Gazdaság

Szinte minden rosszért az MNB a felelős

Magyarország bajaiért leginkább az elmúlt 15 év monetáris politikája a felelős, és az államadósság törlesztését is abba kéne már hagynunk. Nem anarchisták között jártunk, hanem a Magyar Közgazdasági Társaság renegát tagozatának vitadélutánján, ahol számok és komoly érvek is elhangzottak.

Komoly elmélettörténeti bevezetés után kemény csapást mért Surányi György és Karvalits Ferenc nézetrendszerére Róna Péter közgazdász a Magyar Közgazdasági Társaság Fejlődés-gazdaságtani Szakosztályának Kitörési pontok és paradigmaváltás a gazdaságpolitikában című vitaülésén.

Nem ismert alapösszefüggések

A magyar gazdaság bajainak keynesi analízisét bemutatva Róna Péter úgy vélte, hogy a kapitalizmus – a klasszikus felfogással ellentétben – a bizonytalanság rendszere, és minden bizonytalanság a pénzügyi rendszer működéséből ered. A másik keynesi axióma szerint az eszközárak szintje a hitelezésből fakad (pénzbőség esetén a bankok könnyen adnak hitelt, így felmennek az ingatlanárak), válságot pedig az okoz, amikor a cégek vagy az emberek bevételei nem követik az eszközárak emelkedését. A közgazdász fejtegetése szerint ezért egy vállalat piaci értéke nem a mérlegében kimutatott saját tőkéje, hanem kiadásainak és bevételeinek különbsége; ha ez az összeg nő, a cég jó pályán halad, ha csökken, akkor bajba kerülhet.

Általános tévhit, hogy a magyar gazdaság azért vergődik, mert rossz a költségvetés; az a baj, hogy rosszul működik a pénzügyi rendszer – mondta Róna. A pénzügyi szektor jövedelmezősége néha ötször akkora, mint néhány reálgazdasági ágé, normálisan működő gazdaságban viszont az eszköz finanszírozásának költsége nem lehet magasabb, mint az eszköz jövedelemtermelő képessége. A magyar monetáris politika azért katasztrofális, mert ezt lehetővé teszi – vélte a brit jegybanki tapasztalatokkal is felvértezett közgazdász, aki szerint Surányi György volt MNB-elnöknek és Karvalits Ferenc mostani MNB-alelnöknek az általa említett összefüggésekről fogalma sincs, mert azok fel sem bukkantak kettejük nagy visszhangot kiváltó nyilvános perlekedésében (Surányi írását itt, Karvalitsét pedig itt olvashatja). Pitti Zoltán, a BCE kutatója, volt APEH-elnök ezt hirtelenjében egy friss kutatással is igazolta: táblázata szerint a hazai cégektől tavaly nem az adózás vonta ki a legtöbb pénzt, hanem a pénzügyi műveletek egyenlege – több mint 1000 milliárd forintot.

Róna Péter az MNB hibájául rótta fel, hogy nem a pénzügyi közvetítő rendszeren keresztül, hanem közvetlenül „lő” az általa befolyásolni kívánt jelenségekre (az inflációs cél elérése érdekében rendre kamatot emelt, nem pedig a bankrendszeren keresztül befolyásolta a gazdaságban lévő pénz mennyiségét). Így fordulhat elő az, hogy a cégek a működésüket lehetővé tevő bankhitelekért itthon sokáig jóval több mint 10 százalékos kamatot fizettek, míg Csehországban csak 4,5 százalékot.

Rossz is lehet a foglalkoztatottság bővülése

Az egyébként az elégtelen számú magyar dolgozó 75 százaléka alacsony hozzáadott értékű, piacképtelen dolgot termel – ezt nevezte előadásában a magyar gazdaság legnagyobb bajának Pitti Zoltán. A közgazdász figyelmeztetett: ha a jelenleg a feketegazdaságban foglalkoztatott 350-400 ezer ember legálisan fog dolgozni, akkor az átlagos magyar munkás termelékenysége az uniós átlag 25 százalékára süllyed a mostani 30 százalékról, ami nem jelent kiutat.

Kutatásai szerint a 400 ezer hazai társas vállalkozásból 40 ezer termel exportképes cikkeket, és csak ennyi vállalkozásnál költenek többet beruházásra, mint amennyit az amortizáción veszítenek. Pitti úgy vélte, hogy a foglalkoztatást ezeknél a cégeknél volna érdemes bővíteni.

A termelékenység szélesítéséhez – az adócsökkentésen és a foglalkoztatottság növelésén túl – elengedhetetlennek nevezte a kutatásra, fejlesztésre fordított összeg emelkedését. Szomorúan jegyezte meg, hogy mindössze 400 vállalat végez érdemben kutatás-fejlesztést.

Ne fizessük az államadósságot!

„Egyedül vagyok, akit a külső államadósság érdekel” – mondta előadásában Lóránt Károly, aki szerint a legfrissebb konvergenciaprogramban alig említik a külső adósságot, a fizetési mérleg adataiért sem a kormány, sem a jegybank nem vállal felelősséget, és a média sem foglalkozik az üggyel. „Pedig még az Országos Tervhivatalban kiszámoltam, hogy 3-4 évig a kölcsönök valóban többletforrást jelentenek a gazdaság számára, utána viszont – a törlesztések nyomán – nettó forráskiáramlást jelent az eladósodottság” – mondta a közgazdász.

Lóránt Károly ismét számolt: most hazánk külső államadóssága a GDP 115 százalékát teszi ki, és 1970-től 2008-ig összesen 45 milliárd dollár áramlott ki az országból adósságtörlesztés címén, amit tűrhetetlennek nevezett.

A lakosság devizában való durva eladósodását szemtelen és kockázatmentes carry-trade-műveletnek nevezte: úgy vélte, hogy a bankok alacsony kamatra Svájcban vettek fel kölcsönt, azt jóval drágábban adták el magyar ügyfeleiknek, ráadásul úgy, hogy a hitel kockázatait teljes egészében áthárították rájuk – mondta. Felháborító, hogy a magyar pénzügyi vezetés ezt megengedte – állt be a jegybank munkásságát minősítők sorába Lóránt Károly.

Az elmúlt 200 évben csak leírással vagy a hitelezőkkel újratárgyalva szűntek meg államadósságok – mondta Farkas Péter, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa az intézet kutatását ismertetve. Lóránt Károly tágította a horizontot: szerinte soha nem szűntek meg másként államadósságok, és a Bibliában is azért van jubileumi év, mert akkor kell elengedni az adósságokat – mondta az egyébként rendkívül jó hangulatú vitaesten.

Keynesi kritika még

A multinacionális cégeknél bonyolult a termelési folyamat, ezért ők – termelésük biztonsága érdekében – az átlagosnál több bért fizetnek, válság esetén pedig nem fizetést csökkentenek, hanem inkább elbocsátanak – munkanélküliséget teremtenek. Ezért törvényszerű, hogy amelyik gazdaságban nagy a külföldi tőke szerepe, ott jobban nő a munkanélküliség.

Magyarországon a lakosság 30 százaléka képes megtakarítani egyáltalán, és a leggazdagabb 10 százalék megtakarításait nevezhetjük érdeminek – ők viszont külföldre viszik a pénzüket. Ezért nincs tőkefelhalmozás, nincs beruházás, és ezért alacsony a foglalkoztatottság. A megtakarítások koncentrációjának másik következménye, hogy egy szűk csoport birtokolja a pénzügyi és a politikai hatalmat – elemezte a folyamatokat Róna Péter.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.