ugyan a kormánypárt által belengetett energetikai különadó, a Szurgut pakettje, és Horvátországban is érik támadások a társaságot, de mivel a fundamentumok mind az olajpiacon, mind a Mol folyamataiban alapvetően pozitívak, így az összkép mégis biztató.
3) Magyar Telekom
Különadót a távközlési cégek is kaphatnak, ráadásul a Magyar Telekom vélhetően csúnya amerikai büntetés („egyezség”) megfizetése előtt áll, az évről évre kieső hagyományos árbevételi elemeket sem könnyű a modernebb szolgáltatások értékesítéséből pótolni, ugyanakkor az alacsonyabb kamatszint mellett felértékelődik az osztalékfizető képesség.
4) Richter Gedeon
A társaság határozottan nyertese a gyenge forintnak, ugyanakkor a részvény már ma is magasan árazott, a cég saját molekulafejlesztésének sikere vagy bukása egyszerre jelent nagy lehetőséget és nagy árfolyamkockázatot is.
