A magyar kormány és az IMF–Európai Bizottság tandem tárgyalásai múlt hétvégén megszakadtak, a nemzetközi küldöttség a tervezett hétfői zárás előtt már szombaton el is utazott Budapestről – ennyi a tény, és igen széles a történtek értelmezési tartománya. Nézzük meg a három szereplő, az IMF, az Európai Bizottság és a magyar kormány szempontjából a történteket!
IMF-érdekek
Az IMF-nek fontos a magyar hitel sikere. A 2008-ban felgyorsuló globális pénzügyi válság lehetőséget adott az IMF szerepének újradefiniálására. Újra értelmes tartalommal lehetett feltölteni az ázsiai válság óta kicsit tévelygő szupranacionális szervezetet. A magyar hitel az egyik legelső és az egyik legnagyobb válsághitel volt, mindenképpen abban érdekelt a szervezet, hogy célt érjen a küldetés. Forrásaink szerint az IMF-fel könnyebb is lett volna megegyezni, sőt azóta üzentek, ha hívják őket, visszaülnek az asztalhoz.
Igaz, az IMF eszköztárából egyáltalán nem hiányzik a tárgyalások megszakítása. Előfordult ez korábban többször Magyarországon is, csak régebben a tárgyalások a jelenleginél is kevésbé voltak nyilvánosak, így ez nem kerülhetett a médiafigyelem középpontjába.
A bankadó, illetve a kormányzati tárgyalóoldal kompromisszumképtelensége azért biztosan fájt az IMF-nek, igen erős nemzetközi banklobbi támadta a szervezetnél a bankok megsarcolását.
Uniós nézőpont
Karcosabb volt az Európai Bizottság képviselőinek hozzáállása. Az unió nem szeretné a hiánycélokat fellazítani, a görög válság óta különösen érzékeny a laza fiskális politikára. 2004 óta vagyunk túlzotthiány-eljárásban, márpedig az EU-val szembeni makrogazdasági vállalások mögött nemcsak egy kézrázás van, hanem komoly jogi procedúra, ami akkor is igaz, ha lehet, hogy mostanában senki nem tartja be a vállalásait. A bankadó az uniónál sem talált túlzottan jó fogadtatásra.
Állítólag a legmagasabb német politikai körök is rosszallották, hogy közvetve a német állam különadót fizet a magyar államnak. A gondolatmenet szerint a közvetve német állami tulajdonban levő MKB-t a német állam feltőkésítette, mire a magyar állam csökkenti a bank tőkeerejét a különadó kivetésével.
Szűk ösvényen a kormány
A magyar kormány tárgyalói nagyon alacsony mozgástérrel érkeztek, és Orbán Viktor látványosan távol is tartotta magát az ügytől (úgy tudjuk ezt az IMF sérelmezte is, és a Matolcsy György vezette küldöttség mellett igyekezett más jobboldali politikusokkal is kapcsolatokat felvenni). A kormány rendkívül keskeny ösvényen próbált haladni, egyik oldalról a szavazóinak próbált megfelelni, véletlenül se kelljen az önkormányzati választások előtt durvább kiadáscsökkentést bejelenteni, és „a Zemberektől” pénzt elvenni. A másik oldalról azonban igyekeztek az IMF-szerződésnek is megfelelni és a 2010-es hiánycélt tartani.
A megoldás a bankadó lett, amely a megszorításokat úgy váltotta volna ki, hogy az intézkedés népszerű is, egyenlegjavító is, csak éppen az IMF szerint mégsem megfelelő. A kormányt talán meglephette az IMF reakciója, eddig azt hihette, hogy az IMF csak a végszámok teljesítését kéri, a módszertanba nem szól bele. Utólag Orbán Viktor is megszólalt, és éppen ezt hangsúlyozta: tartjuk a hiányt, a módszert tessék ránk bízni!
A magyar kormány ugyanakkor a látványosan negatív nemzetközi következményeket aligha így akarta, de mozgástere nem volt sok. Végül úgy döntött, hogy vállalja azt a kockázatot, hogy a piacok, a forint, a kamatok miként fogadják el a mosolyszünetet. A finanszírozásból nem hiányzik most az IMF-forrás, a kockázat az, hogy nagyon megdrágul az adósságfinanszírozás és a devizahitelesek törlesztőrészletei megint elszállnak.
Vadabb feltételezések szerint az önkormányzati választásokon sok helyen már nem az MSZP-től, hanem a Jobbiktól kell szavazatokat szerezni, ebben a szavazatgyűjtő játékban még jól is jött a magyar érdekek melletti harcias kiállás a csúnya nemzetközi pénzügyi szervezetek ellen, azokat ugyanis aligha kedveli a Jobbik és a Fidesz között ingázó szavazó.
Hogyan tovább?
Mi lehet ebben a forgatókönyvben a jövő? Az álmos nyárban remélhetőleg különösebben nem büntetnek meg minket a piacok, szeptember végén visszajönnek az IMF-delegáltak, október 3-án lezajlik az önkormányzati választás, addig eltárgyalgatnak a felek, és utána direkt belföldi kockázat nélkül be lehet jelenteni már népszerűtlenebb intézkedéseket is.
Ezen optimista olvasat szerint nem történt nagy katasztrófa, Romániában is elmentek az IMF-es fiúk, volt is lejgyengülés, aztán hamar visszajött az árfolyam, no meg a delegáció is. Talán még a tárgyalások megszakadása is túlzó kifejezés, ez a forduló nem zárult le, de nem arról van szó, hogy többé ne állnának szóba a felek.
Amire azonban igazán nincsen magyarázat, ha az elbagatellizáló gondolatmenetet követjük, hogy miért kellett a kirakatszerű korai távozás. Akinek lejár a 10 éves börtönbüntetése, nem szokott az utolsó héten szökést kockáztatni. A piacok idegesek, az IMF-nek és az EU-nak is a nyugalom az elemi érdeke, miért hívták fel a figyelmet a nézetkülönbségre?
Megtehették volna, hogy maradnak hétfőig, majd a sajtótájékoztatón bejelentik, hogy ez a forduló sikertelen volt. Nem olyan egyszerű átíratni a repülőjegyeket, még egy estét biztosan el lehetett volna tölteni Budapesten, az idő is enyhült, olyan kellemes ilyenkor a Liszt Ferenc tér. Az elutazásnak biztosan üzenetértéke volt, vagy nekünk, vagy akár az IMF-fel és a bizottsággal tárgyalásban levő országoknak, tessék minket komolyan venni!
A piac a lényeg
Az igazi kérdés az maradt, hogy a piacon hogyan lehet átvészelni a szeptemberig tartó időszakot? Követelnek-e a piacok valami megnyugtató hírt, vagy „elvannak” és feldolgozzák a lezajlott csörtéket? Azt minden felelős tárgyalófél hangsúlyozza, hogy semmi közvetlen következménye nincsen az elutazásnak, Magyarország finanszírozása rendben van, a kérdés csak az, hogy így is marad-e.
A görög összehasonlítás soha sem szerencsés, de arra azért érdemes emlékeznünk, hogy a hatalmas pénzügyi mentőakciót Athén esetében is az kényszerítette ki, hogy a piaci oldalról ellehetetlenült az ország finanszírozása, ezt mindenképpen el kellene kerülni.
A harmadik jel
A nagy lendülettel induló kormány itthon halad, mint kés a vajban, nemzetközi terepről azonban harmadszor kap erős figyelmeztetést, Orbán Viktor brüsszeli tárgyalásai, illetve Kósa Lajos és Szíjjártó Péter államcsőd-nyilatkozatai után az IMF-delegáció elutazása volt a harmadik nemzetközi figyelmeztetés.
A szerencsétlen nyilatkozatokkal ellentétben most nem „bénázás” folyt, hanem egy nagyon beszorított helyzetben tudatos döntés született. Az önkormányzati választás után az egyik satu szorítása enyhül. Addig meglátjuk mi lesz a bankadóval, hogyan alakulnak az egyéb költségvetési feltételek. Szerencsés esetben a megszorítások megúszhatók, de ha ősszel megszorítás szükséges, akkor már lépni kell!
