Mit hoz Orbán Viktor 29 pontja? Már a kérdésfeltevésem is rossz! Jobb kérdés, hogy mit hozhat, hiszen sok a csak irányt jelző, és nem számszerűsíthető intézkedést jelentő tétel. Megpróbáltam csoportokba szedni a pontokat, hátha könnyebb így eligazodni:
I. Szimbolikus lépések. Ameddig az arányuk nem aggasztó, gyakorló vezetőként nem vetem senki szemére, magam is élek ezekkel az eszközökkel. Az ismert menedzsmentguruk közül például Jack Welch, a GE volt elnöke hangsúlyozta sokszor az ilyen lépések fontosságát. A pontok közel harmada ide sorolható: 4, 5, 9, 18, 19, 22, 23, 27, 28, 29.
II. A vállalkozások helyzetének pénzügyi könnyítése:
* kifejezetten kisvállalkozásoknak: 1, 12, 13, 27
* minden cégnek: 3, 5
III. A magánszemélyek pénzügyi helyzetét befolyásoló lépések:
2
IV. Adminisztráció csökkentése, eddigi rossz szabályok optimalizálása: 3, 7, 8, 9, 10, 14, 15, 16, 17 (utóbbi 4 indirekt módon)
V. Cseppfolyós, részleteiben nem definiált pontok: 2, 6, 11, 13, 20, 24, 28
Akár fontos lépéseket is jelenthetnek, de lehet, hogy csak kozmetikai változásokra telik végül. Amikor majd kiderülnek a részletek, eldönthető, hogy a I. (szimbolikus), vagy a II-es (vállalkozások életét érdemben megkönnyítő), ill. a III-as (magánszemélyek életét megkönnyítő) kategóriába kerülnek végül.
VI: a legnagyobb tétel, rendszeren kívüli elemként: 25, bankadó
Pontok részletesen
Lakatos Péter alább a pontok többségéről kifejti véleményét; ha lejjebb görget, kiderül, melyik konkrét intézkedéseket sorolta be szerzőnk az egyes kategóriákba.
Mielőtt értékelném a csomag egészét, az alábbiakban néhány ponthoz megjegyzéseket fűztem, amelyekből kiderül: mit mond egy vállalatvezetőnek a 29 pont.
1. A kedvezményes, 10 százalékos társasági adót a mostani 50 millió helyett 500 millió forintos adóalapig lehet igénybe venni.
Ezzel minden cég élhet, de praktikusan leginkább a kis- és középvállalkozásoknak kedvez, hiszen így profitjuk teljes vagy majdnem teljes összegéből kellene csak 10 százalékot befizetni az államkasszába a most hatályos 19 százalékkal szemben. Még egy ilyen egyszerűnek tűnő szabálynál is a részletekben van az a bizonyos ördög. Most is lehet 50 milliós árbevételig kedvezményesen adózni, de ahhoz számos feltételnek kell megfelelni; ilyen például az, hogy a létszám nem csökkenhet. Ha ez a feltétel megmarad, akkor egy nyereséges szoftvercég ezután még inkább külsőst fog számlával alkalmazni munkaszerződés helyett, nehogy dupla adót kelljen fizetnie, ha elküld 3 embert. Más: egy 2 milliárdos nyereségű céget nem érdemes 40 részre bontani ezért a kedvezményért. De négyfelé bontani évi 200 millióért már igen.
2. Egykulcsos családi adózás bevezetése két év alatt; a végére 1,3 millió embert bevonnak a közteherviselésbe, az átállás fokozatos lesz, és figyelembe veszi a teherbíró-képességet. Az adókulcs már jövőre 16 százalékos lesz a személyijövedelemadó-rendszerben.
Az átmenet ma még nem ismert szabályai és a család figyelembevételének módja alapján lehet csak megítélni majd a valós hatást. Átmenet nélkül – feltéve, hogy az alacsony jövedelműek esetén a nettó jövedelemcsökkenést a munkáltatónak kell béremeléssel ellensúlyoznia (ráadásul az emelt bérre fizetve a járulékokat), 220 000 forint havi bérig kell a vállalatoknak a zsebükbe nyúlniuk. Amit a közgazdászok a szegényektől a középosztály felé történő jövedelemátcsoportosításnak hívnak, az ebben az esetben azt jelenti, hogy a 220 ezer forintnál többet keresők jobban járnak, hiszen valószínűleg nem csökkenti a bérüket a munkaadó, míg az alacsony jövedelműek foglalkoztatása drágább lesz.
A minimálbér-emelés ennek a folyamatnak a része lesz, de a minimálbér majdnem háromszorosáig növekszik a munkaadók költsége. (Két megjegyzés: egyrészt a valóban a minimálbér háromszorosánál kevesebbet termelő munkahelyek megtartása, illetve teremtése válik nehezebbé, mintegy polgári áldozatként a szürkén/feketén fizetett magasabb jövedelmek adófizetési készségének emeléséért és a középosztály munkahelyeinek versenyképes adózásáért vívott háborúban. Másrészt minden statisztika azt mutatja, hogy a megteremtendő egymillió munkahely – elfogadva, hogy ennek a fele megszűnőket pótol, és a másik fele növeli csak az aktivitási rátát – jelentős részének a létező munkaerőbázis miatt a most “büntetett” 220 000 forint alatti kategóriában kell megvalósulnia. Egyszerűbben fogalmazva: szabad munkaerő a következő 10 évben – amíg a remélt reformok az oktatásban és a szakképzésben nem mutatják hatásukat – pont abban a kategóriában lesz, ahol drágulni fog a munkaerő költsége.)
3. Tíz kis adót eltörölnek egy mozdulattal. Megszűnik a vízkészlet-gazdálkodási járulék, az erdővédelmi járulék, a bérfőzési szeszadó, a tv-készülékek üzembentartási-díja, az épület utáni idegenforgalmi adó, a vállalkozók kommunális adója, az öröklési illeték egyenes ági öröklés esetén, a nagy teljesítményű személygépkocsik, vízi járművek, légi járművek adója, a vízgazdálkodási termelői érdekeltségi hozzájárulás, az ajándékozási illeték egyenes ági rokonság esetén.
Pozitív, különösen, ha párhuzamosan azokat a hivatalokat is egyelik, akik eddig ezeket a közpénzeket felélték.
4. Bevezetik az adózáson kívüli jövedelem fogalmát: ha valaki más embernek ad munkát, például saját háza körül, akkor ebben a viszonylatban nem kell semmilyen közterhet fizetnie. Ezek legnagyobb többsége után ma sem fizetünk adót. A munkát végzőknek továbbra is maguknak kell gondoskodniuk a tb-befizetésükről.
Arra lehet jó ez az intézkedés, hogy sikerüljön feltérképezni az ilyen jövedelemáramokat, (tehát regisztrálni kell, de adót fizetni nem), és ezen “kataszter” alapján később adóztathatóvá válik ez a csatorna is. Analógia erre a “nullás” MÁV- és Volán-jegyek – helyeselhető – bevezetése.
5. Az egyenes ági rokonok közötti öröklés, ajándékozás illeték- és adómentes lesz.
Az intézkedés a sokszor túlzottnak gondolt, de világszinten elmaradt vagyonkumulációt segíti. (Magyarországon kiemelkedően alacsony a vagyonok jövedelmekhez viszonyított mértéke). Az intézkedés része a 10 kis adó eltörlésének (3. Pont)
6. Egy, kettő, három gyerek után is lesz valamilyen kedvezmény, könnyítés, de annak összege évről évre derül ki, attól függően, mennyi pénz jut rá a költségvetésből.
Ez az egyébként nemes gondolat a fontos célként megfogalmazott kiszámíthatósággal igencsak hadilábon áll. Gyereket azért több évre tervez az ember…..
7. Beruházási engedélyeknél 51 fajta van most, ez túlságosan sok, mérséklik. Hurrá.
8. Az egyszerűsített alkalmi munkavállalás szabályainál visszatérnek a régire, és hozzálátnak új szabályok kidolgozásához. Ingatlan-bérbeadásnál a bérbeadónak ne kelljen vállalkozóvá válnia, ezt el kívánják érni.
Ma sem kell vállalkozóvá válni, adószámot kell kérni. Miután ezen magam is túlestem, megerősíthetem, hogy ez a procedúra a leggördülékenyebbek közé tartozik a magyar bürokráciában.
9. Gyümölcspálinkát lehessen engedély nélkül főzni.
10. Áfamentes lesz az adományozás. Hurrá.
11. Kistermelők értékesítési, termelési feltételeit jelentősen javítják.
12. Széchenyikártya-programot szélesítik, beruházásra és pályázati önerőre is igénybe lehessen venni a pénzt, 50 millió forintig felemelik az igényelhető összeget.
13. Az uniós források radikális átrendezése a kkv-k számára.
Emlékeim szerint az uniós források legnagyobb hányada kiemelt közösségi projektek (oktatás, egészségügy, infrastruktúra, önkormányzati fejlesztések) fordítódik. Nem világos, hogy a vállalkozásokra fordított pénzek aránya nő vagy a nagyobb cégektől csoportosítják-e át a kisebbekhez. Ha az előbbi történik, az értékrendi kérdés, ha az utóbbi, akkor tudomásom szerint igen kicsi a mozgástér (az igazán nagy támogatások egyedi kormánydöntések kapcsán kerülnek kiosztásra, nem a “nagyvállalatok” nyilvános pályázatain).
14. Költségstop a politika, kormányzat szintjén, a közszférában. Hurrá.
15. A közszféra bérkiadásait átalakítják. Hurrá (ha ez csökkentést jelent).
16. A költségvetési bérek felülvizsgálata. Hurrá (ha ez csökkentést jelent).
17. Külső megbízások és kiszervezések teljes körű felülvizsgálata. Ebből a négy pontból (13.-17.) 120 milliárd forint megtakarítást várnak.
Hurrá (ha ez csökkentést jelent). Az elmúlt 20 évben a közszféra elbocsátásainak számottevő része külső megbízások főnixmadaraként nyert új, sokszor szárnyalóbb életet.
18. 60 napon túli végkielégítések, titoktartási pénz, szabadságmegváltás megadóztatása a közszférában 98 százalékos adókulccsal.
19. Havi bruttó 2 millió forintos keresetnél plafont húznak meg a költségvetési szférába tartozó minden, még a kormány irányítása alá nem tartozó szerveknél is, beleértve az MNB-t is. Az Orbán által név szerint említett jegybank elnöke, a Fidesz által sokat támadott Simor András ezzel havonta több mint hatmillió forintot bukik.
Nem világos, hogyan kezeli ez a szabály a több forrásból szerzett jövedelmet.
20. Állami vagyonkezelésben részt vevő szervezeteknél bértömeg-gazdálkodásra való áttérés, a bértömeget 15 százalékkal levágják, az igazgatósági tagok számát radikálisan csökkentik (300 körülről 60 körülire). A felügyelőbizottsági tagok számát is mérséklik. Összességében ebbe a pontba sorolt lépésekkel 50 milliárd forintot spórolhat meg az állam.
Cégeknél az eredményt szokták megcélozni, és a vezetésnek kell a célt optimális módon teljesítenie. Most majd a MÁV-nál importgépekből automatizálnak a veszteséget növelve, de a szabályt betartva? Az a félelmem, hogy vagy nevetségessé válik ez a szabály, mert a kivételek lesznek többségben, vagy – ami talán még rosszabb – a szabályt formálisan teljesítik ugyan, és a bértömeget csökkentik, de más vonalon többet költ majd az állam ezekre a szervezetekre.
21. A pártok költségvetési támogatását 15 százalékkal csökkentik már idén.
22. Költségvetési felelősöket küldenek ki a jelentős költségvetési pénzekkel gazdálkodókhoz.
23. Az állami intézményeknél bútor-, mobiltelefon- és kocsicsere-stopot rendelnek el.
Meddig? Amikortól nem, azt is be fogják jelenteni?
24. Nemzeti eszközkezelő társaság létrehozása. Azoknak a személyeknek a lakása, akik nem tudják fizetni a lakáshitelt, egy állami alaphoz, a nemzeti eszközkezelő társasághoz kerül.
Vélhetően a magánszemély bérleti díjat fizetne az állami társaságnak.
Önmagában nem értelmezhető, hiszen ha a bérleti díj piaci, a bérlők nem fogják tudni fizetni a bérleti díjat, ha alacsonyabb, akkor ez egy támogatás, amit messze nem biztos, hogy azok a polgártársaink kapják, akik a legjobban rászorulnak erre. A nulla saját erővel, és/vagy a piaci ár felett vásárolt lakások tulajdonosai járnak a legjobban. A bankok és az állam közötti veszteségelosztás módja is meghatározza ezen lépés jellegét, ez pedig még nem ismert.
25. Bankadó bevezetése. A bankok, biztosítók, pénzügyi lízingcégektől szedett pótadóból az idei 13 milliárd forinttal szemben már idén 200 milliárd forintot várnak a normál társasági adón felül. A kormány tárgyalást kezd arról, hogy mi legyen az adó alapja, hogyan oszoljon meg a három érintett szektor között. Három évig lenne bankadó.
Nem világos minden részlet, de egyértelmű: adóemelés, amit indirekte a társadalom fizet meg alacsonyabb betéti és magasabb hitelkamatokon keresztül. Az még kérdés, hogy a fogyasztást vagy a beruházást veti arányaiban jobban vissza, de remélhetőleg a fogyasztást.
26. Lakáscélú devizahitelek gyakorlatilag megszűnnek, mert a kormány azt javasolja, jelzálogbejegyzés csak forintalapú hiteleknél lehessen.
Az MNB javaslata ugyanerre egy hasonló eredménnyel bíró, de piackonformabbnak tűnő alternatíva volt.
27. Másodlagos élelmiszer-vizsgálatot vezetnek be.
Szurkolok, hogy sikerüljön EU-konform módon megvalósítani, mert ez érdemben más országokhoz hasonlóan félig informális módszerekkel segíti a hazai hozzáadott érték növekedését.
28. Közüzemi díjak emelésére moratóriumot rendelnek el és tárgyalásokat kezdenek a közműcégekkel a díjak megállapításáról.
Eddig is az elismert költségek körüli alku volt a fő pont, ahol valamelyik fél ügyesebben tárgyalhatott. Az első nyilatkozatok alapján a tárgyalási taktika részének tekinthető ez a pont, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy hosszú távon költség alatti árakat nem lehet kikényszeríteni magánvállalkozásoktól, még törvénnyel sem.
29. Kilakoltatási moratórium év végéig, a kormány azt szeretné, ha tárgyalások kezdődnének a bajba jutottak és a bankok között.
Rendszerbe állítva az alábbi összkép alakult ki bennem:
* az állam működését határozottan egyszerűsíteni és olcsóbbítani akarja a kormányzat (ez a transzparencia kérdéskörétől függetlenül is megvalósítható, ha ott is sikerül előrelépni, az külön öröm lenne)
* az átlag feletti személyi jövedelmek költségének versenyképesebbé tételét lehet, hogy csak az alacsony bérek költségeinek versenyképtelenebbé tételével tudja a kormányzat megvalósítani, és ez az adott munkaerő-piaci kínálat mellet igen veszélyes kísérlet
* a legnagyobb tételű bevétel – a bankadó – megvalósíthatósága mértékében és időzítésében a legnehezebben tervezhető, garantálható, míg a könnyítések garantáltan bevételkiesést okoznak
* jelentős a szimbolikus elemek aránya, de ezek szerencsére nem valaki ellen szólnak, hanem könnyítő, előremutató jellegűek.
Mint azt a kormányfő is kijelentette, ez a csomag csak egy eleme lehet egy kormányzati és azon belül a gazdaságstratégiának. Azt mondanám, hogy egy viszonylag jónak tűnő – és jól marketingelhető – lázcsillapító koktélt kapott a beteg a Bajnai-kormány életfunkciókat fenntartó infúziós kezelése után. Ez eddig az adott helyzetben alkalmazandó, nemzetközileg elfogadott orvosi protokollnak meg is felel. Nem tudom, csak remélem, hogy részletes diagnózis készült – amit eddig hallottunk az nagyjából annyi, hogy “maga tele van vérző sebekkel és még el is fertőződtek”.
Ha a pontos diagnózis nincs meg, azt sem szégyen bevallani, ha megvan, és a javallott terápia is körvonalazódott, azt pedig minél hamarabb közérthető módon el kell mondani a betegnek és környezetének. Kicsit félek attól, hogy az a terápia, ami végül elhatározásra kerül, nem az, ami erre az éghajlatra és efféle beteg számára a leginkább ajánlott (ha túl messze kavarodtam volna az allegóriában: a belülről gerjesztett növekedésből lesz-e akkora exportnövekedés, ami finanszírozható fizetési mérleget eredményez a tőkebeáramlás jelenlegi potenciálja mellett).
Ez a csomag arra részben válasz, hogy mitől lehetünk versenyképesebbek, arra még várjuk viszont a választ, hogy miben, miért, illetve miért pont mi leszünk versenyképesek.
(A szerző mérnök, üzletember.)
